A kísérleti taneszközök közül ezúttal a másodikos Nyelvtan-helyesírás feladatgyűjteménybe kukkantottunk bele. Szerettünk volna most is az eddigiekhez hasonló kritikát írni – kiemelve jót és rosszat egyaránt –, ám olyan sok problémás feladatot és szövegrészt találtunk, hogy inkább ezeket tárjuk olvasóink elé. Lesznek olyan feladatok, amelyek szerintünk még egy felnőtt számárai is túlságosan bonyolultak, meg lesznek olyanok is, amelyeknek a megoldásán hosszasan kellett gondolkoznunk.

Okosabb vagy, mint egy másodikos?
(Forrás: pixabay.com)

Oldd meg a feladatot – feltéve, ha tudod értelmezni!

A taneszközben túlbonyolított, hosszú, esetenként teljesen értelmetlen utasításokat olvastunk. Közben az az érzésünk támadt, hogy a a taneszköz szerkesztőit vagy karakterszámra fizetik vagy a feladat szerkesztői lusták voltak tagolni az utasítások szövegét.

Ami miatt nem feltétlen szeretnénk, ha gyerekeink a házi feladat írásánál segítséget kérnének tőlünk, az a feladatgyűjtemény feladatainak sokszor túl bonyolult, összetett utasítása. Nem egy olyan többsoros ukáz szerepel a munkafüzetben, amely többszöri elolvasásra is nehéznek tűnik – nekünk. Így nem lepődnénk meg azon, ha a tanuló egész egyszerűen reménytelennek tartaná a feladat megoldását, ezért nem csinálná meg azt. Lássunk egy példát!

A héjában van a vitamin. Meg a j...
(Forrás: Jánk István)

Négy felszólítás és egy kérdés, ami a kisdiák elé tárul. Természetesen ez első ránézésre nem olyan nagy baj, de ne felejtsük el, hogy másodikos gyerekekről van szó, akik nemrég ismerkedtek meg az olvasással és írással. Ha nekünk is többszöri átolvasás és átgondolás szükséges a megértéshez, akkor valószínűleg nekik ennél is több, ha egyáltalán megértik a feladatot. Ugyanis a „leírt toldalékos szavakban írd át a j hangnak megfelelő betűket!” egyáltalán nem egyértelmű, sőt kimondottan bonyolult.

Feltételezhető, hogy a feladat azt szeretné megértetni a nebulókkal, hogy az ly betű nem szerepelhet ragokban és jelekben. Csakhogy ezt elég fura módon teszi, akárcsak a homonímiák bevezetését e kérdéssel. Ha ehhez a kérdéshez nem társul tanári magyarázat, akkor felesleges és értelmetlen, mivel nem tesz mást, csak felvillantja, hogy egyes szavakat mindkét helyre is be lehetett írni. Az is kérdés persze, hogy ezt a gyerekek egyáltalán észreveszik-e, mivel az egyetlen szó, amelynél ez kimondottan feltűnik, az a héja. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy egy másodikos gyermek nem tudja, mi a rag és a jel, ahogy azt sem, hogy mi a különbség ezek és a képzők között.

Ennél azonban jóval nagyobb probléma, hogy számos olyan feladat van, aminek nem igazán van értelme; például a következő:

A hattyú kiejtése köztudottan sok problémát okoz a magyar nyelvhasználók számára. Olyannyira, hogy kétszer is szerepel...
(Forrás: Jánk István)

Nem világos a feladat célja, ahogy az sem, hogy hogy lehet például nem helyesen kiejteni a könnyű vagy a fonnyad szót. A gyerek tud beszélni, megtanult már magyarul, nem fog [kőnyű]-t vagy hasonlókat ejteni. Ha pedig a (hangos) olvasás gyakoroltatása a cél, nem pont ez a legmegfelelőbb gyakorlat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Tartalmas kis tartalom

A tankönyv végén egy Tartalom című fejezetet találunk, ahol az egyes egységekről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. Afféle gyakorlati tanácsadás ez inkább: a fejezetek veleje arról, hogy mit illik, mit kell tudni. Ez egy nagyon jó elképzelés, ám rengeteg a hiba, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. A teljesség igénye nélkül jöjjön néhány idézet, és csak egy-egy rövid reflexió hozzájuk:

A szavaknak a mondaton belül mindig csak egy jelentésük lehet.

A felesége ma eltávozott. A focista tegnap félrelépett. Az oroszlán simogatása veszélyes. – Csak néhány példa, amikor nem így van.

A kétjegyű betűknek csak az első jegyét kettőzzük (cs, css; ty, tty; sz, ssz).

Ez minden bizonnyal elírás, de fontos lenne javítani, hogy ne zavarja össze a gyereket.

A hosszú mássalhangzókat írásban másképp jelöljük, mint a hosszú magánhangzókat. Ha hosszú mássalhangzót ejtünk, az egyjegyű betűt megkettőzzük.

Nagy bajban lesz az a gyerek akinek a hegesztő apukájáról kell fogalmazást írnia vagy a szalag mellett dolgozó anyukájáról.

A dj és a gyj betűk találkozását írásban megtartjuk.

Nehogy elhiggye! – Ha pedig ezen túllendültünk, érdemes azon is gondolkozni, hogy „a betűk találkozása írásban” mit jelent. Valószínűleg hangokra gondolt a tankönyv készítője, bár annak sincs sokkal több értelme.

A kérdő mondattal valamit meg szeretnénk tudakolni, valami felől érdeklődünk.

Valóban? Ki ne tudná ezt cáfolni?

Okosabb vagy, mint egy másodikos?

A címben szereplő kérdés nyilván költői, inkább a figyelemfelhívás eszközéül szolgál. Valójában az a kérdés, hogy a munkafüzet feladatai tényleg bonyolultak-e, vagy csak mi gondoljuk annak őket. Vagy előfordulhat, hogy egyszerűen a felnőttek számára nehezek, míg a gyerekek könnyedén megoldják őket? Erre nem tudunk objektív válaszokat adni, de mindenesetre közlünk néhányat a számunkra problémás feladatok közül. Kezdjünk egy egyszerűbbel, amin ugyan sokat tanakodtunk, de végül sikerült megfejtenünk:

A meghatározás valóban tréfás. Meg nagyon nehéz...
(Forrás: Jánk István)

Félreértés ne essék! Ez egy kiváló, a kognitív képességeket fejlesztő feladat, ami még ráadásul szórakoztató is. De vajon a másodikos gyerek is így gondolja? Még a hétvége és kalapács megfejtések csak-csak kijönnek, de szelíd főzőedény megoldása még a segítséggel is nagyon nehéz (ami nem mellesleg nincs sorrendben, és inkább zavart okoz, mintsem segítene). Hogy a kezeslábas megoldás elhangozzon, ahhoz egyrészt ismernie kell a gyerekeknek ezeket a kifejezéseket (ez a kezes esetében eléggé kérdéses), másrészt valahogy elő is kell hívniuk a memóriájukból, majd összerakniuk. Ehhez nem túl nagy segítség a „felsőtestet és a lábakat is takaró ruha”. Pláne úgy, hogy nem lehet tudni azt, hogy melyik szóhoz tartozik a „segédlet”, a „gyerek ismeri-e a szót” kérdésről nem is beszélve.

A következő feladat már egyszerűbbnek tűnik, de a megoldásokkal itt is bajba kerül az ember:

Mi az: rálépünk, 5 betű, az első sz?
(Forrás: Jánk István)

A többinél valamivel több időt vett igénybe annak megválaszolása, hogy mi az a fegyver, ami nem kés és három betű (feltehetőleg ágyú, de lehet, hogy bot vagy uzi). Arra pedig, hogy melyik 5 betűs szavunkra lépünk rá, amely sz-szel kezdődik, csak sok-sok perc után tudtunk értelmes választ adni (elsőként a szivar-ra gondoltunk, de valószínűbb a szőnyeg). Ez volt a bemelegítés, most következzen egy olyan feladat, aminek a megoldását tényleg nem tudjuk:

Nem értjük!
(Forrás: Jánk István)

A feladat második utasítása teljesen értelmezhetetlen. Nem értjük, hogy mit jelent az, hogy „mondd ki a szavakat a betűgyöngyökön kiemelt betű alapján!”. Talán betűrend szerinti felsorolást várnak el a szerzők, viszont akkor betű helyett betűk szerepelne a szövegben. De ne szépítsük: nem értjük.

A sort még hosszasan lehetne folytatni a fentiekhez hasonló példákkal. Őszintén kíváncsiak vagyunk arra, hogy ezek a feladatok tényleg bonyolultak, nehezek vagy csak mi gondoljuk annak őket. Tudjuk, hogy egy felnőtt és egy gyerek (és úgy általában az emberek többsége is) másképpen gondolkodik. Ezért várjuk hozzászólásaikat, véleményüket, megfejtéseiket, és nem mellesleg a gyermekeik véleményét.