Nem tudom, nyithatok-e az "Egy nyelv születése" körüli vitában új elágazást.

Ha igen:

A kérdés abból indul ki, hogy az egykori alapnyelvekben (például indoeurópai) jellemző eltérések, dialektusok alakulnak ki, erősödnek meg, aztán egy ilyen jellemző eltérést, dialektust beszélők eltávolodnak, de legalábbis elválnak a "többiektől", aztán sok-sok idő után (itt most ne a crna-gorai nyelv születésére gondoljunk), ha szerencséjük van, azt, amit beszélnek, ők maguk, vagy valaki más már egy új nyelvnek tekinti.

Nem tudom, foglalkozott-e valaki azzal, vajjon mekkora lehetett az a közösség, amely i.e. 4-5000 évvel "indoeurópaiul" beszélt, és mekkorák lehettek és mekkora területen éltek azok a közösségek, amelyek a későbbi indoiráni, hettita, görög, itáliai, kelta, germán, balti, szláv nyelvvé váló dialektust beszélték?

A kérdés számomra azért is érdekes, mert a germánok időszámításunk kezdetén egy legalább 2000x1500 kilóméteres terülen (szlávok, kelták, és más népek szomszédságában) elszórva éltek és valószínüleg megértették egymást, vagy a szlávok a 9. században egy hasonló méretű területen éltek és biztosan megértették egymást. (Enélkül a mai Macedónia területéről jövő Cirill és Metód nem lehetett volna sikeres a távoli  Morvaország területén.)

Tisztelettel:

Imre István

  Volt szerencsém az egyetemen egy kicsit kutatni a székelység tárgyában. Mivel székely származású vagyok, ezért a témát először könnyűnek találtam, de amikor - a fenti cikkben is felsorolt "tudósok" által létrehozott - "felszín" alá tévedtem, megéreztem: ingoványos talajon járok. Rájöttem, hogy a titok nyitja itt van az orrunk előtt, hisz „nyelvében él a nemzet”. Egy idő után ugyanis kérdésessé vált előttem, hogy a magyar nyelvben MELYIK nemzet él.... A fennmaradt írásos emlékek, az elvégzett antropológiai vizsgálatok alapján (és székely családtagjaim látva) egyértelmű, hogy a székelység egy másik nép. Átlagember nem sok mindent tud kötni hozzánk, talán a székelykaput, a székelykáposztát (pedig ehhez semmi közünk), de a székely-rovásírás mindenkinek jelent valamit. Székely-, és NEM MAGYAR rovásírás, mert csak székelyektől származó ilyen írás maradt fenn. Ezen írás tanulmányozásakor arra lettem figyelmes, hogy a betűkészlete pontosan lefedi a magyar nyelv hangjait. Beleértve a kettősbetűket (sőt mi több megkülönböztetve a j-t a ly-től!!!). S mivel legfontosabb szavaink tartalmaznak kettős magánhangzót: anya, atya, szív, gyerek, nyak, sőt a NYELV szavunk is, illetőleg ezen szavak "ősszavaink" közé sorolhatók, így a bennem felmerülő – minden eddigitől eltérő - álláspont további kivizsgálására elkezdett és mintegy 4 évig tartó - jelen hozzászólásnál lényegesen aprólékosabb - kutatás eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelv eredetileg talán a székelyek beszélt és írt nyelve volt, amit az érkező - és más nyelvet beszélő, írni pedig a források hiánya miatt feltételezhetően nem tudó - törzsek népei először talán közvetítőnyelvként (lásd mai angol) majd később egyedüli nyelvként beszéltek. Gondolom mindenki érzi a súlyát, hogy mit állítok…. Természetesen ez „csak” egy vélemény, de szívesen ütköztetném mások álláspontjával.

http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/01/denes.htm.

Kedves BarabasÉn is székely vagyok. Mégis úgy hiszem az egy nagyon merész állítás lenne, ha azt mondanánk, hogy a székelyektől tanulták a kárpát-medencei magyarok a magyar nyelvet. Számomra az tűnik pillanatnyilag a leg valószínűbbnek hogy 2500-1100 évvel ezelőtt a magyar népcsoport sokkal elterjedtebb volt az Uráltól egészen a bécsi medencéig, mint ma. Természetesen több más nyelvel együtt. Hol jobban keletre hol pedig inkább délre húzódtak az Ősmagyar nyelvűek, de a folytonosság a Kárpát-medencében megmaradt. A szokások pedig különböző csoportoknál különböző volt. Látni ezt a német vagy szláv nyelvterületen is. A rovás pedig a honfoglalás után tényleg inkább a Székely vidéken található, de a honfoglalás előtti legjelentősebb emlékek nem székely vidékekről származnak.

Ez a probléma feloldható úgy, hogy a Magna Hungaria környékén élő magyar népesség egy-egy "darabját" több népvándorlási hullám, egymás után sodorta le  Kárpát-medencébe. Ezt az elképzelést sokan visszautasítják ugyan, de már az a tény is támogatja, hogy Julianus barát bizony megtalálta az el nem sodort magyarokat -  a tatárjárás előtt. Azaz, a "magyarok" nem teljesen összetartozó csoporban "népvandoroltak", hanem többfelé szakadva. A főcsoportról leszakadt, és elsodort magyar népesség mindíg, vagy többnyire, más népekkel együtt sodródott nyugat, vagy délnyugat felé. Hiszen tudjuk; (h)ungarus nevünk az onogur török törzsövetség nevéből származik. Igen valószínű, hogy az avar kaganátusban is szép számmal éltek magyar nyelvet beszélők, mai fogalmaink szerint "magyar" emberek. Tehát árpád magyarjai jelentős számú (már előbb ideérkezett) "magyart" találhattak a Kárpát-medencében - akik krónikáink szerint egyenesen Árpádék elé mentek, és melegen üdvözölték őket. Azaz: a korabeli "magyarok" nagyjából tudták, hogy melyik más magyar csoportok éppen hol tartózkodnak - mármint a nagy eurázsai pusztaságban.  Fontos körülmény, hogy a honfoglaló hét  magyar törzsből talán csak kettőnek van finnugor, tehát magyar, neve. A többinek török neve van/volt.  Bizony könnyen elképzelhető, hogy a honfogalók jelentős része itt a kárpát medencében tanult meg magyarul. A székelyek pedig a hanfoglaláskor már itt várakozó magyok maradványai.

Isten éltese őket!

Viszont Árpád törzsének neve a megyer - valószínűleg ua. szó mint a mai magyar. Ezért is tudtak a székelyek jól elbeszélgetni Árpáddal :)) - akinek anyanyelve ettől még lehetett akár valamilyen török nyelv is.  Ez utóbbit azért említem, hogy megértsük, hogy mi magyarok milyen (szép) bonyolult nép vagyunk.

Mi ilyen bonyolultak vagyunk.

Kedves Miklós,

Köszönöm észrevételét, egyúttal kérem engedje meg, hogy néhány pontban nyitva hagyjam még a kérdéskört (természetesen őszintén várva további véleményét) :

Megnyugtatom, nincs okozati összefüggés aközött, hogy székely vagyok és aközt, amit egyfajta "lehetőségként" állítottam. Származásom csak az érdeklődésem ezen területre irányulására volt kihatással.

A "kárpát medencei magyarok" kifejezés az elméletemben nem szerepel, illetve abba nem illeszthető bele, mert....

- ha a magyar nyelvet nem hozták be a medencébe, akkor akik honfoglaltak, nem voltak (nyelvileg) magyarok

- előttük pedig a székelyek voltak itt, akik nem magyarok. (hogy mik azt sokan sokféleképpen probálták levezetni...)

Ha bebizonyul, hogy a középkorba tényleg bele lett hazudva 297 év (lásd itt: http://www.youtube.com/watch?v=klGrvYfTVq8 ), akkor - figyelembe véve az avar rovásírás és a székely rovásírás azonosságát - az avar-székely kapcsolat (azonosság) is bizonyítást nyerhet, egyúttal continuitást hozva a medence uralásába.

Természetesen az itt élő gepida, szarmata, szláv, bolgár, stb.. népcsoportok Miklós által is említett eltérő szokásainak figyelembevételével. A németek elődei tárgyalt időszakban szerintem nem voltak ténylegesen meghatározók, sőt....

Az avar-székely rovás azonosságáról részeletesebben itt:

http://www.kiszely.hu/istvan_dr/017.html

Számomra érdekes volt, hogy az avar kori rovásírás-emlékek ékes magyarsággal olvashatóak voltak:

"Avar kori rovásemlékek közül jelentős a VII. századinak határozott jánoshidai és alattyáni tűtartó, a szentesi csontlemez, és a környei íjlemez. A IX. századi sopronkőhidai sótartón 3 és a battonyai avar gyűrűn 12 jel olvasható a következő megfejtéssel: "Dénes bég a kéb nép ura". A közelmúltban nagy publicitást nyert az 1983-ban Szarvason talált VIII. századi avar tűtartó, amelyen 58 türk és "magyar" jel olvasható Vékony Gábor következő olvasatában: "Üngür démon ellen legyen itt ez a vas. E tű szúrja át a démont, tű, tű, aki a rosszat elvarrod. Aki elbontasz, egybeöltögetsz. Üngür démon, ne egyen meg engemet, űzd, emészd el őt Istenem!". Ezen olvasatból az avarok magyar nyelve nyert bizonyítást."

Tehát vagy az avarok beszéltek "magyarul" vagy a magyarok vették át az avar nyelvet. Viszont ez ráerősíthet a becsalt 200-300 évre...

Az általunk most székelyföldnek ismert terület minden bizonnyal nem fedi a régebben székelyek által lakott területet, márcsak azért is, mert fentiek alapján lehet, hogy azt valahol az avar birodalom határai közt kell keresnünk.(?)

Persze ezek csak feltevések... Gondolkodni azért érdemes rajtuk, vagy nem?

Kedves Barabas

Én is székely vagyok. Mégis úgy hiszem az egy nagyon merész állítás lenne, ha azt mondanánk, hogy a székelyektől tanulták a kárpát-medencei magyarok a magyar nyelvet. Számomra az tűnik pillanatnyilag a leg valószínűbbnek hogy 2500-1100 évvel ezelőtt a magyar népcsoport sokkal elterjedtebb volt az Uráltól egészen a bécsi medencéig, mint ma. Természetesen több más nyelvel együtt. Hol jobban keletre hol pedig inkább délre húzódtak az Ősmagyar nyelvűek, de a folytonosság a Kárpát-medencében megmaradt. A szokások pedig különböző csoportoknál különböző volt. Látni ezt a német vagy szláv nyelvterületen is. A rovás pedig a honfoglalás után tényleg inkább a Székely vidéken található, de a honfoglalás előtti legjelentősebb emlékek nem székely vidékekről származnak.

Volt szerencsém az egyetemen egy kicsit kutatni a székelység tárgyában. Mivel székely származású vagyok, ezért a témát először könnyűnek találtam, de amikor - a fenti cikkben is felsorolt "tudósok" által létrehozott - "felszín" alá tévedtem, megéreztem: ingoványos talajon járok. Rájöttem, hogy a titok nyitja itt van az orrunk előtt, hisz „nyelvében él a nemzet”. Egy idő után ugyanis kérdésessé vált előttem, hogy a magyar nyelvben MELYIK nemzet él.... A fennmaradt írásos emlékek, az elvégzett antropológiai vizsgálatok alapján (és székely családtagjaim látva) egyértelmű, hogy a székelység egy másik nép. Átlagember nem sok mindent tud kötni hozzánk, talán a székelykaput, a székelykáposztát (pedig ehhez semmi közünk), de a székely-rovásírás mindenkinek jelent valamit. Székely-, és NEM MAGYAR rovásírás, mert csak székelyektől származó ilyen írás maradt fenn. Ezen írás tanulmányozásakor arra lettem figyelmes, hogy a betűkészlete pontosan lefedi a magyar nyelv hangjait. Beleértve a kettősbetűket (sőt mi több megkülönböztetve a j-t a ly-től!!!). S mivel legfontosabb szavaink tartalmaznak kettős magánhangzót: anya, atya, szív, gyerek, nyak, sőt a NYELV szavunk is, illetőleg ezen szavak "ősszavaink" közé sorolhatók, így a bennem felmerülő – minden eddigitől eltérő - álláspont további kivizsgálására elkezdett és mintegy 4 évig tartó - jelen hozzászólásnál lényegesen aprólékosabb - kutatás eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelv eredetileg talán a székelyek beszélt és írt nyelve volt, amit az érkező - és más nyelvet beszélő, írni pedig a források hiánya miatt feltételezhetően nem tudó - törzsek népei először talán közvetítőnyelvként (lásd mai angol) majd később egyedüli nyelvként beszéltek. Gondolom mindenki érzi a súlyát, hogy mit állítok…. Természetesen ez „csak” egy vélemény, de szívesen ütköztetném mások álláspontjával.

.