Tisztelt Szerkesztőség

Mondanivalóm két részből áll. Az elsőben a Nyest egy cikkével vitatkozom, a másodikban pedig az adott téma elsődleges szakirodalmi forrásaihoz térek vissza. Mindegyik témában outsider vagyok.

A Fórumra való átmásoláskor sajnos a formátum helyenként megváltozott. Az írásokat valójában nem "fórumozásra" szánom, hanem közlésre, amennyiben nem tetszenek nagyon utálni az írásomat.             Tisztelettel Baintner Károly

A BBC egyik adása a baszkokkal foglalkozott, az Interneten is olvasható:

A Nyest erre nagyon gyorsan, már másnap reagált:

Fejes László: Kicsit túltolja a baszk nyelv különlegességét a BBC

A BBC is tévedhet, amint azt a fenti cím sugallja. A Nyest cikkéből aztán megtudtam, hogy a baszk nyelvet a baszkok többsége (már?) nem is beszéli, hogy a baszk nyelv nem egységes, és hogy ha a világtörténelem egészen másképp alakult volna, akkor a baszk nyelv akár világnyelvvé is válhatott volna. (Mindezt a magyar nyelvről is elmondhattuk volna.) Az azért mégis csak tény, hogy „a baszk a környező nyelvektől eltérő eredetű, továbbá rokontalan nyelv.” Mindezek alapján mindenki eldöntheti a maga számára, hogy a baszk nyelvet „különlegesnek” tekinti-e vagy sem. Ezzel nincs is különösebb probléma.

A továbbiakban a cikk érintőlegesen a genetikával is foglalkozik. Ismeretes, hogy az emberiség génállománya azonos, eltekintve az immunitással kapcsolatos néhány kivételtől. Az emberiség genetikai diverzitását egyrészt az egyforma géneken belüli apró eltérések okozzák, másrészt a gének szabályozásáért felelős genetikai elemek különbségei. Ha stratégiailag fontos helyen fordul elő apró változás (pontmutáció), az a hordozója számára nagyon fontos lehet, akár pozitív, akár negatív értelemben. A könnyebb érthetőség kedvéért azonban maradjunk a „gének” kifejezésnél.

A Nyest ezután a BBC cikkéről ezt írja: „Közismert tény, hogy a nyelv és a génállomány között semmilyen összefüggés nincs, ennek ellenére a genetikai kutatás eredményeit ismertető cikkben többször hivatkoznak a baszk nyelvre.” Továbbá: „Annak tehát, hogy a baszk a környező nyelvektől eltérő eredetű, továbbá rokontalan nyelv, ezúttal sincs sok köze a beszélőinek génállományához.” Fejes Lászlónak igaza van: eddig még nem sikerült megtalálni sem a magyar nyelv, sem a baszk nyelv génjét, meg sem próbálták keresni. Viszont van egy sokkal áttételesebb kapcsolat a gének és a nyelv között.

A Déli pályaudvarról egy vonaljeggyel levonatozhatunk Gyékényesig, ahol találkozhatunk a migránsokkal/menekültekkel (a nem-kívánt kifejezés törölhető). Jön egy szír csapat, hozzák a génjeiket, de hozzák az arab nyelvet, az okos-telefont, a női fejkendőt és a hamuba sült pogácsát is. Ezek egyikét sem a gének kódolják, ui. migráció és izoláció esetén is előfordulnak párhuzamos jelenségek. Mindegyik változik a migráció során és utána is: Történhet egy kereszteződés, elveszhet a telefon, megeszik a pogácsát, a következő generáció pedig esetleg már rosszul beszél arabul. Ha „közismert tény, hogy a nyelv és a génállomány között semmilyen összefüggés nincs” – miért kellett volna a BBC-nek ezt újra elmagyaráznia?

A gének és a baszk nyelv közös tárgyalása nagyon is indokolt volt, és a BBC cikk nagyon pontosan adta vissza a primer irodalomban közölt nagyon fontos eredményeket. „Kár keverni a szezont a fazonnal.” A saját változatomat lentebb mellékelem.

Az indoeurópaiak szétvándorlása

Baintner K.

Az indoeurópai a legkiterjedtebb nyelvcsalád, legalább 300 nyelv tartozik ide. Az indoeurópaiak már az Ókorban elterjedtek az Atlanti Óceántól Ceylonig (néhány megszakítással), az Újkorban pedig Földünk minden táján megjelentek. A magyarság ősei több ezer éven át kapcsolatban voltak az indoeurópaiakkal, miközben mindegyik nép etnikai keveredésen, kulturális fejlődésen és nyelvi változásokon esett át.

Az indoeurópai alapnyelvet (más szóval a proto-indoeurópai nyelvet, PIE) minden más ősnyelvnél pontosabban sikerült rekonstruálni a régi írásos források, a jelenleg élő nyelvek és a kölcsönszavak alapján. A PIE nyilván sohasem volt egységes nyelv, a szétvándorlás során pedig a dialektusok önálló nyelvekké alakultak. Legelőször a mára már kihalt anatóliai (kisázsiai) nyelvek különültek el (pl. a hettita nyelv), továbbá a mára szintén kihalt tochárok (tokárok) nyelve, akik keleti irányban egész a Sárga folyóig hatoltak és főként a Tárim medencében telepedtek le. Az indoeurópai nyelveket aszerint különítjük két csoportra, hogy a 'száz' számnevet a centum vagy a szatem különböző változataival jelölik-e meg. A centum-nyelvek főként nyugatiak: itáliai, hellén, kelta, germán, de ide sorolják a tokárt és az anatóliai nyelveket is. A szatem-nyelvek közé tartozik a szláv, a balti, az albán, az örmény és az indoiráni (ezen belül a dárd, az iráni és az indiai, kivéve a dél-indiai dravida nyelveket).

Napjaink klíma-változását elsősorban az emberi tevékenység okozza, régebben pedig a Föld tengelyének dőlési ciklusai. Az utolsó jégkorszak 11-12 ezer évvel ezelőtt ért véget, bár kisebb lehűlési periódusok később is előfordultak. A felmelegedés nemcsak a növényekre és állatokra volt hatással, hanem ekkor kezdődött el az emberi társadalomnak az a mélyreható változása is, amit „falusi forradalomnak” nevezünk.

Az emberi civilizáció kialakulásában a Közel-Kelet járt élen Az Eurázsiai hegylánc és az Arab sivatag közötti sávot nevezzük „termékeny félholdnak”. Az ezt határoló hegyes-dombos vidéken kezdődött el a vadon élő növények termesztése és nemesítése, a kérődző állataink őseinek háziasítása, a réz és bronzeszközök elkészítése. A változások súlypontja nagyon hamar áttevődött a nagy folyók melletti síkságokra. A népesség letelepedett, élelmiszert termelt, számuk pedig az előzőnek öt-tízszeresére nőtt.

A civilizációs vívmányok (eszközök és technológiák) fokozatosan átkerültek az egyik népről a másikra („kulturális diffúzió”). Ugyanakkor azonban a „fejlettebb” népek egyes csoportjai elindultak túlnépesedett hazájukból új hazát keresni („migráció”), magukkal víve az innovációkat.

A jégkorszakban Európa legnagyobb részét jég borította, ami később fokozatosan visszahúzódott, életteret biztosítva a halász/vadász/gyűjtögető életmódot folytató nomádok számára. A földműves népesség először part-menti hajózással került Dél-Európába, főként férfiak. Később, 7-8000, más források szerint 8500-9000 évvel ezelőtt Anatólia (Kisázsia) felől földműves népesség nyomult végig Európán, egészen az Atlanti óceánig, kb. 1 km/év sebességgel. A egymástól genetikailag különböző északi és nyugati nomád népesség fokozatosan kipusztult. A termelő gazdálkodásra nem lehetett egykönnyen áttérni!

Nem tudjuk, hogy az első európai földművesek milyen nyelveket beszéltek. A 2010-es évek összehangolt nyelvészeti, régészeti, történeti, informatikai és genomikai kutatásai szerint az indoeurópaiak később érkeztek és más irányból.

A jégkorszakbeli Európában két nagyobb jégmentes terület, un. menedék (refugium) fordult elő, az egyik Hispánia és Dél-Franciaország, a másik a mai Ukrajna déli része. A jég visszahúzódása után az éghajlat egyre szárazabbá vált, és kialakult a Kárpátoktól Mandzsuriáig terjedően az eurázsiai sztyeppe övezet. Ennek nyugati, a Kárpátoktól Nyugat-Kazahsztánig terjedő részét nevezik Pontusi-Kaszpi sztyeppének, más szóval a Fekete tenger menti és a Kaszpi tenger melletti sztyeppének. Az egymást váltó sztyeppei népek neveit görög forrásokból ismerjük: kimmerek, szkíták (szittyák), szarmaták. Egy dolog biztosnak látszik, hogy a „kurgánok népe” vagy legalábbis azok többsége az indoeurópai alapnyelv változatait beszélte.

A sztyeppén csak a nagyobb folyók jelentettek természeti akadályokat, a Közel-Keletről átvett innovációk gyorsan el tudtak terjedni. A sztyeppei saját innovációk legfontosabbika a ló háziasítása volt 5500-6000 évvel ezelőtt. Ezzel összhangban a PIE keletkezését 5500-6500 évvel ezelőttre teszik. Mások úgy fogalmaznak, hogy 6500 évvel ezelőtt kezdődött el az indoeurópai szavak diverzifikálódása.

Lovunk őse a vadló (tarpán), de nem a mongol puszták vadlova (Przsevalszki ló), ez utóbbit ui. eltérő kromoszóma-száma is megkülönbözteti. A háziasítás a lovat és a gazdáját is megváltoztatta. A lovas-nomádok gyors helyváltoztatása és lovas íjász harcmodora előnyt biztosított számukra a szomszéd népekkel szemben. Emellett megjelent a szekér is, eleinte „sajtkerékkel”, később küllőssel. Az igás ökrök vontatta szekerek a népesség költözését könnyítették meg. Megfelelő hám (lószerszám) hiányában ekkor még nem tudtak lovakkal nagyobb terhet vontatni. A szőrös juhokban történt mutáció következtében megjelent a gyapjas juh, elősegítve a fonást, szövést és ruházkodást. A különböző eszközök alapanyagaként megjelent a réz és a bronz.

Ezek a változások nem egyszerre következtek be. Mindenesetre a mozgékony sztyeppei népek hosszú időn át fölényben voltak szomszédaikkal szemben, és egymást követő hullámokban szinte minden irányban migrációval egybekötött hódításokba kezdtek.

A pontusi-kaszpi sztyeppe kurgán-időszakának első periódusából kiásott Yamnaya kultúrát (pit grave culture, jamna = gödör) egy korai, indoeurópai pásztornép jelenlétével kötik össze. Ezek kb. 4500 évvel ezelőtt északi és nyugati irányban az erdős sztyepp és az erdő övezetébe nyomultak, a mai német-lengyel-orosz síkságra, és letelepedtek. Nyomaikat a zsinórdíszes kerámia (corded ware vagy battle ax) kultúra mutatja. Nyugat felé a korai európai farmerekkel találkoztak, de az újabb népesség csontmaradványai 75 %-ban Yamnaya eredetre utalnak. Innen az indoeurópaiak egész Európát elárasztották.

A szárdok (Szardinia őslakóinak leszármazottai) genetikailag a korai farmerek ősmaradványaihoz hasonlítanak. Az ibériai félszigeten sem volt teljes az indoeurópaiak genetikai hatása, sőt a baszkok meg is tudták őrizni genetikai és nyelvi izoláltságukat. A szárdoktól eltérően ők azonban valamelyest keveredtek a földművelők megjelenése előtti vadász-gyűjtögető népességgel is.

Az indoeurópai népek fent említett szétvándorlása után, kb. 4000 évvel ezelőtt kezdődően egy másik masszív vándorlás is bekövetkezett, mégpedig a Turáni síkságról (a mai Kazahsztán és szomszédai) déli irányban a Perzsa-öbölig, majd az afgán hegyeken átfolyva az Indiai szubkontinensre is. Az általuk „exportált” un. indoiráni nyelveket Kurdisztántól kezdve megtaláljuk egészen a burmai hegyekig, beszélőik viszont genetikailag (etnikailag) sokkal inkább a már korábban is ott élő népekre hasonlítanak.

Irodalom

1) Bramanti B etc (16 szerző): Genetic discontinuity between local hunter-gatherers and central Europe’s first farmers. Science, 326, 137-140, 2009.

2) Balter M: Ancient DNA says Europe’s first farmers came from afar. Science, 325, 1189, 2009.

3) Lawler A: Tracking the Med’s stone age sailors. Science, 330, 1472-3, 2010.

4) Lacan M etc (8 szerző): Ancient DNA reveals male diffusion through the Neolithic Mediterranean route. Proc. Natl. Acad. Sci. US, 108, 9788-91, 2011.

5) Warmuth V etc (12 szerző): Reconstructing the origin and spread of horse domestication in the Eurasian steppe. Proc. Natl. Acad. Sci. US, 109, 8202-6, 2012.

6) Lazaridis I etc (120 szerző): Ancient human genomes suggest three ancestral populations for present-day Europeans. Nature, 513, 409–413, 2014.

8) Anna Szécsényi-Nagy etc (28 szerző): Tracing the genetic origin of Europe's first farmers reveals insights into their social organization. Internet: bioRχiv, 2014. szept. 3.

9) Haak W etc (39 szerző): Massive migration from the steppe was a source for Indo-European languages in Europe. Nature (2015) doi:10.1038/nature14317.

10) Chang W, Cathcart C, Hall D, Garrett A: Ancestry-constrained phylogenetic analysis supports the Indo-European steppe hypothesis. Language, 91, 194-244, 2015.

11) Balter M, Gibbons A: Indo-European languages are tied to herders. Science, 347, 814-5, 2015.

12) Callaway E: Steppe migration rekindles debate on language origin. Nature News, 518, 284-5, 2015.

13) Balter M: Unusual ‘relic language’ comes from small group of farmers isolated for thousands of years. Science, Sept 7, 2015.

14) Günther T (19 szerző): Ancient genomes link early farmers from Atapuerca in Spain to modern-day Basques. PNAS, 112, 11917-22, 2015.