@BRAIN STORMING:

30 éve tanítok. alsó tagozattól főiskoláig, minden szinten tanítottam már de ennek nincs jelentősége, csak jól hangzik. olyan szakemberes, tekintélyt adó. :)

Szeretném kijavítani az előttem szóló csecsemő (csak két évtizede dolgozik a szakmában;)) néhány tévedését.

1. Az igazi tanár mindig nagyon jól ismeri az oktatás intézményi követelményrendszer minden kis részletét, és pontosan ezért tudja, hol lehet/kell tőle eltérni.

2. A jó pedagógus valóban művész, de szüksége van a képzésre is. A pedagógia, szerintem, 30% egyéniség, 30% tárgyi és pedagógiai ismeret és 40% felkészülés és szervezés. Nem emlékszem, hogy melyik írótól idézek, de passzol: Jobb órát tud készíteni egy tanult órásmester, mint egy tehetséges, de tanulatlan.

3. Sokkal több energia ...r tanárnak lenni, mint jó tanárnak. A rossz tanár ideje és energiája fegyelmezéssel megy el. A jó tanár energiáit a felkészülésre fordítja. Az érdekes, sokszor személyre szabott órák elvarázsolják a diákokat, akik egymást fegyelmezik, mert részesei akarnak lenni az órának. Tény, hogy mire középiskolába, főiskolára jár a diák, addigra sok rossz tanárral találkozott, és nehezebb megfogni, de nem lehetetlen.

4. Kíváncsi vagyok, miért gondolja tanult kollégám, hogy főiskolán, egyetemen minden tanár a módszertanilag kevésbé képzett kategóriába sorolandó.

5. A szaktanároknak fontosabb a tudományukat magas szinten művelni, mint az, hogy középiskolában tanítsanak. Csak az tudja jól tanítani a tárgyát, aki azt nagyon mélyen ismeri, és ez már a tanítókra is érvényes. Akiktől elvárnám ezt, azok a módszertant oktató kollégák.

6. A rendszert meg meg kell változtatni, aki erről lemond, az nem lesz jó tanár soha. Sajnos. ;-)

(két évtizede a szakmában dolgozó) Tanárként mondom, hogy a pedagóguspályát tényleg csak hivatásként lehet rendesen űzni - a legtöbben úgy vannak a pályán, hogy ismerik az oktatás intézményi követelményrendszerét (bár ez éppen a hivatástudattal rendelkezőknél sokszor nem így van :D ) és nagyon jól értenek ahhoz a tárgyhoz, amit tanítanak, de pedagógiai érzékük nulla. És itt nem arról beszélek, hogy "mennyire jó a hangulat az órákon", mert sokszor a hangulat marad meg a tanulók fejében, nem pedig a tananyag... míg a másik véglet a "leadtam a tananyagot, az ő bajuk, ha nem tanultak belőle semmit"... Ebből a szempontból a jó pedagógus művész - művészeket meg nem lehet főiskolán kiképezni, ha az már nincs meg az emberben akkor is. És azt sem értik meg sokan, hogy egy jól működő oktatási folyamathoz a tanuló hajlandósága is kell, mert nem lehet pusztán olyan idomítható kisállatként kezelni a diákokat, hogy csak a megfelelő módszer kell, és majd tanulnak, mint a kisangyal - aki nem hajlandó, az nem is fog tanulni. A tény, h sokak szemében nem igazi meló tanárnak lenni - tény, h szar tanárnak nem is az, és pusztán attól, h vki pöpecül ismert egy ismeretterületet, az még nem teszi jó tanárrá, és az alapprobléma, hogy a főiskola és az egyetem sem erre törekszik, hanem arra, hogy a területről az illető minél többet tudjon - merthogy a felsőoktatásban sem pedagógiai érzékkel rendelkezők oktatnak, mivel ha azok lennének, akkor nem ott tanítanának , hanem a terepen. Én mondjuk nem engednék a tanárképzőbe oktatni senkit, aki nem dolgozik párhuzamosan olyan diákok oktatásában, akiknek az oktatására tanít a felsőoktatásban... de ez a rendszer miatt nincs így, és nem is lesz így. Sajnos.

13. dolog lehet az a szitu, amikor a tanár megkérdezi az órai rendzavarót, hogy folytathatja-e az órát. Az amatőrök ilyenkor igeneznek, aztán jól rápacsálnak a nagylelkűségük folytán :D