Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) honlapjáról is elérhető kísérleti tankönyvekkel foglalkozó sorozatunkban eddig az ötödikes nyelvtan tankönyvvel és munkafüzettel, illetve szintén az ötödikeseknek készült erkölcstan tankönyvvel foglalkoztunk. Most pedig a hatodik osztályosoknak készült erkölcstan taneszközt vesszük elő.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hasonlóságok és különbségek

Ahogyan azt az ötödikeseknek készült tankönyv bevezetőjében is előrebocsátották a fejlesztők, az ötödik-hatodik évfolyam tananyagának témái szorosan egymásra épülnek – a tartalmakat előíró és szabályozó kerettanterv szerint. Az ötödikesek és a hatodikosok könyvei sok mindenben hasonlítanak egymásra, de azért találtunk néhány fontos eltérést is – sajnos a hatodikos tankönyv rovására. Lássuk tehát, milyen is a hatodikosoknak készült erkölcstan tankönyv!

A tankönyv borítója
(Forrás: nyest.hu)

A tankönyv felépítése nagyon hasonlít az ötödikeséhez: a tanév folyamán három nagyobb témakör kerül elő, és mindegyik témakör több kisebb témára van osztva, így összesen 30 rövid fejezetből áll a tankönyv. A nagyobb témák a következők: 1. Mi és ők; 2. Mi és a környezetünk; 3. Mi és a mindenség. Ahogyan az ötödikes könyvben, itt is minden kisebb témához tartozik egy-egy rövidebb, néhány oldalas olvasmány; ezeket is tartalmazza a kötet. Jó válogatás ez is, akárcsak az ötödikes tankönyv esetében; többek között Móricztól, Adytól, Szabó Magdától, Lakatos Menyhérttől, Michael Endétől, Kiplingtől, Lewis Carrolltól találunk egy-egy olvasmányt. Az elrendezés azonban kissé más, mint ötödikben, ami akár meg is nehezítheti a használó tanárok és diákok dolgát. Az olvasmányokhoz tartozó kérdések itt nem közvetlenül az olvasmányok előtt szerepelnek, hanem a fejezetben magában – állandó lapozgatásra kényszerítve a felhasználókat. Sajnos szerkesztési hibát is találtunk: egy Verne-olvasmányhoz tartozó kérdések fölé a következő fejezetben szereplő Lucy és Stephen Hawkingtól származó olvasmány címe került.

Fontos különbség még az is, hogy ebben a kötetben nem találunk külön dramatikus játékokat. És az is föltűnő, hogy az ötödikes tankönyv látszólag sokféle, különböző ikonnal jelölt tevékenységtípusa itt nem jelenik meg. A kis fejezetek nagyjából a következő szerint épülnek föl: a fejezet elején találunk egy rövid bevezetőt, amely a legfontosabb kérdéseket veti föl a témával kapcsolatosan. Találunk még egy idézetet, bon mot-t valamely híres embertől – ehhez általában valamilyen illusztráció és kérdések is kapcsolódnak. Minden fejezetben vannak kérdések az olvasmány feldolgozásához. És vannak további kérdések, kérdések és kérdések, amelyek csak a tipográfia szintjén rendeződnek egy-egy „feladattípus” alá, mi nem fedeztünk szisztematikusságot a szerkesztésükben. A legtöbb fejezetben vannak gyűjtőmunkát igénylő,valószínűleg otthonra adható feladatok. Továbbá több fejezetben találunk játékot is: ezek csoportosan végzendő feladatok, és nagyon jól használhatónak tűnnek.

Bevezető egy igen furcsa című és furcsa tartalmú fejezethez: a tankönyv evidensnek veszi, hogy nincs egyenlőség az emberek között.
(Forrás: nyest.hu)

Módszerek

Az ötödikes könyvvel kapcsolatosan azt a kritikát fogalmaztuk meg, hogy annak ellenére, hogy a program célkitűzése szerint módszertanilag változatos kíván lenni, és látszólag ezt sikerül is megvalósítania, valójában egyhangú tevékenységeket vár a tanulóktól. A tanári / tankönyvi kérdés – tanulói válasz szisztémából ennek a tankönyvnek is csak igen ritkán sikerül kimozdulnia. Nagyon jó például a Mindennapi eledelünk, illetve a Kis lábnyom – nagy lábnyom című fejezetek tevékenységsora. A fejezetek nagy része azonban itt is csak kérdésekből áll: ezeknek sokszor még a sorrendjét sem értettük – és tanári útmutató híján nem is kaptunk választ a felmerülő kérdéseinkre.

A kérdések olykor talányosak, néha túl általánosak. Ahogy ötödikben, hatodikban is nagyon sok az eldöntendő kérdés, ami didaktikailag problémás.
(Forrás: nyest.hu)

Az ötödikes tankönyvből hiányoltuk a más tantárgyakkal, például a magyar nyelv és irodalommal, a természet- és környezetismerettel, de akár a testneveléssel való kapcsolódások kiaknázását. Ötödik osztályban lehet arról beszélgetni, hogy János vitéz miért gyújtotta rá a zsiványokra a csárdát; vagy hogy A Pál utcai fiúkban Ács Feri miért fürdeti meg a Nemecseket kinevető Pásztorokat. A hatodikos irodalmi tananyag ugyanígy kínál kapcsolódási pontokat az új tantárggyal. Az előítéletek, az identitás, a vallások és a szegénység témájához kiválóan kapcsolható mind a Toldi, mind pedig az Egri csillagok – a hatodik évfolyam két kiemelt kötelező olvasmánya. A tantárgyközi kapcsolatokat hatodikos könyv jobban kihasználja, mint az ötödikes, de ebben nem szisztematikus. Ugyanígy érdemes lett volna meggondolni az ökológiai lábnyom vagy az egészséges táplálkozás témájának kapcsolódási pontjait a környezetismereti tananyaghoz.

Egyik legfontosabb kritikánk az ötödikes erkölcstan tankönyvvel szemben az volt, hogy nem veszi figyelembe azt, hogy a tanulók nem homogén közösséget alkotnak. Teljesen hiányzik a taneszközökből a differenciálás, pedig sok téma kérdésében ez elkerülhetetlen volna. A tankönyv nem vesz tudomást arról, hogy maguk a tanulók különböző nemzetiségekhez tartozhatnak, különböző anyagi helyzetű családokból jönnek, és különböző mértékben lehetnek előítéletesek. Így az identitás, a szegénység, az előítéletek témáinak tárgyalásakor óhatatlanul is képmutatásra sarkallja a diákokat. Így azonban igencsak kétséges, hogy a tantárgy megvalósítja-e a kitűzött pedagógiai célokat.

A szegénységre például ezek a kérdések vonatkoznak. A tankönyv nem beszél a szegénység szociokulturális, pszichés és egészségügyi következményeiről. Hangsúlyozza azonban, hogy szegénység és gazdagság relatív; az anyagi gazdagság nem minden.
(Forrás: nyest.hu)

Problémák

Végül, ahogy az ötödikes könyv esetében is tettük, összegyűjtjük a hatodikosoknak készített taneszközzel kapcsolatosan fölmerülő legfontosabb hibákat.

1. A legzavaróbb számunkra ismét az volt, hogy életkorilag nem tartottuk megfelelőnek a kérdéseket, a megfogalmazásokat. Olyan érzésünk volt a tankönyv olvasásakor, hogy az „mini felnőtteknek” készült. A hatodikos kötet minden fejezete végén találunk ajánlott olvasmányokat, filmeket, internetes anyagokat; nagyon elcsodálkoztunk, amikor azt láttuk, hogy például Kosztolányi Pacsirtáját vagy Petőfi Apostolát ajánlja a könyv a gyerekeknek.

Ön tudna válaszolni?
(Forrás: nyest.hu)

2. Erre a könyvre is jellemző, hogy amellett, hogy kis felnőtteknek kezeli a diákokat, néha elítélően, a diákokkal szembehelyezkedve fogalmaz bizonyos kérdésekkel kapcsolatosan. Úgy gondoljuk, ez a fajta hozzáállás pedagógiailag nem vezethet semmilyen eredményre, viszont ellenállást nagyon könnyen kiválthat.

Szemben a diákkal
(Forrás: nyest.hu)

3. A tankönyv anyaga sokkal inkább kelti a végiggondolatlanság benyomását, mint az ötödikes anyag. A feladatok sokszor zavarosak, kérdések ismétlődnek, másutt pedig nem érteni, mire vonatkoznak. Emellett a szöveg sokszor szerkesztetlennek, gondolatlannak tűnik. Rengeteg zavaró sajtóhiba maradt az anyagban.

A 2. és a 4. feladat lényegében nem különbözik egymástól
(Forrás: nyest.hu)

Reméljük, hogy az anyag tesztelése után az egyszerű hibákat kijavítják a fejlesztők. A koncepcionális kérdések átgondolása persze ennél jóval több munkát igényel majd.