A mai napon az igazgatók megkapták az „egyszerűsített” tanfelügyeleti/önértékelési feladatokat az Oktatási Hivataltól. Ha valaki elolvassa, már attól elretten, hogy még most is mennyi mindent kell csinálni, értelmetlenül és – jelzem – személyiségi jogokat sértve. A pedagógusok adminisztrációs terhei annyiban csökkentek, hogy a szülőket és a tanulókat már nem kell kérdőíveztetni és azokat feldolgozni, mert eddig ez is a PÖCs-/ BECs-tagok (micsoda megtiszteltetés!) feladata lett volna. Természetesen úgy, hogy közben teljes óraszámban tanítanak, helyettesítenek, korrepetálnak, dolgozatot állítanak össze, javítanak stb.

Forrás: Christian Schnettelker, flickr / www.manoftaste.de / CC BY 2.0

Én szerencsésen megnyertem a 2016-os évi tanfelügyeletet. Ugyan 2015-ben átestem a ped.II-be soroló (100%) minősítésen (35 éve tanítok, 2006-ban kitüntettek a Magyar Köztársaság Bronz érdemkeresztjével), de rám nem vonatkozik a három éves mentesség (a tanfelügyeleti ellenőrzések alól – a szerk.), mert szerencsétlenségemre részt vettem egy olyan, igen nagy munkával járó TÁMOP-os projektben, ami értékelési eljárással zárult. A munkám értékelése alapján 2016. január 1-től mesterpedagógus lettem, sok más projektben sikeresen dolgozó tanártársammal együtt. Nos, ránk nem vonatkozik mentesítés.

Bizonyíts megint, tölts ki önértékelési kérdőívet (például mennyire vagyok hasznos tagja a tantestületemnek – az önértékelési kézikönyv mellékletében megtalálható), majd írj magadnak fejlesztési tervet és töltsd fel azt is online felületre, de a többi adminisztratív feladat is elolvasható a levélben!!

Úgy gondolom, aki ezt kitalálta, annak már semmiképpen nem kell fejlesztési tervet írnia, mert ő már eljutott fejlődésének végső határáig.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezen a tanéven kívül még négy tanévem van az öregségi nyugdíj korhatárának eléréséig. Tulajdonképpen szégyenlem magamat, hogy beálltam a sorba, hogy behódoltam, hogy portfóliót és mesterprogramot írtam. Talán az önbecsülésemnek pillanatnyilag jót tett, hogy még képes vagyok.....Persze berzenkedtem, hogy ennyi idő alatt mennyi új oktatási anyagot tudnék készíteni, mennyi új szakirodalmat olvasni, de mégis csináltam....Elvettem az időt a tanítványaimtól, a családtól.

De most azt mondom elég! Már nem vagyok hajlandó fölösleges dolgokat csinálni. Természetesen tőlem bárki, bármikor bejöhet az óráimra. Üljön ott hetekig, ne csak két órát. Beszélgessen a tanítványaimmal. Majd mondja meg konkrétan, mit és hogyan csináljak másként, jobban. Ez lenne a tanfelügyelők dolga. Nem pedig pontokat adogatni 77 (nem magyar népmese) kompetencia alapján és azt feltölteni egy olyan adatbázisba, amit nem tudni, ki kezel, mi a célja, milyen törvényi előírás vonatkozik rá.

Lehet, hogy a hátra lévő 4 tanévet már nem az oktatásban töltöm, mert az érettségi előtt 2 héttel hozzám látogató tanfelügyelőknek nem lesz ínyére, amit majd nem csinálok meg. Mert egyszerűen csak tanítani fogok, minden adminisztratív sallangot mellőzve.

Levélírónk matematika-fizika-informatika szakos középiskolai tanár, pedagógiai értékelési szakértő.

Továbbra is várjuk pedagógus olvasóink beszámolóit a szerkesztoseg@nyest.hu címen. 

Sorozatunk előző részei:

Feljegyzések a szakadék széléről – 1.
Feljegyzések a szakadék széléről – 2.
Kapjon az óvoda megfelelő helyet, rangot a köznevelési rendszerben!
Miért csatlakoztak a nyelviskolák is a demonstráló pedagógusokhoz?