Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A körmendi nyelvemlék margójára
A Nyest jóvoltából a körmendi nyelvemlék megfejtése közösségi időtöltés lett. Kétségkívül érdekes volt nyomon követni, hogyan derül fény fokról-fokra a szöveg azonosságára és jelentésére is. De a közösen megfejtett szlovén és a viszonylag közérthető latin mondat mellett a papírlapon átsejlett egy még ezeknél is távolibb, megfejtésre váró, héber betűkkel írt felirat is. Sajnos néhány helyen elég nehezen olvasható, ezért a képet tükröztem, és megpróbáltam kicsit kiemelni a szóbanforgó részt.
A felirat egy bibliaidézet:
כי־יהוה יתן חכמה מפיו דעת ותבונה
A magánhangzókat is jelölve:
כִּֽי־יְהוָה יִתֵּן חָכְמָה מִפִּיו דַּעַת וּתְבוּנָֽה
A verssor első szava a כי־ kí “mert” hiányzik az idézetből, valószínűleg értelmi okokból, ezért azt halványabb színnel jelöltem. A szöveg átírása: kî- Yah·weh yit·tên ḥāḵ·māh mip·pîw, da·‘aṯ ū·ṯə·ḇū·nāh., magyarosabban kb: kí-jhvh* jitén hákmáh mipiju da`at utvunáh. (A csillaggal jelölt szó Isten neve, amit nem szoktak kimondani a vallásos zsidók, hanem helyette ha-sém “a név” vagy adonáj “úr” szavakat mondanak.)
A Példabeszédek 2:6 sorából való, és a jelentése a következő: “Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem [származik.]” Károli Gáspár fordításában.
Ha viszont gondosan összehasonlítjuk a Tórából kimásolt betűket a kézirat betűivel, tapasztalhatunk némi eltérést. A kéziratban nem egészen a négyzetes kvadrátbetűket használták, hanem egyes betűk alakja jobban magán viseli a kézírás jegyeit, vagy inkább más kurzív betűk vonásait. A mím és az ajin mellett kisebb mértékben a hé, táv és a pé betűkön figyelhető meg ez. Az egész írás olyan, mintha valaki jól megszokott írott betűket próbált volna ünnepélyesebb, kvadrát jelleggel írni.
A hé bal szára íves, szinte kört alkot a betű többi részével. A mím úgyszintén két egymás mellé tett kagyló ívére emlékeztet, és az ajin vezérvonala is íves, talán felfelé kunkorodó. A táv bal szárának vonalai a nem vízszintes és függőleges irányban húzódnak, hanem átlósan, ahogy a pé középső vonala is dőlt. Ezen kívül a káf és a pé szára mintha nem, vagy csak alig észrevehetően hajlana meg. Ugyanakkor ez az igyekezet azon is tetten érhető, hogy a szöveg végére egyre nagyobbak a betűk. Az elején még csak kis betűkkel, óvatosan ír (ezért lehet vastagabb az első hé), majd ahogy magabiztosabbá válik, kb. a szöveg felénél a betűk domború szárának helyét is átveszik a nyilván szándékosan egyenesre (már-már homorúra) rajzolt vonalak.
A fent említett betűk alakjai a Rasi-írás vonásait hordozzák magukon.
De mi is az a Rasi-írás? A héber nyelvű könyvnyomtatás elterjedésével szükségessé vált a szentnek tekintett és nagy tekintélyű szövegek vizuális elkülönítése a magyarázatoktól. Erre a célra fejlesztették ki a szefárd, félig kurzív íráson alapuló betűtípust, amit a híres Talmud-kommentátorról, Rabbi Slomo Jichákról (nevének kezdőbetűit összeolvasva Rasi) Rasi írásnak neveztek el (noha Rasi maga nem használta ezt az írást).
Részlet a Talmudból. Bal oldalon, lent (valójában középen) a Misna, a főszöveg, körben a kommentárok, a Gemára. Jól látható a Rasi-írás kevésbé díszes, kerekebb betűformákat használó sajátossága.
Nem valószínű, hogy bárki is Rasi-írással írt volna kézzel. Volt viszont egy másik írás is, ami a Rasi-íráson alapult, amelyet a kezdetektől fogva a jiddis nyelvű szövegek nyomtatására használtak, és amit úgy neveztek, hogy Vayber Taytsh. Ez szó szerint azt jelenti, hogy “női német”, de valójában “női jiddist” kell érteni alatta. Ez nem is annyira meglepő, tekintve, hogy a német és a jiddis rokonnyelvek. De miért női? Ennek oka, hogy jiddis nyelven főként nőknek írtak fordításokat, magyarázatokat a szent iratokhoz (amiket aztán ugyanúgy használtak a férfiak is), ezért lett az írás jelzője is “női”.
Akár a Rasi vagy a Vayber Taytsh írást használta, akár más régies betűtípust követett, de úgy tűnik a héber idézet írója a kvadrátírástól eltérő írást szokhatott meg, és azt csak néhány helyen próbálta kis csücskök kunkorításával díszesebbé, és a Tóra betűihez hasonlóbbá tenni.
Végezetül álljon itt egy példa a jiddis Vayber Taytsh írására is egy héber-magyar-jiddis nyelvű imakönyvből. (Átíráskor igyekeztem egyszerre betűhű maradni, és németül tudók számára olvashatóvá tenni is a szöveget. Fordítás tőlem.)
Nun nimmt man alle Gesetzrollen oys der heyligen Lade heroys, und geht mit ihnen siebenmal um di’ Stelle herum, wo gewëhnlich oys dem Pentateych fargelesen wird, und wehrend des Umzuges werden folgende Verse gesagt:
“Ekkor elővesznek minden törvénytekercset a szent szekrényből, és körbemennek vele hétszer a helységben, ahol a Tórából szoktak felolvasni, a körmenet alatt pedig a következő verszakokat mondják:” (idézet vége)
Referencia:
http://en.wikipedia.org/wiki/Rashi_script
http://www.jewishencyclopedia.com/articles/1308-alphabet-the-hebrew#anchor22
Emanuel S. Goldsmith - Modern Yiddish Culture: The Story of the Yiddish Language Movement
Joshua A. Fishman - Yiddish: Turning to Life