"mai magyarság tragédiája, hogy képtelen saját államában gondolkodni" Marha nagy tragédia, inkább az a tragédia, hogy 40 évig azt sulykolták, hogy a határokon túliak nem tartoznak a magyar néphez.

"Román Köztársaság öröksége" Nagyon érdekli őket az biztos a magyar népművészet. És ki mondta, hogy kalotaszegi mintát csak Kalotaszegen lehet hímezni, nem lehet Magyarországon magyarul hímezni?

"olimpián azonban nem a nyelvi közösségek, hanem az államok vesznek részt" Miért fáj az a szerzőnek, hogy olyanok támogatnak minket, akik sose akartak Romániában lakni, csak rájuk kényszerítették azt az államot?

Csodás modern felfogás: igazítsuk a kulturális örökséget az országhatárokhoz. Hogy juthat ez valakinek egyáltalán az eszébe?

Nincs egyetlen európai nép sem, akik a területi, államisági keret alapján definiálják magukat.

A leggyakoribb a nyelv szerinti szeparatizmus. Egy vallon közelebb érzi magához a franciát, mint a flamandot, és a flamand inkább érzi magát hollandnak mint vallonnak.

A dicső történelem nemzetformáló ereje is elég gyakori. Az osztrákok nemzeti identitása, Németországtól való különállása a birodalmi múlton és gazdag kultúrörökségen alapszik.

A Magyar Köztársaságnak nincs se dicső múltja, se kultúröröksége. A magyar nyelvet beszélő nyelvközösségnek viszont van mindkettő, még ha a múlt néha tragikomikus is.

Az érzelmi térképen nem létezik olyan, hogy "Magyar Köztársaság". Akik távol érzi maguktól a magyar nemzeti érzelmet, azok is inkább páneurópainak érzik magukat - a Magyar Köztársaságot senki nem "szereti".

Ugyanakkor azt erősen kétlem, hogy a belföldi szlovák motívumok kiakadást váltanának ki. Valószínű fel sem merülne a potenciális kiakadókban, hogy az szlovák motívum. Ugyanúgy, ahogy a szláv busójárást is vígan asszimilálták.