Nagy félelmem, hogy ezt a kérdést felteszi majd egy diák, ha tanítani fogok. Valami hasonló dolgot válaszolnék én is, de szerintem ez nem győzné meg őket.,

A levélíró által felsorolt művekben szerepelnek olyan problémák, amik ma is aktuálisak. Vannak sajnos olyan művek, amivel viszont tényleg nehéz mit kezdenie egy 16 éves diáknak. Pl. Szigeti veszedelem.

Persze könnyű azzal elintézni, hogy a jó tanár bármilyen témát érdekesen tud tanítani. De vannak olyan irodalmi művek, amik tényleg nem annak a korosztálynak valók, akiknek ezeket tanítani kellene. Pl. Légy jó mindhalálig.

Vicces ez cikk. Akinek Lőrincz L. László, meg Tolkien, meg főleg J.K. Rowling az irodalom, annak nincs is helye egy középiskolában. Tanuljon szakmát. Ja az büdös, mert dolgozni kell.

Az a vicc, hogy az ilyen "minekatörténelemtanítás" típusú emberek nyugdíjas korukban szükségért érzik, hogy "alkossanak" valami maradandót. Például egy eszelős szumír-szíriuszi-balinéz-kecsua magyar őstörténeti elméletet.

Szerintem leírja a lényeget a cikk.

Legnagyobb felismerésem az volt a gimnáziumban, amikor az érettségi előtt a tételek kidolgozása harmadánál-felénél hagytam a francba az egészet, átolvastam még egyszer a könyveket, leérettségiztem, aztán nagyjából az egészet el lehetett felejteni.

A levélíró Angeltől meg megkérdezném, hogy ugyan mi hasznosat tanított a biológia, kémia, fizika, matematika. Ugyanúgy igaz rájuk, hogy az alap dolgokat megtanította, de ahhoz nem kellett volna 2-3-4 gimnáziumi éven át ezzel kínlódnunk: pl. kovalens kötés vagy közlekedőedények, meg számomra érthetetlen és követhetetlen képletek, tételek, ellentételek, számítások, betűjelek, szabályok - mind-mind elvont dolog, a hétköznapi élethez egyiknek se volt semmi köze.

Az irodalom, nyelvtan meg a történelem oktatása sajnos tényleg csak arra volt jó, hogy megutáltassa az emberrel az irodalmat és a történelmet. Gyerekkoromtól szerettem olvasni, a történelem is kimondottan érdekelt (alsósként a Lengyel Dénes-féle magyar mondákat rongyosra olvastam, szinte kívülről tudtam idézni), de amit a fejünkbe töltöttek kötelező olvasmányok meg vastaggal kiemelt unalmas történelmi leckék címén, hát... Nem beszélve arról, hogy gyakorlatilag be kellett magolni mindent, kreativitás ugyanúgy semmi nem lehetett egy verselemzésben, ahogy egy geometriai transzformációban.

Akkor ébredtem rá, hogy a történelmet kreatívan is lehet oktatni, amikor az akkori magyar-történelem szakos igazgatónk bejött helyettesíteni a könyvfelolvastató történelemtanárnőnket. Épp a II. vh-t tanultuk, ráadásul épp a Don-kanyart, és _elmagyarázta_, hogy _miért_ volt ez katasztrófa.

Még valami: nyelveket is lehet unalmasan is tanítani meg jól is (kisebb csoportokban, normális oktatóanyaggal, felkészült tanárral stb.). Persze nem készült róla felmérés, hogy a ruszki kötelezővé tétele, majd később az angoltanárrá „átképzett" tanárok mennyire vitték félre, vagy legalábbis milyen sokáig rekesztették meg beidegződéseikkel a nyelvoktatást.

Philip K. Dick a kedvencem, történelemórákon is használható lenne egynémely írása. De hogy Lőrincz L. László? Na ne!

@arafuraferi: "Abból sem a gyakorlatban használható ismereteket próbálják átadni, hanem mondjuk a fehérjeszintézissel szivatják a diákokat"

fizikából a mozgási energia kapcsán a vasúti átjáróbeli balesetek jók lennének szemléltetésre :)

Több szabadságot kellene adni helyi szinten, akár az egyes osztályok szintjén is. Kisebb osztályok kellenének, de ehhez nem kellene pedagógusokat elbocsátani, vagy kifuttatni, hanem minimális helyett maximális osztálylétszámot meghatározni. Ha a tanárok azt mondják, hogy 25 főnél több gyerekkel, tanulóval nehéz foglalkozni, akkor nem lenne szabad 25 fősnél nagyobb osztályokat indítani. Akár 20-nál is kisebb osztályok kellenek, de hát a pilitikusok úgy látják, hogy az oktatásból ki lehet venni pénzt, akkor ez megavlósíthatatlan.

@deakt: "S vajh mit ér az Úr az ő báránykájával, midőn az belénevelé az igaz szót, az isit elvégezvén, könyveit szelektív kukába küldé, mikoron eltévedvén az sűrű erdőben, farkasok által bekerítetten vala, kiknek az ő megkopott tudásmorzsái nem csökkenték éhségüket, ezáltal az tudatlan Piroska sorsában osztozá?" arafuraferi12

@arafuraferi: "És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik." 5Móz 8,3

Kérem a cikk íróját, hogy módosítsa a cikket az alábbiak szerint:

" Attól, hogy egy olvasmány szerzője J. R. R. Rowling vagy ..."

J. R. R. Rowling nem létezik, maximum J. R. R. Tolkien, vagy J. K. Rowling. Nem kötekedni szeretnék, csak szemet szúrt. Köszönöm!

Ebben az oktatási formájában a diákok csak nyügnek látják, és semmit nem tanulnak belőle. A mai világ szempontjából teljesen gyakorlatiatlan az oktatás, fontos dolgokat nem tanítanak, ami meg nem fontos azt nagyon megkövetelik. A mindennapi élethez szükséges dolgokat alig tanítanak. De ez a biológiára és a kémiára is igaz. Abból sem a gyakorlatban használható ismereteket próbálják átadni, hanem mondjuk a fehérjeszintézissel szivatják a diákokat. Az agresszió visszafogása is fontos lenne, hiszen nem az ember eredendően agresszív, hanem a társadalom. Kis csoportos oktatás kéne, egyéni képességekhez szabott tantervvel, és szivatás, pofáramenés nélküli osztályozási rendszer, minél kevesebb idióta szabállyal.

Lehet, hogy van az a színvonal, ami alá eső levelekre nem lenne szükséges reagálni? Azért a Lőrincz L. kontra Írók összevetés erősen meghaladja a fájdalomküszöböt.

"Most őszintén, ki a francot érdekel az olyan ocsmányság, mint Az aranyember, A bánk bán, Bűn és bűnhődés és mindenféle hasonló badarság? Miért kell ilyen borzalmas olvasmányokat a fiatalságra erőltetni? Nemhogy inkább J. K Rowling Harry Potterjét; J. R. R. Tolkien Gyűrűk Uráját és Philip K. Dick Az ember a fellegvárban könyvét erőltetnék, azok igazi irodalmi műalkotások, történelmi remekművek. A magyar irodalomból pedig Lőrincz L. László munkásságát kéne kiemeln"

No comment.

@Sultanus Constantinus: Ez személyiség kérdése, mármint az, hogy kinek mi az érdekes. Én például ötödikes koromtól kezdve odáig voltam a történelemért, pedig nem mindig volt jó tanárunk, aki érdekesen tanított volna. Ugyanakkor lenyűgözött, hogy a történelem megismerése által egyre jobban összeáll - bár tökéletes nyilván sosem lesz - a jelen valóságáról alkotott kép. A jelen értelmezéséhez a múltat ismerni alapvető fontosságú, és vannak hosszú távon is ható dolgok (netadó elleni tüntetés pl. nem lett volna sem a honfoglalás, a Kádár-kor, sem az ipari forradalom, sem a török hódoltság, sem a reformáció, sem a kereszténység, sem 1848, sem a görög-római örökség nélkül). Különböző mértékben bár, de szinte minden összefügg mindennel.

Ez persze saját elvetemültség. (Ahhoz hasonlítanám, hogy téged meg foglalkoztat, az indoeurópai nyelvtörténet, elmondásaid alapján azonban a nagyközönség nemigen tódul az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésedet olvasni.)

Viszont én hiszek az általános műveltségben, és ebből a szempontból kéne egy nemzeti minimum. Nem számszerűen lesz több az ember, ha tudja, hogy a gótika később volt, mint a román (és van fogalma arról, hogy néz ki), vagy hogy József Attila hogy élte meg 33. születésnapját, netán, hogy milyen etnikai következményei voltak a cca. 150 év török uralomnak. Csak több dolgot ért meg.

Azt a tendenciát, hogy a humán tárgyakat kizárólag készségfejlesztésre használják (szövegértés, tér- és időbeli tájékozódás stb.), és az érettségin sem várnak igazán tárgyi ismereteket, azt nagyon ellenzem, mert mindezt az általam egyébként nagyon kedvelt A Gyűrűk Ura alapján is meg lehetne oldani, nem kell hozzá történelem meg Babits.

Részben a levélíróval is, és a cikkel is egyetértek. Én sem szerettem a történelmet és az irodalmat, abban van igazság, hogy sok olyat tanítottak, amire az életben nem lesz többször szükségem. Én azt tudtam jól megtanulni, amiben láttam értelmet és logikát. A történelem és az irodalom épp nem ilyenek. Viszont az ős- és ókori történelem nagyon érdekelt (és most is érdekel), amiből viszont alig tanítanak valamit (pl. hogyan éltek az ókori rómaiak, hogyan öltözködtek, milyen szokásaik, zenéjük volt stb.). A történelemmel az a probléma, hogy azt nem igazán lehet érdekesen és izgalmasan tanítani. Az irodalommal és a kötelező olvasmányokkal pedig az, hogy semmi közük a mai valósághoz, a fiatalok nem tudnak azonosulni velük és a nyelvezetük miatt meg sem értik...

@szeverna: Irodalom órán a verselemzés nem tetszett és jól ment, kedvencem belőle: "gondolta a fene" :)