Talán nincs is ember hét sebből vérző, elgyötört magyar hazánkban, aki ne tudná folytatni a címben elkezdett felsorolást. Ha mégsem menne, akkor segítek: Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Na és a hét vezér megvan? (Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm) Nem tudtad? De a hét törpét csak tudod? (Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka)

Innen most el lehetne kanyarodni a hetes szám jelentéseinek kibontása felé. Tárgyalni kellene, hogy a ’hét’ miért nem finnugor eredetű a magyarban, pedig a számnevek egytől hatig finnugorok. Arra is ki kellene térnünk, hogy Jankovics Marcell szerint nem azért vannak heten a törpék, mert gonoszok, hanem azért, mert ők a Fiastyúk csillagkép hét látható csillagát jelképezik, miként a szépséges királykisasszony és a fehér lovon közlekedő királyfi pedig a Fiastyúk csillagképben évről-évre fölbukkanó Nap és Hold szimbólumai.

Most azonban nem erről lesz szó, hanem a honfoglaló magyarok hét törzséről. A hét törzs és a hét törpe azért mégis összefügg. Talán a hetes számhoz tartozó különböző hiedelmek (volt sok) miatt ragaszkodhattak őseink ahhoz, hogy nekik hét törzsük van, nem több, s nem kevesebb. A tudós utódokat persze nem sikerült becsapniuk: a Kürtgyarmat törzsnév nyilvánvalóan összetett szó, tehát a hét az nyolc. És akkor még ott voltak ugye a kabarok, és az ő három törzsük. Ami valójában egy törzs – írja Bíborbanszületett Konstantín. Vagyis nyolc magyar + három kabar = hétmagyar.

A magyar törzsek vajon valamiféle spontán alakulatok voltak, vagy tudatos szervezés eredményeképpen jöttek létre? A Kárpát-medencében a törzsek vajon törzsi rendben telepedtek le, vagy össze-vissza – ki, ahogy jött, ki, amerre látott? Témánál vagyunk.

Vérségi szervezet?

Valahogy úgy képzeljük, hogy a törzs a rokoni hierarchia egyik egysége. Van ugye a család: apa, anya meg a testvérek. Aztán a nagycsalád: a nagyiék és az unokatestvérek meg az ő családjuk. Fölöttük egy magasabb egység, a törzs: Lajos bácsiék, Mari néniék és még sokan mások, akikről nem tudjuk, hogy miért rokonok, de azok, és mi szeretjük őket. Velük legfeljebb esküvőn vagy temetésen találkozunk. És végül legfölül a nép, az istenadta nép, melynek tagjai mind rokonok (de csak nagyon távolról, és ezért nem mindig szeretik egymást).

Tudományosabban közelítve a kérdéshez, megtudhatjuk, hogy a nagycsalád és a törzs között ott van még a nemzetség, és amit mi a törzsnek gondolunk az valójában a nemzetség. A Néprajzi Lexikon Nemzetség, nem, nemzet szócikke azt is tartalmazza, hogy a magyar hagyományban hányadik íziglen tartották a rokonságot:

Hagyományőrző vidékeken hetedik, sőt kilencedik ágazatig számítják, általánosan a harmadik unokatestvérig, „ágazatig”, „ízig” tartják.

Ennél tágabb rokonságot az írásbeliség előtti időkben nemigen lehetett számon és fejben tartani. Könnyen lehet, hogy a törzs már eredeti formájában is csak fiktív rokonsági szervezet volt. (Vannak kivételek: egyes népeknél az egyik legfőbb tananyag az ősök generációinak bebiflázása. Ha ez a szokás a magyaroknál létezett volna, talán még most is tudnánk a felmenőinket hatvan nemzedékre visszamenőleg.)

A honfoglalók hét törzse bizonyosan nem rokoni gyülekezet volt, hanem egy mesterségesen létrehozott szervezet, célja katonai jellegű volt. Ezt fogjuk röviden fölvázolni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hét (meg a nyolc) törzs a történeti forrásokban

A honfoglaló magyar törzsek nevét Bíborbanszületett (VII.) Konstantín bizánci uralkodó őrizte meg a számunkra:

Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi. (A birodalom kormányzásáról, 40. fej.)

A magyar krónikás hagyomány is tudott a törzsekről, de nevüket nem közölte, vagy már nem tudta. Anonymus és Kézai Simon is csak a hét vezér nevét közli. A két névsor csak részben egyezik. (Anonymus: Álmos − illetve öregsége miatt fia, Árpád −, Előd, Kend, Ond, Tas, Huba, Töhötöm; Kézai Simon: Árpád, Szabolcs, Gyula, Örs, Kend, Lél, Bulcsú.) Vagyis a megörökített szájhagyománynak több változata is volt.

Mit jelentenek, honnan erednek?

A honfoglaló magyarság kialakulása című művében Németh Gyula összegezte a törzsneveinkről született etimológiai magyarázatokat, egyúttal kidolgozta saját rendszerét is. Művének 1930-as első kiadása után folyamatosan javítgatta, csiszolgatta elképzeléseit. A hagyatékából sajtó alá rendezett 1991-es kiadás tartalmazza újabb eredményeit.

Németh Gyula véleménye szerint a hét törzsnévből teljes mértékben csak a Nyék finnugor származású, a Megyer pedig félig (első elemében) finnugor. Az összes többi török. Ebből megállapítható, hogy a magyar törzsrendszer török eredetű. Németh Gyula a magyar törzsnevek eredetét kutatva nem tudott minden problémát tisztázni. Szilárdan hitte, hogy törzsneveink török nyelvekből, török kulturális közegből származnak, de néhol az eredeti török szó jelentését nem tudta megadni (Gyarmat), vagy pedig a megfejtésként fölvetett török szó eredetét nem tudta tisztázni (Kér).

A sztyeppi nomád népek neveinek kutatása általános következtetéseket is eredményezett. Ezek szintén szerepelnek Németh Gyula idézett művében. A jelentésük szerint csoportosított népnevek analógiát kínálnak a magyar törzsnevek további kutatásához. Idézzünk néhány fejezetcímet:

• A totemisztikus népnevek
• A politikai szerveződésre és tagozódásra visszavezethető népnevek
• A ’Vitéz’, ’Erős’ jelentésű népnevek
• A harci cselekményre, hadi beosztásra vonatkozó népnevek

(Látható, hogy ebben a sztyeppi világban mintha keveredne nép és törzs, de erre most nincs helyünk kitérni.)

Németh Gyula könyvének második kiadását Berta Árpád szerkesztette. Nyilván e munkája során keltették föl érdeklődését a magyar törzsnevek. Az Új vélemény török eredetű törzsneveinkről című tanulmányában közölt etimológiái szerint a Keszi jelentése ’töredék’, a Kér ’hátsó, végső, utolsó’, a Jenő ’oldalka, arc’, a Gyarmat ’hát mögötti’, a Kürt pedig ’mell’. Ezek az elnevezések azt bizonyítják, hogy a törzsnevek rögzítették az egyes törzsek helyét a hadrendben. A magyar törzsrendszernek tehát katonai funkciója volt. A magyar törzsnevek a törzsi rendszer dinamizmusát is megőrizték azáltal, hogy egyes nevek között átfedés volt. Eleinte a Megyer lehetett a vezértörzs, amelyet közrefogott a Kürt és a Gyarmat törzs. Később új vezértörzs lett a Tarján, védőtörzsei a Jenő és a Kér voltak. Ekkor vonhatták össze a Kürt és a Gyarmat törzseket.

A törzsek mint katonai egységek

A történeti forrásokban találunk olyan bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy a magyar törzsek valójában katonai magasabb egységek voltak, nem pedig az egész honfoglaló magyarságra kiterjedő vérségi szervezetek.

Az első bizonyíték Bíborbanszületett Konstantin sokat idézett mondata:

A türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga fejedelmeinek, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak.

Az általános felfogás szerint a mondat első fele a magyar belviszályok emlékét őrizte meg. E véleménnyel szembeállítható, hogy a mondat egységében értelmezendő. Ha kicsit bonyolultan is, de Konstantin két magyar vendége, Bulcsu és Tormás azt szerette volna a császárral megértetni, hogy a magyarok csak háború esetén engedelmeskednek a törzsek vezetőinek. Egyébként nem. Tehát a törzsfők katonai parancsnokok, a törzsek pedig katonai egységek voltak.

A második bizonyíték Ibn Hajján leírása a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. A forrást Czeglédy Károly fordította magyarra és elemezte. Ibn Hajján tudósítása szerint a magyar portyázó seregnek hét vezére volt. Felsorolja nevüket is, ami bizonyosan a fogságba esett magyar vitézek közléséből válhatott ismertté.

Ibn Hajján művét elemezve említi a harmadik bizonyítékot Czeglédy Károly. A 942. évi kalandozásról szóló leírást összeveti egy fennmaradt legendával. Véleménye szerint a Lech mezei vesztes csatából hazatérő „hét gyászmagyar”-ról szóló hír azt jelenti, hogy a 955-ös kalandozás alkalmával is hét parancsnok alatt harcoltak a magyarok. Vagyis a legenda szerint mind a hét katonai egységből – törzsből – csak egy-egy hírmondó tért haza.

A negyedik bizonyítékot Németh Gyulánál olvashatjuk:

A Krónika [ti. Kézai Simon krónikája és a Képes Krónika] szerint a magyarok hét seregre oszlottak. Ez a hét sereg, „septem exercitus” kifejezés onnan származik, illetőleg annak az emlékét őrzi, hogy a törzsrendszer elsősorban hadi szervezet.

A fenti bizonyítékokat áttekintve már nem lehetünk annyira bizonyosak abban, hogy a hetes számhoz fűződő hiedelmek miatt ragaszkodtak őseink seregük hét részre osztásához. Lehet, hogy ennek hadszervezési vagy taktikai okai voltak.

Törzsek és törzsnevek a Kárpát-medencében

Van még itt valami, amit figyelembe kell vennünk a honfoglaló törzsek funkciójának tisztázása során. Ez a törzsnévi eredetű helynevek sokasága a Kárpát-medencében. Ha ezen helynevek alapján sikerülne meghatározni, hogy melyik magyar törzs melyik részét szállta meg a Kárpát-medencének, akkor cáfolni lehetne azt az elméletet, hogy a törzsek kizárólag katonai egységek voltak.

A Biborbanszületett Konstantín által följegyzett magyar törzsneveket csak fokozatosan sikerült azonosítani egyes magyar helynevekkel. E folyamatot betetőzte Nagy Géza 1910-es cikke a magyar nemzetségekről (a Turulban jelent meg). Tankönyveink nem a Konstantín által megörökített törzsneveket idézik, hanem ezen törzsneveknek a helynevekben fönnmaradt alakját (pl. Alsónyék, Pócsmegyer, Tiszakürt, Balassagyarmat stb.).

A helynevek alapján nem sikerült azonosítani a honfoglaló törzsek Kárpát-medencei törzsfoglalásának területeit. Ötlet nagyon sok volt, mindenféle módszerek is akadtak. Györffy Györgyöt idézzük:

A törzsi helynévvel jelölt falvak társadalomtörténeti vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy e falvakat a környezet a bennük lakó katonai elem hovatartozásáról nevezte el, s ebből az is következtethető, hogy a környezet csak az idegen törzsbelieket különböztette meg. Ilyen módon ahol egy törzs neve előfordul, ott nagy valószínűséggel kizárható a megnevezett törzs szállásterülete, és lakhelye csak ott tételezhető fel, ahol neve nem szerepel.

Elég faramuci gondolatmenet, de valamennyire érthető: Byron sem otthon véste kőbe a nevét, hanem a Poseidon-templom egyik oszlopán, Athén közelében. No de a koncepció, az az elhibázott! Miért kell egy törzsnek egységes, tömbszerű lakóhelyet keresni? Csak nomád életmód esetében, tágas sztyeppi térségekben lehet elképzelni, hogy több ezer ember rendszeresen együtt vándoroljon. A Kárpát-medencében ez megvalósíthatatlan volt. Mellesleg a félnomád, földet is művelő életmód miatt feltehetőleg nem is állt szándékában őseinknek, hogy nagyobb csoportokban vándorolgassanak ide-oda.

Hogy mit jelentenek akkor a törzsnévi eredetű helynevek? Ugyanazt, amit a szolgálónépekre utaló helynevek (pl. Nagyszakácsi, Solymár stb.). A katonáskodás is szolgálat volt, csak más jellegű, mint a szakácsoké, solymászoké. A törzsek lakóhelyéről gondolkodva Györffy György helyes nyomon indult el:

E falvakat a környezet a bennük lakó katonai elem hovatartozásáról nevezte el.

Amikor a futár körbeindult a véres karddal, hogy fiúk, megyünk görögbe, spanyolba, olaszba kalandozni, akkor csak a Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat stb. nevű településeket járta körbe, Nagyszakácsiba, Solymárba be se nézett.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése