Kedves Barna,

Látja nekem ez a problémám, amikor már valamiről meggyőznek akkor egyből mindent áthúznak egy megállapítással. Ez ez esetben Mario Alineiről van szó. Nem kell neki hinni, de lehet tőle nyelvészetet tanulni.Módszere egyébképpen azonos a Finnugor nyelvészet módszereivel.

Mario Alinei: Etrusco:  Una forma arcaica di ungherese 2003 Bologna

Alinei az Utrecht-i egyetem emeritus professzora 1957-1987 között

Az International Society for Dialectology and Geolinguistics tagja 7 esztendőn keresztül elnöke

A Societas Linguistica Europaea elnöke

A Royal Academy Gustaf Adolf (Uppsala) tagja.

Az Accademia Peloritana (Messina) tagja

A Societa Linguistica Italiana alapító tagja

A Societé Internatonale de Linguistique et Géolinguistique alapító tagja

A Quaderni di Semantica folyóírat főszerkesztője

Az Atlas Linguarum Europae alapító elnöke

Az európai nyelvek eredetével foglalkozó (Origini delle lingue d1Europa) (1996 és 2000) alapmű.

Közel három tucat nyelvi lexikon és szótár kidolgozásában vett részt.

Publikációinak száma meghaladja a kétszázat.

Az Etruszk nyelv jó ismerője és kutatója.

Talán nem kéne bolondnak nevezni!

Kedves Miklós,

Egy kicsit feleslegesen vádolja a "finnugristákat". A "finnugristák" nem foglalkoznak etnikai kérdésekkel, hanem csak nyelvi kérdésekkel. Tehát nem nyilatkoznak az egyes vagy kettős honfoglalás ügyében sem. Ők csak  szavak és a nyelvtan eredetével, történetével, fejlősédével foglalkoznak,  semmi mással. Ha belenéz egy finnugrista szakkönybe akkor ott nem talál mást, mint egyes szavaink (pl. "agy") mai hangalakjának levezetését a feltételezett finnugor alapnyelvi szóból, és persze a szó finnugor párhuzamait.Esetleg összegyűjtik az összes közös finnugor fanevet, és ebből gondolnak következtetni a finnugor őshazára, úgy hogy megnézik, hogy ezek a fák mely területen forduln(t)ak elő együtt, mint természetes nővényzet. Azért ez logikus, vagy nem?

Az etruszk nyelvet csak bolond vagy szélhámos valaki gondolja finnugornak, nem érdemes vele foglalkozni.

Ami a kettős honfoglalás elfogadását vagy elutasítását illeti, hát itt sem kell feltétlenül vádolnunk senkit. Az un. "egyszerű honfoglalás" eszméjet nem "a finnugristák" hanem a történészek védik, mégpedig saját magyar krónikáinkra vagy a Biborban Született császár feljegyzéseire alapozva. A kettős, vagy többes honfogalás gondolatát inkább régészek pártoljak, mert erre, explicite, csak régészeti adatok utalnak.Írott nyoma nincs, vagy ha van nem ismerjük, vagy ha ismerjük akkor nem értettük meg. Bár... Makkay János éppen a Krónikákban talált olyan rejtett információkat amik, szerinte, több honfoglalasra (=több magyar csoport időben is igencsak különböző Kárpát-medencébe jutására) utalt.

Az lenne az ideális dolog, ha a kérdést indulatoktól mentesen lehetne megtárgyalni.

Érzelmek persze mindíg fellépnek a magyarok önképének tárgylásakor, ez helyes is, de a túlzott indulatoskodás inkább csak rontja a megértést.

Üdvözlettel,

István, biokémikus

Kedves István!

Szerintem az archeogenetika még nagyon gyerekcipőbe jár. Az is emberi, hogy aki 50-60 éves koráig állandóan nagyszerű eredményeket ért el és kitüntetéseket kapott annak rettenetesen nehéz elfogadni, ha egyszer csak valami ellentétes születik az eddigi vélt tudományával.

Fejes László elmagyarázta hogy mit jelent a Finnugor tudomány: Volt egy ősnép, amelyik egy ősnyelvet beszélt. Ez valamikor szétvándorolt és csoportonként másként fejlődött így kialakultak ki a különböző Finnugor nyelvek. Ez logikus és számomra is elfogadható. Az Ön által idézett Bálint Csanád és társai azonban mielőtt az archeogenetika valóban bizonyítékokat tudna szolgáltatni, már elkezdik a manipulációt, amikor mindannyian azt hangoztatják, hogy a különböző népek a történelmük során már többször cseréltek nyelvet. (Erről eddig a finnugor tudomány nem beszélt.) Egyértelmű hogy ezzel valamit elő akarnak készíteni, egy kaput próbálnak szélesre nyitni, mert 20 évvel ezelőtt még László Gyulát is délibáb kergetőnek tekintették a történész kollégái. Szegény a Kettős Honfoglalás elismerését nem élhette meg. Abban mi ketten legalább egyet értünk hogy a századokon keresztül tartó magyar vándorlás az azt jelentette, hogy nem lehetett a magyarul beszélők tábora oly kevés, és hatalmas területet ölelt fel. Éry Kinga és más antropológusok ugyan azt állapították meg mint a genetikusok, úgy szintén a vércsoportok, laktóz intolerancia stb. kútatói. Ez viszont sértette a finnugristák önérzetét, ami nem lenne érdekes csak azok a történészek, akik megírták a történelem könyveket azt írták hogy a magyarok először a „Honfoglalókkal” jöttek a besenyők előli menekülés végett és itt a Kárpát medencét üresen találták aki itt volt „eltűnt mint az avarok”. Valamiért az újat nehéz megemészteni, pedig a genetika bármi legyen a végeredménye egyáltalán nem fog a Finnugor Tudomány nyelvészeti részére vonatkozni. A nyelvész ezért úgy határozta meg a magyar népet, hogy az magyar akinek az anyanyelve magyar, punktum. Származás egyéb kultúra nem számít, és aki siket-néma és írástudatlan az eleve nem is lehet magyar, de más etnikumú sem. Úgy gondolom mindenki tudja, hogy Európában az összes nagy nép kivétel nélkül nyelvet változtatott, miért lenne pont a finnugor népcsoport kivétel. Nem mondott ezzel Bálint Csanád semmit. Már említettem hogy egy ember nem csak attól tartozik egy etnikumhoz, hogy az etnikum nyelvét beszéli hanem számít a származása is, de természetesen lehet az is hogy valaki tudatosan átlép egy másik etnikumba, ha erre rádolgozik, elsajátítja a kultúrát is. Ősei viszont megmaradnak a régi etnikumban, azon ő már nem változtathat. Nem vagyok nyelvész és csak azért, hogy ne maradjak tudatlan, megismertem Varga Csaba, Kis Dénes véleményét is. Sőt elolvastam egy világhírű nyelvész Mario Alinei könyvét is. Mindannyian ugyan azt mondják mint Fejes László. Az előbbi kettő hozzáteszi hogy az ősnyelv legközelebb a magyarhoz állt, Alinei pedig még ezt sem, mindenben egyetért a finnugristákkal, csak az Etruszkot is finnugornak tartja. A nagy különbség az, az őstörténeti vonatkozásokban van. Gondolom, nagyképűség lenne Alineiről azt állítani, hogy nem ért az összehasonlító nyelvészethez, de azért vele is lehet vitatkozni. Ebben az értelemben sok újat fogunk megismerni, talán a közeljövőben és kétlem, hogy az igazság valamelyiket az említettek közül igazolni fogja. Az biztos hogy én például az Őskeresztény sírokra már nem úgy nézek mint valami idegen sírokra hanem úgy mintha az én őseim nyugodnának benne.

Mindenkit meghallgatok, tájékozódóm a magam kíváncsiságát kielégítem, sajnos néha előfordul, hogy félresikerül a vitaest, de ez utolsó Önnek köszönhetően mégsem volt hiábavaló, mert lehetőségem volt a magam véleményét Önnel megosztanom, és néhány fontos információval gazdagabb lettem. Köszönet ezért.

Miklós (60 éves mérnök-matematikus)

Kedves Miklós!

Első bekezdésére azt kell válaszoljam, hogy levelének magyar stílusa alapján Őn bizony mindíg is Magyarországon élt, legfeljebb az utóbbi időben nincs ez így .

Magam az archeogenetikai erdeményekkel szemben meglehetősen óvatos vagyok. Legelőször volt talán a vércsoport-genetikai összehasonlitgatás, utána jött az immunoglobulinok genetikai variációinak összehasonlítgatása, majd az anyai leszármazást követő mitokondriális DNS vizsgálat, és most tartunk az apai öröklődést kimutató Y-kromoszóma vizsgálatoknál. Mindegyik megközelítés genetikai megközelítés, mégis mind más és más eredményt adott, és nem csak ránk magyarokra nézve, hanem pl. a zsidó nép leszármazási lehetőségeire nézve is. Ráadásul az un. archeogenetikusok leleteiket nem is próbálják összhangba hozni a klasszikus régészet adataival, ezért aztán valóban az a helyzet alakult ki, hogy az archeogenetikusok adatai folyamatosan provokálják a klasszikus régészek erdeményeit, ill. következtetéseit.

Felhívnám figyelmét az Ön által is emlegetett Magyar Tudományban megjelent alábbi néhány sorra:

„A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai, de azzal nem számolnak, hogy ez gyakori jelenség. Ugyanez a helyzet a finnek, a lappok, a balti nyelvű lettek és a török gagauzok, a Volga-vidéki oroszok, marik és tatárok esetében, és a Balkán nagyfokú nyelvi sokszínűsége (albán, szláv, görög, arumun) is nagyfokú genetikai egységességgel párosul. Meggondolandó: a dalmaták egy vaskori népből alakultak ki, akik a római korban latin nyelvűek lettek, s a 19. század óta horvátul beszélnek. Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának. Az etnogenezis kérdéseiben a genetika korlátozott relevanciájú. „

http://epa.oszk.hu/00600/00691/00058/02.html

Valószínű tehát, hogy azokat a nyilvánvaló vérségi különbségeket melyeket mint emberek között élő emberek esetleg fontosnak tartunk magunkra, nemzetünkre, stb. nézve, mint vérségi meghatározókat, az archeogenetika nem igazán tudja érzékelni/értékelni.

A régészet mai ismeretanyaga alapján a Kárpát-medencében kb. Kr. u. 500 –ig nem élhetett magyarok elődeinek nevezhető népesség, sem mint finnugor, sem mint bármilyen más nyelven beszélő, de számunkra felmenőnek tekinthatő népesség. Makkay János ősrégész, amúgy széleskörűen elfogadott, könyvében azt olvasni, hogy itt bizony a görögök, rómaiak, kelták, és germánok „elő-népe” élt, és nem a magyarok bármilyen értelemben vett felmenői.

Az un. jövevény voltunk valóban szokszor elhangzik, de legtöbbször olyanok szájából akik nálunk később érkeztek ide. Ennek oka leginkább az lehet, hogy nekünk van un. „honfoglalás történetünk”, nekik meg nincsen. Mint a tegnap íram, a magyarok kb. Kr. u. 550 től több hullámban, folyamatosan kerülhettek a Kárpát-medencébe. Az utolsó betelepülés Árpáddal az Etelközből történt. Etelköz semmivel sincs messzebb a Kárpát-medencétől mint ahonnan a szlávok érkeztek szinten a Kárpát-medencébe. A dél-szlávok mind meglehetősen messziről érkeztek pl. az Adria mellé, ahogyan a románok is hosszú utat tehettek meg eredeti latin élőhelyükről, a dákó-román kontinuitásban én nem igazán hiszek.

Nyilvánvaló, hogy a magyar őstörténetből még sokmindent nem ismerünk, és jó volna megismerni, illeve ennek egy részét talán sikerül is megismerni, de azt nem hiszem, hogy eredetünkkel kapcsolatos eddigi általános felfogást alapvetően revidiálni kellene.A leggyümülcsözőbb pl. László Gyula szerint az lenne, ha a Kárpát-medencétől keletre valaha élt elődeink régészeti azonosítása megtörténhetne.

Üdvözlettel,

Barna István

Budapest

Kedves Barna,

(Én sajnos soha nem éltem mostanáig Magyarországon ezért csak nagyon ritkán írtam magyar levelet. Elnézést a hibákért). Mindenek előtt el kell mondanom, hogy én hiszek a magyar nyelv finnugor eredetében. Viszont sokkal jobban érdekel a genetika és a magyar nép eredete minthogy időm lenne az összehasonlító nyelvészettel foglalkozni. Az egyelőre kiesik az érdeklődési körömből.

Az archeogenetika viszont nagyon érdekel és elolvasok minden cikket, németül, angolul, magyarul, románul. Ön azt írja a népvándorlás szakított ki „minket” 500 körül…., miért minket, miért nem egy „finnugor nyelven, talán egy ősmagyarul beszélő népcsoportot”? Hiszen genetikailag bizonyított hogy az eddig megvizsgált honfoglalás kori csontok mindenikje magában hordozta a finnugor népekre jellemző ázsiai géneket. Nagyon tetszik az, amit Ön a népvándorlásról írt. Az első kérdésem:  nem lehet hogy korábban már a Kárpát medencébe bevonult a magyar nyelv? Hiszen, ahogy a tatárok eljöttek a Kárpát medencében az a technika létezett már több ezer évvel korábban is. A genetika mai tudása szerint kb 40-45 000 évvel ezelőtt jutott el Ázsiából az első homo sapiens, sapiens Európába. Attól kezdve talán a jégkorszak kivételével állandóan tartott a vándorlás előbb a Fekete tengertől északra majd a Balkánon keresztül is. A Kárpát medencében élő nép, vagy népek, genetikailag nem egységesek, és minden kisebb régió (pár kivételtől eltekintve) jellegzetes részeltéréseket tudnak felmutatni. Abban azonban hasonlóak, hogy mindenik népcsoport szinte tiszta európai, sőt nagyrész őseurópai génekkel rendelkezik. Tehát ez a nép egy életerős egészséges génállománnyal rendelkezett. Hogy milyen nyelven beszélt? Nyilvánvaló hogy még ha ősmagyart beszéltek volna is, akkor sem értenénk és ha ma visszatekintek ezekre az emberekre nem is érdekel hogy, hogy beszéltek. Tovább megyek, úgy tűnik, genetikailag bizonyítható, hogy közöttük volt az én vérségi ősapám is. Tehát, mindent amit megtanultak és hátrahagytak az, az én, a mi örökségünk, jogilag is, erkölcsileg is. Kötelességeink vannak őseinkel szemben. Nem akarom megtagadni, bármifélék is voltak. Én is úgy hiszem, hogy valamikor a fejlődésben kialakult egy gazdag nyelv, amelybe beépült a finnugor nyelvtan is. Természetesen a mai magyar nyelv nem Baskíriában fejlődött ki, hanem a Kárpát medencében. Hogy mikor kezdődött és hol az érdekel engem is, nekem is fontos, hogy minél többet megtudjak a magyar nyelvről, de szeretném, ha előbb tisztázódna a vérségi származásunk. Még ma is bevándorlóknak tekintenek minket. Nem utolsó sorban a finnugor tudomány őstörténeti elmélete miatt is. De az utolsó 10 évben (archeogenetika MTA) sokak meglepetésére, az a kép kezd kialakulni, hogy akik jöttek el is tűntek, akik maradtak azok itt is voltak. Végül engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét, hogy genetikailag (Y kromoszóma) nincs hígulás, a bevándorlók, férfi ágon kihaltak. (női ágon is) Nincs el –európaizálódás, beolvadás. Ilyen szempontból nagyon fontos hogy milyen gyorsan történt a kihalás. Hosszú idő azt jelenti, hogy volt idő akár egy nyelvet is a bevándorlóktól megtanulni. De eddig még nem jutottunk el.

Köszönöm az információátadást. Nagyon örvendenék, ha még hallanék Önről.

Barabássy Miklós Németország

Kedves Miklós!

Először is ne dőljön be azoknak akik támadják a „finnugor elméletet”. Nem, hogy nincs más „elméelet”, hanem nem is lehet. Keresni is kár. Hogy úgy mondjam: holdkórosoknak való, soha be nem teljesülő szenvedély. A magyar nyelv ALAPJA a finnugor alapnyelv szókincse (a mai magyar nyelv finnugor alapszavainak bárhol utána lehet nézni), és a későbbi nyelvi differenciálódás is a finnugor hangrendi törvényekneknek megfelelően ment végbe. Azonban a magyar nyelv nyelvtani fejlődése sok törökös elemet épített be a magyar nyelv nyelvtanába, de ez nem változtathat azon, hogy az alap micsoda, hiszen az ALAP a régebbi. Ezért sorolja a nyelvtudomány a magyar nyelvet a finnugor (röviden csak ugor) nyelvek családjába.

A finnugor népek mai földrajzi elhelyezkedése mutatja, hogy mi kb. melyik  nyelvi környezettől távolodtunk el, vagy mondhatjuk úgy is, hogy „szakadtunk le”.

http://blogol.hu/pikz/kimi/n_pcsoportok.JPG

Higgyen a történelem tankönyvnek! A népvándorlás szakított minket ki kb. a mai Baskiriától északra fekvő erdeti élőhelyünkről, kb. Kr.u. 500 körül.

http://en.wikipedia.org/wiki/Bashkortostan

A népvándorlás

http://mek.niif.hu/00000/00096/00096.jpg

durva dolgokat művelt a magyarsággal, hasonlóan a mai helyzethez amikor is bizonyos magyarokat a szlovákok visznek magukkal, másokat a románok, megint másokat a szerbek, vagy éppen az osztrákok. A legelső nagyobb csoport valószínűleg a hunokkal került a Kárpát-medencébe, azután jöttek az avarokkal esetleg 2x is, majd legvégül a kazárokkal kerültek magyar törzsek Etelközbe, ahonnan Árpád vezetésével jött az utolsó csoport. De ez nem jelenti azt, hogy keleten nem maradtak magyarok. Hiszen Juliánus meg is találta az egyik ottmaradt csoportot.

Tehát, Kedves Miklós, jól sejti azt, hogy valamikor bizony a mai Bécs területétől kiindulva egészen Baskiriáig éltek magyar csoportok, akik nagyjaból még tudtak is egymásról, számon is tartották egymást.

Egy darabig.

Vajon ma minden magyar számontartja pl. a székelykevei magyarokat?

http://www.emagyar.net/index.php?p=epont&id=83

(érdemes meglátogtni őket)

A nyelvet pedig ne keverjük össze a genetikával. A valamikori finnugor alapnyelvet beszélő öseink az idők folyamán bizony alaposan megváltoztak genetikailag. De ezzel így van minden nép, amelyik valahogyan részt vett a népvándorlásban, és vagy ő maga sodródott el eredeti lakhelyétől, vagy valakik mások .sodródtak hozzájuk az eredeti lakhely mellé, vagy éppen bele. A magyarok genetiaki el –európaizálódása valószínűleg a késői avar korban igencsak előrehaladott volt – mégpedig itt a Kárpát-medencében. Ezért aztán Árpád honfoglalói egy náluknál valószínűleg nagyobb létszámú, genetikailag már európaizálódó, viszont magyarul beszélő, népességet talált itt, valószínűleg főleg a Dunántúlon. Ha ez nem lett volna így, akkor a nem túl nagyszámú árpadi honfoglalók nem tudták volna fenntartnai a magyar nyelvet, minthogy küzülük is csak egy rész beszélt magyarul, és talán a többség beszélt közülük törökül.

Igen, Miklós.Makkay János régészprofesszor, László Gyula téziseit továbbgondolva, azt tételezi, hogy Árpád magyarjainak csak bizonyos része beszélte az ősmagyar nyelvet, a többi rész török nyelvű törzsekből állott. Viszont az itt talált népesség jelentős része már régebben ideérkezett, szintén ősmagyar nyelvet beszélő népesség volt. Makkay János szerint talán a Kr u. 550-es évektől kezdődően folyamatosan (=több hullámban) telepedtek le magyarok a Kárpát-medencében. Pl.az avarok is hoztak magukkal jelentős magyarságot.Makkay János, bár régész, hangtörténeti és egyéb bizonyítékokat is felsorakoztat amellett, hogy a magyarok már jóval Árpád előtt éltek errefelé, és nyelvi + egyéb kölcsönhatásba kerültek az errefelé lakó más népekkel, elsősorban szlávokkal.

Kedves Barna,

Vegyük számba a tudományos világ által ugyan elfogadott de egyáltalán nem hangoztatott tényeket. Talán tudnál segíteni hiányos ismereteim kiegészítésében:

Ezek szerint már 1550-évvel ezelőtt „magyarul beszélő nép élhetett a Kárpát medencében, de nem csak itt hanem Ázsia sok részén is, a honfoglalók szállásterületein, meg Julianus Barát szerint a Volga mellett meg a Mangna Hungaria területein. De hiszen itt hatalmas területekről beszélünk. Vagyis a magyarul beszélő nép egy nagyon elterjedt nyelv lehetett.  Lehetett pont azon a területen ahol valamikor a hun birodalom is létezett?

Szeretném, ha többet tudnék elfogadni a „hivatalos” származáselméletekből. Azért is mert szerintem mi a magyar nép nem csak a nyelvünktől vagyunk magyarok hanem az egész kultúránktól. Márpedig ha megerősítést nyer a genetika mai állása, akkor a mi őseink (mai magyarokéról beszélek) cölöpépületeket építettek, felvették az őskereszténységet, átvették a skíta kultúrát majd a hunok, avarok mintavilágát, és a honfoglalók zenevilágát. Nyilván, hogy csak kevés dolgot említettem, de ha még régebbre visszamegyek akkor az is lehet hogy őseink nagyban hozzájárultak a földművelés elterjesztéséhez, és még az sem említettem hogy hogyan sikerült, de valahogy sikerült itt a Kárpát medencében egy olyan csodálatos nyelvnek kialakulnia amire méltán büszkék lehetünk. Az számomra nem elfogadható hogy egyszerűen itt az ősnép bármely időben is egyszerűen lecserélte addigi nyelvét, és ezáltal egy más nép lett. Sokkal inkább hiszem hogy az ősnép (nevezzük magyarnak) sokat tanult akár szükségből is a sok bevándorlótól és így alakultunk formálódtunk. És mindez nem egy hatalmas változással, a honfoglalással kezdődött és végződött , hanem tartott azután is és tart ma is. Természetesen egyértelmű bizonyítékról én nem tudok, hogy őseink vajon a magyarhoz hasonló nyelvet beszéltek-e a jégkorszak idején. De hiszen ez annyira elvont dolog ami csak a tudósokat érdekelheti, mint az is hogy hova sorolják a magyar nyelvet a finnugor vagy török nyelvcsaládba. Az viszont fontos lenne ha gyökereinket jobban megismernénk. És valóban az újabb eredmények ismeretében állandóan fejlesztenénk és nem ragadnánk le a Fejes László által befejezettnek és vitathatatlannak nyilvánított Finnugor elméleten.

Igen, Miklós.

Makkay János régészprofesszor, László Gyula téziseit továbbgondolva, azt tételezi, hogy Árpád magyarjainak csak bizonyos része beszélte az ősmagyar nyelvet, a többi rész török nyelvű törzsekből állott. Viszont az itt talált népesség jelentős része már régebben ideérkezett, szintén ősmagyar nyelvet beszélő népesség volt. Makkay János szerint talán a Kr u. 550-es évektől kezdődően folyamatosan (=több hullámban) telepedtek le magyarok a Kárpát-medencében. Pl.az avarok is hoztak magukkal jelentős magyarságot.

Makkay János, bár régész, hangtörténeti és egyéb bizonyítékokat is felsorakoztat amellett, hogy a magyarok már jóval Árpád előtt éltek errefelé, és nyelvi + egyéb kölcsönhatásba kerültek az errefelé lakó más népekkel, elsősorban szlávokkal.

A MTA 2008 Okt száma foglalkozik az arheogenetikai eredményekkel. Raskó István akkori és további nyilatkozatai alapján megfogalmazható, hogy genetikailag a magyar és a székely nép ős európai, több mint 90%-ban. Továbbá hogy genetikailag a sok népvándorlás beleértve a „magyarok” bejövetelét is nem hagyott mérhető genetikai nyomot. Vagyis az őslakók (egyszerű nép) sokkal nagyobb számban volt jelen, mint a honfoglalók. Figyelembe véve, hogy a honfoglalás után a magyarok nagy erőkkel vonultak hadba nyugat Európa különböző országaiba, majd Szent István ugyan megalapítja a Magyar Királyságot, de mind a joggyakorlatban, mind az egyházban a hivatalos nyelv a latin lett. Vagyis a vezető réteg, a papság, az államhatalom, a krónikások írástudók mind a latint használták. Kétségtelen, hogy az 1195-98 között leírt Halotti Beszéd korábban keletkezett hisz kiforrott nyelvezettel rendelkezett bár latin betűkkel volt leírva. Az is biztos, hogy nem a vezetők temetésén használták, hanem a köznép temetésén.

Kérem magyarázzák meg hogy, hogy tanulhatott meg a nép magyarul ezektől a vezetőktől néhány év alatt?

Legtöbb a finnugrászok által „dilettánsnak” nevezett nyelvészkedő nem támadja a finnugor nyelvészeti rokonságot. Azt mondják, hogy mint nép nem éltünk soha együtt a finnekkel, ami ugye genetikailag most már bizonyított, (belőlünk hiányzik a TAT gén ami viszont az összes többi finnugor népnél meghatározó) hanem volt egy ősnyelv, ami a magyarhoz nagyon közel állhatott és további rokonságban áll a finnugorral, etruszkkal, sumerral stb. Vagyis amiről elsősorban beszélni kellene hogy a finnugor elméletről le kellene választani a származáselméletet. Az őskutatás túllépett a nyelvészek által elképzelt származáselméleten. Vagy mégsem?

Miért tartanak közös fórumokat a nyelvészek, történészek, régészek? A magyarázat az, hogy társadalompolitikai fejtegetésükkel (része a finnugor elméletnek) szemben áll a modern genetika, antropológia, ami viszont természettudomány és ellentmond a jöttünk valahonnan elméletnek. (Attól még maradhatunk finnugorok is). A baj szerintem, ott van, hogy a nyelvészek elvárják a történészektől, hogy újabb elméleteket gyártsanak annak igazolására, hogy a magyar nyelv először a honfoglalókkal jelent meg a Kárpát medencében, ami sokunk számára ma már megkérdőjelezhető. Hiszen a hivatalos történelem szerint itt, a magyarok bejövetele előtt, hunok, avarok (török népek) és szlávok éltek nagy tömegben, ezek voltak a mi őseink, de azt magyarázzák nekem meg, hogy lehet hogy ez a tömeg nem magyarul beszélt, míg a tanult emberek mindent latinul intéztek? Ezek után lehet hogy mi magyarul beszélünk? Foglalkoznak ezzel a kérdéssel a nyelvészek?

Most jövök az előadásról. A benyomásom az, hogy sok szempontból egymás között is sok nézeteltérés volt. Az urak nyelvészeti szempontból elfogadhatóan meggyőzőek voltak, de a finnugor elmélet őstörténeti oldaláról mondhatni hiányos ismeretekkel rendelkeztek. A nyelvész urat nyelvészetileg nem bírálhatom, mivel nem értek hozzá, azt viszont igen, hogy nem tudta hogy a Kárpát medencében központi területeken már a honfoglalók előtt nagyszámú őslakós élt. Az archeogenetikai eredményeket nem akarják tárgyalni. Nem egyértelmű a vélemény arról, hogy ki magyar ki nem. A magyar mint nép nem volt meghatározva. Előbb az volt a vélemény, hogy az magyar aki magyarul beszél. Majd egy nyelvész palánta mögöttem, megjegyezte hogy az indiánok is megtanultak spanyolul. Tehát az indiánok is spanyolok? A genetikai vizsgálatok esetében említettem, hogy Raskó úr kutatásai nem Budapestre korlátozódnak erre visszakérdeztek miért a Budapestiek nem magyarok? A történész előadó, bár nem szakterülete az őstörténet, megjegyezte, hogy mivel olyan keveset tudunk az őstörténetünkről, ezért használják a finnugrista nyelvészek tudományát. A genetikát pedig nem voltak hajlandóak a tárgyalásba kifejteni, hanem csak addig mentek el, hogy archeogenetikában még túl kevés adatunk van, viszont mindannyian egyetértettek abban hogy Szőcs Géza milyen butaságokat tud mondani, hogy genetikailag akarja megoldani a finnugor kérdést. Itt idézem amit Szőcs Géza mondott: „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Majd: „Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját” nyílván nem a nyelvészeti összevetésre gondolt hanem a finnugor elmélet őstörténeti megállapításaira. Végül is miről folyt a vitaest? Az biztos, hogy a finnugor elmélet őstörténeti vonatkozásai és a genetika összevetéséről nem!