@tenegri: Minden tekintetben igazad lehet, de az idézett mese fogalomkészletének és nyelvezetének egyszerűségét én mégiscsak kultúrálisan meghatarozozottnak gondolom. A mongolok kérem most valóban nagyon egyszerű életet élnek, de nem hinném, hogy a valamikori világhódító múlt ne látszana meg meséiken, hősi eposzaikon, mongol értelemben vett lovagi törteneteiken. Szinte biztos vagyok, hogy a mongoloknál valamikor nagyon komolyan vették bizonyos történetek szinte szószerinti átvételét generációról generációra. Szóval a mongoloknak szerintem komoly nyelvi kultúrájuk kell, hogy legyen.

Visszatérve a nyenyec mesére: nincs benne "ment, mendegélt", nincs benne "addig bírkóztak amíg", nincs benne hasonlat egy sem, egyszer elő nem fordul benne az "olyan" (vagy ennek megfelelő) szó, hiányzik belőle az öregember vagy az öreg néne, stbstb. A "rézerdőről", meg a "út közben találkozottról" nem is beszélve.

Tehát azért én mégiscsak úgy tekintek erre a mesére amelyik nyelvileg kb. a pigmeus vagy a sarki eszkimó, esetleg az autentikus lapp mesék ősiségének szintjén van.

Persze lehet, hogy csak az oroszok butították le a mesét, ennek is van valószínűsége, csakhogy én meg javíthatatlan romantikus vagyok. Nekem hiába butítanak le valamit.

@bibi: Ha szeretnéd, tudok neked mutatni pl. faék egyszerűségű mongol mesét, olyat is, aminek se füle, se farka, meg igencsak cizelláltat is, vagy sokezer soros hőseposzt olyan nyelvi fordulatokkal, hogy csuda :)

@bibi: "A mese nyelvi egyszerűsége arra is rámutat, hogy mi magyarok az idők során mennyire gazdagabbak lettünk kultúrálisan - holott nyilván nekünk is volt ilyen nyelvi értelemben vett egyszerű (szikár) korszakunk."

Hááát, ha ezt a következtetést most ebből a meséből akarod levonni, akkor könnyen félremehetsz :) Hogy pl. egy mesének milyen a nyelvezete, az meglehetősen sok körülménytől függ. Csak egypár:

- Mennyire van érzéke a meséléshez annak, akitől gyűjtötték a mesét? Nyilván ha a környék elismert mesemondójától, akár hivatásos énekmondójától sikerül gyűjteni, meglehetősen eltérő eredményre lehet jutni, mint ha bármelyik Mari néniből vagy Józsi bácsiból préselünk ki egy-egy történetet, akiknek se érzékük hozzá, esetleg még kedvük sincs mesélni, de azért megpróbálják előhalászni azt a pár, még gyerekkorukban utoljára hallott emlékfoszlányt.

- A gyűjtési módszer is érdekes mellékhatásokkal járhat. Beesik a házba egy külföldi kutató, aki esetleg még csak nem is igazán jól (vagy akár sehogy se) beszéli a nyelvet. Ráveszi az adatközlőt a mesemondásra, de persze szeretné lejegyezni. Mivel ugye írni (főleg pontos hangjelöléssel) lassabb, mint beszélni, minduntalan megállítja a mesélőt, visszakérdez mit és hogyan is mondott. Egy idő után a mesélőnél - türelmétől függően - elszakad a cérna, tele a töke a kedves kutatóval, aki nem csak, hogy akadályozza a napi munkájában, de még szőrözik is mindenen és visszakérdezget és megállítgatja, s a mesélő az egyszerűség kedvéért áttér a tőmondatokra :)

- Rengeteg mese, amivel népmeseként találkozol, már átdolgozott, szépítgetett, csinosítgatott, egységesített szöveg. Ha azt próbálnák meg leírni, amit egy adatközlő elmond, sokkal kuszább és követhetetlenebb lenne írásban, hisz a beszélt nyelv és az írott nyelv nem ugyanaz. Nyilván egy tudományos munkában használható és közzétehető az eredeti gyűjtés, de egy ismeretterjesztő műben vagy egy gyerekeknek szóló mesekönyvben már egy erősen átdolgozott szöveg fog szerepelni.

Érdekes mese. A két mondat: "Élt egy nagymama meg az unokája. Egyedül maradtak." - nagy jégkorszaki éhinségekre emlékezhet. Az égben lakó Szihircsa, akinek a nője örömmel árulja el őt magát - megfelelhet a mi népmeséink sárkányának. A világ végén álló fa nyilván azonos a mi Égigérő fánkkal. A mese nyelvi egyszerűsége arra is rámutat, hogy mi magyarok az idők során mennyire gazdagabbak lettünk kultúrálisan - holott nyilván nekünk is volt ilyen nyelvi értelemben vett egyszerű (szikár) korszakunk. Hogy hasonló alaptörténetet tartalmazó népmeséink gazdagabb és árnyaltabb szókincse mikori szerzemény azt nem tudom megállapítani. De úgy sejtem, hogy jóval honfoglalás előtti. Viszont hogy ebben a nagyon ősi egyszerűségű mesében mi a csuda lehet a "madártej" - hát erre igencsak kiváncsi lennék. Mert nem hinném, hogy a mi vaniliás aromájú madártejünkre gondolhatnak. Hacsak a magyar "madártej" nem jelentett e régen valamilyen varázslatos dolgot.