Nemrég lépett a 108. életévébe az a férfi, akit a kínai pinyin (ejtsd: phínjín) átírás atyjaként szoktak emlegetni. Zhou Youguang (~Csou Jouguang) köszöni jól van, ma is aktív és dolgozik (ha valakit ez érdekelne, a cikk végén elárulom mit tart Zhou úr a hosszú élet titkának). Ebből az apropóból szólnánk néhány szót a pinyin írásról.

Mint tudjuk a kínai írás egy elég bonyolult szó(tag)írás, ami azt jelenti, hogy minden szóhoz ami bármilyen jelentéssel bír, tartozik egy jel, amivel le lehet írni. Nem tudunk olyan kevés szóval kommunikálni, hogy ez az írásrendszer 1-2 hónap alatt elsajátítható legyen. Sőt, ha nem ismerünk legalább 1500 ilyen jelet, az újságolvasásról ne ábrándozzunk. Viszont óriási előnye, hogy írásban olyanok is meg tudják érteni vele egymást, akik szóban erre már nem lennének képesek. Pusztán ezzel az írásrendszerrel meglehetősen nehéz elmagyarázni valakinek, hogy egy adott jelnek, amit mondjuk éppen tanul, mi is a kiejtése.

Erre találták ki az úgynevezett pinyin írást, ami a kínai karakterek (és nyelv) latin betűs átírása. Ez persze nem ment egyik napról a másikra, hosszas története van, ami 1605-ben, Matteo Ricci olasz jezsuita szerzetes nevével kezdődik (akit már csak azért is érdemes megemlíteni, mert Lőrinc L. László is izgalmas krimit szőtt személye köré). Ő volt az első, aki latin betűket használt a kínai nyelv leírására. Ezután még többen is próbálkoztak, de egyikük megoldása sem vált általánossá, amíg 1949-ben színre nem lépett Zhou úr. Ő lett a vezetője annak az állami projektnek, ami a kínai nyelv latin betűs átírását kellett kidolgozza.

Fontos kiemelni, hogy átírásról van szó, azaz nem tervezték a kínai írást latinra cserélni, hanem csupán a tanulás és a nemzetközi kommunikáció elősegítésére dolgozták ki ezt a rendszert.

A pinyin írást többször átdolgozták, hogy minél használhatóbb legyen. 1982-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) nemzetközi szabványként fogadta el. Jelenleg a kínai nevek romanizálása mellett a pinyint lehet használni a kínai nyelv és írás oktatására, a kínai szótárakban való keresés megkönnyítésére, sőt valódi kínai írás számítógépes bevitelére is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy szabványos billentyűzeten bepötyögi az ember, amit kínaiul írni szeretne, és amikor egy szóval kész, kiválasztja, hogy melyik karaktert (hanzit) is szeretné írni (már ha több lehetőség van).

Maga Zhou úr szerényen így vélekedik a munkájáról: “Én nem a pinyin atyja vagyok, hanem a fia. Hosszú hagyománya van a Csing dinasztia késő éveitől egész a mai napig. Mi csak újra áttanulmányoztuk, átnéztük és tökéletesítettük.”

Maga a pinyin, vagy hivatalos nevén hanyu pinyin azt jelenti, hogy kínai összeállított hangok. Ez arra utal, hogy míg a hanzik elsősorban a jelentést hivatottak továbbadni, a pinyin írás célja a hangok és a kiejtés rögzítése.

Erre a célra extra jeleket nem vezettek be, bár a hangtónust ékezetekhez hasonlóan jelölik, és van néhány hang, amit egynél több betű jelöl (pl. zh = cs, sh = s). Sajnos van néhány jellegzetes kínai hangtani sajátosság, amit az írás kidolgozói magától értetődőnek vettek, pl. a hehezet ejtése bizonyos hangok esetében, vagy az a jellegzetes ö-szerű hang, amit összesen csak hét szóban ejtenek, illetve az ü előfordulása az u-val szemben, így ezeket nem, vagy nem következetesen jelöli az átírás. Ugyanakkor a tanulásban ezek hiánya nem okozhat problémát, tekintve szabályos előfordulásukat, és főleg mivel ma már rengeteg hangos tananyag is elérhető, amelyek segítségével pontosan megfigyelhető és begyakorolható a helyes kiejtés.

Néhány példa a pinyin írásra: az írás saját neve, a Hànyǔ pīnyīn, ahol az ékezetek sorrendben ereszkedő (más átírásban 4-es), ereszkető-emelkedő (3), magas (1), magas hangsúlyokat jelölnek. A mandarin kínai egyik neve: Pǔtōnghuà. Valamint: Zhè shì wǒde kāfei (kb. csö sö vóde káféj), “Ez az én kávém”. Kína egyik tartományának a neve (Ujgur Autonóm Terület): Xīnjiāng (kb. síntyiáng), ez az x, amit hagyományosan hsz betűkombinációval szoktak átírni Magyarországon, a j-t pedig ugyanebben a rendszerben cs-nek, így: Hszincsiang.

Végezetül arra válaszolva, hogy hogyan lehet túlélni mindezt, álljon itt Zhou úr tapasztalata szerint a hosszú élet titka: alvás, amikor kedvünk tartja, majd felkelni és dolgozni, amikor kedvünk tartja.

Ennek a módszernek kétségtelenül önmagában is számos előnye van.

Még több erről:

http://languagelog.ldc.upenn.edu/nll/?p=9719

http://en.wikipedia.org/wiki/Pinyin

http://en.wikipedia.org/wiki/Zhou_Youguang

http://pinyin.info