Az Eppu Normaali nevű finn együttes már többször szerepelt oldalainkon. Először egy, a punk-rock korszakából származó társadalomkritikus dalával ismerkedtünk meg. Később az együttes hangneme finomodott, de továbbra is a társadalomkritika volt rájuk jellemző – viszont figyelmük az intézmények felől egyre inkább az egyén problémái felé fordult.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Cikkünkben most egy olyan számot mutatunk be, mely formálisan mintha szakítana a társadalmi aspektussal, és a legszemélyesebb témához nyúlna: szerelmes dal. A képlet azonban nem ennyire egyszerű.

Kun olet poissa ja makaan yksin veren kohinaa kuunnellen	Amikor távol vagy, egyedül fekszem, és a vér zaját hallgatom
Samaa vanhaa kappaletta sen tempoa muunnellen	Ugyanazt a régi számot, csak a tempóját variálom
Ajatukseni kuin perhoset hullut lamppua loistavaa,	A gondolataim, mint bolond lepkék a ragyogó lámpa körül,
Kiertelevät kun yö on tullut rataa itsensä toistavaa	Keringenek, amikor eljön az éj, újra ugyanazon a pályán
Miksi en saavuttaa, saavuttaa en saa	Miért nem tudom elérni
Sitä hetkeä jolloin en elä tolloillen?	azt a pillanatot, amikor nem seggfejkedve élek?
Kun olet poissa	Amikor távol vagy
Näen kasvojasi noissa mieleni soissa	Látom az arcod a tudatom mocsaraiban
Lätäköissä joissa kuu heijastuu	Pocsolyákban, melyekben a hold ragyog
Saisi aurinko nousta	Felkelhetne a nap
Tai sitten tahtoisin nukahtaa	Vagy akkor szunyókálni akarnék
Yö taivuttaa jousta, se katkeaa jos en unta saa	Az éj rugót feszít, eltörik, ha nem jön a szememre álom
Miksi en saavuttaa, saavuttaa en saa	Miért nem tudom elérni
Sitä hetkeä jolloin en elä tolloillen?	azt a pillanatot, amikor nem seggfejkedve élek?
Kun olet poissa...	Amikor távol vagy...
Yö on hiljaa ja antaa minun kuunnella itseänsä	Csendes az éj, és hagyja, hogy hallgassam őt
Ajatusteni huonossa seurassa mykkiä vitsejänsä	Gondolataim rossz társaságában néma vicceit
Miksi minulle sinäkin olet vain heijastus peloistani?	Miért vagy nekem te is csak káprázat félelmeimben?
Joku kanssani sinut jakaa enkä selviä veloistani	Valaki megoszt téged velem és nem szabadulok az adósságtól
Miksi en saavuttaa, saavuttaa en saa	Miért nem tudom elérni
Sitä hetkeä jolloin en elä tolloillen?	azt a pillanatot, amikor nem seggfejkedve élek?
Kun olet poissa...	Amikor távol vagy...
Miksi en saavuttaa, saavuttaa en saa	Miért nem tudom elérni
Sitä hetkeä jolloin en elä tolloillen	azt a pillanatot, amikor nem seggfejkedve élek?
Kun olet poissa...	Amikor távol vagy...

A szám, a Historian suurmiehiä (A történelem nagy alakjai) című albumon jelent meg
(Forrás: Wikimedia Commons)

A szövegben feltűnő, hogy a megszólított szerelmesről nem tudunk meg szinte semmit. A lírai én kizárólag saját pillanatnyi érzelmi állapotáról nyilatkozik – ez azért még nem annyira ritka egy szerelmes dal esetében. A pillanatnyi állapotról megtudjuk, hogy meglehetősen tartós – szerelem esetén ez sem feltétlenül hátrány.

Az azonban már nem szokványos, hogy szerelmesét a lírai én káprázatnak nevezi. Nem világos, beszélhetünk-e itt kapcsolatról, hiszen nem derül ki, hogy a megszólított személy viszonozza-e a lírai én érzelmeit, sőt, az sem, hogy a megszólítás a valóságban is megtörténik-e, azaz hogy a szeretett személy értesül-e egyáltalán a lírai én iránta táplált érzelmeiről. Így aztán az sem világos, hogy a „valaki megoszt téged velem” miként értendő. Egyszerűen arról van szó, hogy a kedves időnként távol van, más dolga is akad, mint a lírai én lelkét pátyolgatni, és ez fáj? Vagy valódi féltékenykedésről, a megcsalatástól való félelemről van szó? Esetleg a lírai énnek tudomása is van egy párhuzamosan futó kapcsolatról? Vagy egyenesen arról van szó, hogy a szeretett lény éli a maga életét a maga kapcsolatában, és az „osztozás” mindössze annyi, hogy a lírai én is szereti – titokban?

Az, hogy valami nincs rendben, a lírai én szövegéből is egyértelmű, hiszen ő maga hasonlítja magát bolond lepkékhez, vetíti előre a túlfeszített rugó eltörését, számol be álmatlanságát, és maga mondja, hogy átseggfejkedi az életét. Az azonban, hogy mi ez a seggfejkedés, valódi önpusztítás, vagy egyszerűen csak a saját életének rendbetételére való képtelenség, megint nem derül ki.

Szintén kérdéses, hogy mi az az adósság, amit a szöveg említ. A szerelmének tartozik valamivel? Az életnek? Saját magának? Mivel ez (a refrénektől eltekintve) a szöveg utolsó szava, akár azt is feltételezhetjük, hogy egyfajta kulcsmomentum: a lírai én gondolatai nem is egy másik személy, hanem a pénz körül forognak. Sajnos azonban a szöveget ennek tudatában visszaolvasva sem kapunk semmilyen megerősítést. Marad tehát az a feltételezés, hogy az adósság itt sokkal általánosabban, valahogy a saját életünkért való felelősségként értendő. A szöveg tehát elég tág teret ad az értelmezésnek, és inkább a gyötrődés lelkiállapotát adja vissza, mintsem valódi történetet mesél el.

A számot több finn előadó is feldolgozta, köztük Vesa-Matti Loiri színész-énekes. Előadásában a dal még sötétebb tónust kapott (melyet híven emel ki a videó is).

Ha pedig valaki a finn kocsmák (vagy a Helsinki és Tallinn között közlekedő éjszakai hajók) hangulatát kívánja felidézni az elmaradhatatlan karaoke-műsorokkal, nos, szintén megtalálhatja a maga változatát.

Köszönjük állandó kommentelőnknek, JL-nek a szöveg homályosabb részeinek értelmezéséhez nyújtott segítségét.