Nényei Pál, a Piarista Gimnázium tanára mentegetőzéssel kezdi nagy lélegzetű irodalomtörténeti munkáját. A kötet előszavából, melyben a szerző Karinthy nyomdokain járva megszólítja olvasóit, a jó és a rossz tanulót, kibontakozik az a sanyarú helyzet, amelyben a diákok nagy része először kénytelen találkozni az irodalommal. Ahogyan arról már korábban is írtunk, a magyar közoktatási rendszer szinte egyáltalán nem számol azzal, hogy a világ megismerésének öröme a tanulás egyik legfőbb motivátora. Az irodalom is úgy jár, mint a többi tudományág: amint tantárgyként találkozunk vele, a világ és benne az ember lenyűgöző sokszínűsége fejekbe töltendő szürke adathalmazzá, „műveltségi minimummá” válik. Ez borzasztó – mondja az említett interjúban Nényei, és mondjuk mi is.

A kötet borítója

A könyv fő célkitűzése tehát az, hogy másképpen beszéljen az irodalomról, mint ahogyan a tanórákon szokás. Kicsit az az érzésünk, hogy ez a 400 oldalnyi szöveg nem más, mint egy terjedelmes védőbeszéd az irodalom mellett. Ha ugyanis körülnézünk a világban, könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy az irodalom olyasmi, ami védelemre szorul. Gyerekek és felnőttek egyaránt keveset olvasnak, ráadásul az olvasott szövegek elenyésző része szépirodalom. Aki nap mint nap diákok között mozog, megtapasztalhatja, nem ritka az olyan érettségiző, aki soha nem olvasott el egyetlen irodalmi művet sem teljes terjedelmében. Sem bestsellert, sem ponyvát, sem kötelezőt, semmit. Ráadásul a bölcsészettudomány általában véve is folyamatosan veszít társadalmi presztízséből, gyakori és immáron az oktatáspolitikában is tükröződni látszó sztereotípia, hogy a bölcsészek nemzetgazdaságilag haszontalanok, lényegében élősködők a társadalom testén. Lehetne elemezni ennek okait vagy kétségbeesni a humán kultúra hanyatlásán, Nényei Pál azonban egyiket sem teszi, hanem a maga fegyvereivel harcba száll az irodalom védelmében.

A kötet borítója a Star Wars univerzumot idézi: a főcímből ismerős betűtípus felett a Darth Vaderként ábrázolt rossz tanuló és a Luke Skywalkerként megjelenített szorgalmas diák áll szemben egymással. A könyvön végigvonuló karakteres illusztrációk, melyek Baranyai András munkái, hangsúlyosan jelzik a könyv legfontosabb üzenetét: akár tudomást veszünk róla, akár nem, a jelenkor kultúrájának minden rétege az európai antikvitás kulturális hagyományából eredeztethető. A kötet, melynek alcíme Léda tojásaitól Az aranyszamárig, egy sorozat első darabja, mely az ókori görög és római irodalmat tárgyalja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A békés harcos útja

Az irodalom visszavág azonban inkább csak címében és illusztrációjában használja a háborús metaforikát, a szöveg narrátora egyáltalán nem harcias, de a leereszkedő és az autokrata beszédmód is egyaránt távol áll tőle. Az Antigoné tárgyalásakor pl. Kreónról szólva így ír:

Felnőtt korban szinte kötelező rendesnek és törvénytisztelőnek lenni. Kiállni az iskola értékei mellett. Kiállni a rendszerért, harcolni a cigi ellen, hogy „ez aztán egészségtelen, hagyd abba, fiam”! (…) Miért kell ez, tehetjük föl a kérdést. Miért csinálja – lényegében – ugyanezt Kreón (a világirodalom első „felnőttje”)? Miért okoz neki örömet, hogy Antigonét „szívatja”? Hogy hatalmaskodik vele, és magyarázat nélkül parancsolgat neki? Hogy visszaél hatalmával, tiszteletet követel csak a beosztása miatt, mert király – olyan tiszteletet, amiért nem harcolt meg? Miért kell tisztelni egy tanárt? Csak azért tisztelni, mert tanár? Ugyan már!

Nényei Pál könyvének narrátora egy tanár. Még pedig egy öntudatos tanár, aki büszke arra, amit tud, és aki büszkén felvállalja, hogy számára az irodalomban rejlik emberi mivoltunk lényege, ezért szerinte irodalommal foglalkozni a legfontosabb dolog a világon. Ahogyan a matematikában is benne rejlik emberi mivoltunk lényege, így természetes, hogy egy matematikatanár számára matematikával foglalkozni a legfontosabb dolog a világon.

Egy másik öntudatos irodalomtanár
(Forrás: IMDB)

Egy olyan tanár szólal meg ebben a könyvben, aki nagyon sokat tud a mai kamaszok világáról, de nem tesz úgy, mintha belülről ismerné azt. Érezhető a törekvés arra, hogy a tudását és irodalom iránti lelkesedését átadja, hogy „berántsa” az olvasóit, viszont nem prédikál, nem idealizál, és kerüli a hatásvadászatot is. Nyelvezete igényes, egyszersmind közérthető, közvetlen hangnemben szól a kamasz olvasókhoz (a könyvet 14 év fölöttieknek ajánlják), de nem bizalmaskodik, nem gügyög. A szöveg nem mentes a beszélt nyelvi, olykor trágár fordulatoktól sem, ugyanakkor sohasem öncélúan vulgáris. De ami a legfontosabb, a kötet egészén érződik, hogy egy olyan ember írta, aki nagyon szeret olvasni.

Babits és Szerb Antal nyomdokain

Az irodalom visszavág műfaja nehezen meghatározható. Vannak tankönyvszerű vonásai, hiszen alapvetően a tankönyvekből és irodalomtörténetekből ismerős kronologikus rendet követi, a kötet végén név- és tárgymutató is segíti az olvasót. Közeli rokona Szerb Antal és Babits Mihály esszéisztikus irodalomtörténeteinek, de míg azok olvasóközönsége számára talán még evidens volt a kulturális folytonosság az antikvitástól a saját jelenükig, addig Nényei könyve egy olyan világba született, ahol lassan már a humán tudományok létjogosultsága is megkérdőjeleződik.

A szöveg ugyanakkor mentes a tudományos munkák szigorától, a narrátor, miközben sorra veszi az európai irodalmi kánon legfontosabb szerzőit, folyamatosan elkalandozik. Sőt, a szöveg helyenként kifejezetten csapongó, de ez ahelyett, hogy rontana a kohézión, csak olvasmányosabbá teszi, és talán még a kevésbé elkötelezett olvasót is továbblendíti, ha esetleg az antik kultúra nagyjainak bemutatását önmagában nem találná elég érdekesnek. Nényei könyvében folyamatosan hidakat ver a múlt és a jelen közé, olykor egészen meglepő módon kapcsolja össze az ókor irodalmát az elmúlt hónapok aktualitásaival. A líra kialakulásáról, illetve költészet és humor viszonyáról szólva például felidézi azt a közösségi oldalakon végigsöprő polémiát, melyet Varró Dániel egyik, kísérleti tankönyvben megjelentetett verse váltott ki. A görög színházról szólva pedig eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha 2500 év múlva a Macskák című musical szövegkönyve alapján próbálnának a jövő esztétái képet alkotni a 20. századi színházról:

A 20. századi színházban jellemző lehetett az ún. állatjáték. (…) A legfontosabb ránk maradt állatjáték a Macskák. A szerzőjét nem ismerjük, de mivel több szövegforrást is ismerünk, széles körben elterjedt lehetett 25 évszázaddal ezelőtt. A Macskák valószínűleg a macskakultusz egyik legfontosabb emléke. A Macskák leghíresebb részlete a híres Gimb-Gömb monológ, amelyből egy bonyolult szertartás fordulatait olvashatjuk ki (…)

„A macskakultusz egyik legfontosabb emléke
(Forrás: Wikimedia Commons / Marat Abdrahimov / CC BY-SA 3 0)

Ahogyan azt a fenti részlet is mutatja, a kötet szövegét átszövi a humor és az (ön)irónia. Mindeközben azért igyekszik akadémikus ismereteket is átadni, előkerül az összes olyan irodalomelméleti fogalom, irodalomtörténeti adat, ami az antikvitás, illetve a későbbi korok szövegeinek értő olvasásához elengedhetetlen. Ugyanakkor Nényei azt sem rejti véka alá, hogy vannak kérdések, melyeket az irodalomtudomány megválaszolatlanul hagy. Például azt sem tudjuk pontosan, ki volt Homérosz.

Az egyes fejezetek számos kisebb, a pár sorostól a pár oldalasig terjedő részre oszlanak, ezek megkönnyítik az utólagos visszakeresést. A szöveg olvastatja magát azok számára, akik lineárisan haladva, a teljesség igényével akarják befogadni az egészet, de remekül lehet „ugrálni” is az egyes szövegrészek között, a tárgymutató, illetve az egyes alfejezetek címei megkönnyítik az eligazodást. A könyvben megszólaló tanár alapos, de nem akar mindenáron mindent elmondani, ismeri a saját határait:

Nem azért nem lesz itt több szó Euripidészről, mert e könyv szerzője utálná vagy nem tartaná legalább annyira fontosnak, mint Aiszkhüloszt vagy Szophoklészt. Hanem azért, mert nem lehet mindenről beszélni.

De te fabula narratur

Kiknek szól Az irodalom visszavág? Mindenekelőtt a középiskolás korosztálynak. Azoknak, akikkel még nem sikerült végleg megutáltatni az olvasást, és azoknak is, akikkel már sikerült, de szükségük van valamilyen könnyen érthető és megbízható gyorssegélyre, hogy boldoguljanak a magyarórán. Haszonnal forgathatják a tanárok, mert amellett, hogy élvezetes módon frissíthetik fel a hétköznapokban kevésbé használt irodalomtörténeti ismereteiket is, számos termékenyítő gondolattal, értelmezéssel találkozhatnak. A kötet egyes részei remekül használhatóak az órai munka során önálló vagy csoportos műelemzéshez, disputához, szövegalkotási feladatok gyakorlásánál érvelő szövegek apropójaként stb. Ugyanakkor jó szívvel ajánljuk a kötetet mindenkinek, akit szereti az irodalmat, aki könnyed, de igényes szórakozásra vágyik, vagy aki szeretné kicsit mélyebben megérteni az őt körülvevő világ kulturális gyökereit.

Az irodalom visszavág legfőbb vonzereje azonban az, hogy megmutatkozik benne egy olyan értékrend és értelmiségi magatartás, amely az európai humanizmus hagyományának méltó és hiteles 21. századi folytatása. Nényei könyvének középpontjában ugyanis végső soron az ember áll. A Léda tojásaitól az Aranyszamárig tett utazás célja nem valamiféle mázként magunkra kent műveltség megszerzése, hanem önismeretünk elmélyítése, az, hogy mi magunk is megkeressük a saját válaszainkat mindazokra a végső emberi kérdésekre, melyeket az irodalom szerzői újra meg újra feltesznek.

De te fabula narratur, rólad szól a mese.

Felhasznált irodalom

Nényei Pál: Az irodalom visszavág (1) Tilos az Á Könyvek (Pozsonyi Pagony Kft.), 2015