-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Valamikor a 12. század közepén indult egy svéd projekt a finn területek megszerzésére, s tartott 1323-ig. Az új határon még évszázadokig állóháború folyt a svédek és az oroszok között – a finnekért. A hódító szándék palástolására a svédek az általuk elkövetett agressziót olykor keresztes háborúnak nevezték. De azért csak kilógott a lóláb a térítő lovagok palástja alól.
Hajdanában a svéd vikingek keresztül-kasul bejárták a mai Oroszország és Ukrajna területét. Lehajókázva a kisebb-nagyobb folyókon, kijutottak a Kaszpi- és a Fekete-tengerre, hogy a kazárokkal, az arab/perzsa világgal és Bizánccal bonyolítsák gyümölcsöző kereskedelmi ügyleteiket – vagy kirabolják őket. A távolság azonban nagy volt, egyesek úgy gondolták, jobb lenne valahol útközben letelepedni és bázisokat létrehozni. Addig ügyeskedtek, míg a helyi erőkkel szövetségben sok kis államocskát alapítottak, s két nagyobbat is: a kijevi és a novgorodi óorosz fejedelemségeket.
A vikingek a helyi kereskedelmet sem hanyagolták el. A Balti-tengeren a német városokkal lehetett kapcsolatot tartani. Érdemes volt itt is pozíciókat kiépíteni. A baltikumi pozíciók és finn területek akkor értékelődtek föl, amikor Novgorod korlátozni kezdte a viking kalandtúrákat. Megkezdődött a küzdelem vikingek és az általuk alapított, de alaposan a fejükre nőtt Novgorod között. Ekkor már a svéd vikingek saját használatukra is csináltak egy államot, Svédországot.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az első hadjárat
Az első keresztes hadjáratról semmiféle kortárs feljegyzés vagy dokumentum nem maradt fönn. Mese viszont annál több. Talán van bennük igaz is.
Az előzményekről pontosabb információink vannak. A novgorodi évkönyvek szerint 1142-ben 60 egységből álló svéd armada hajózott be a Finn-öbölbe. A vízi sereget maga a király vezette. Ugyanebben az évben a jamok, vagyis a hämeiek a Ladoga tó vidékére támadtak, de mindannyiukat megölték. A két támadás talán össze volt hangolva. Ebben az esetben viszont feltehetjük, hogy 1142 előtt a svédek már értek el bizonyos sikereket a finnek meghódításában. A Novgorod elleni első támadás még elbukott, de pár évvel később a svéd királyság a legmagasabb helyről kapott segítséget: egymás után több pápai legátus is érkezett Svédországba, hogy segítsék a finnek elleni új támadás, az első keresztes hadjárat megszervezését.
Az egyik legátus, Henrik angol származású volt, a svéd udvarba érkezése után Uppsala püspökévé szentelték. Henrik püspök a hitbuzgó IX. Erik királyban jó partnerre talált. Sereget toboroztak, és 1155-ben a finnek térítésére indultak. Ez már a mese része, a később szentté avatott Erik legendájából ismert ez a dátum. Henrik epizodistaként felbukkan Erik élettörténetében is, de később saját legendát kapott, merthogy a keresztes hadjárat során életét vesztette. Mártírhalálából kifolyólag a 13. század óta szentként tisztelik őt is, noha hivatalos kanonizációja mindmáig nem történt meg. Henrik halála a finn néphagyománynak is fontos része. A legenda szerint IX. Erik király Varsinais-Suomiban (Ős-Finnországban, ez a mai Finnország délnyugati része) legyőzte a finneket. Ezután hazahajókázott, Henriket pedig hátrahagyta az idegenek között, hogy térítse meg őket. A következő év januárjában Satakunta vidékén (ez Varsinais-Suomi szomszédságában van) egy Lalli nevű paraszt Henriket baltával agyonverte. A történet finn verziója szerint Henrik és kísérete Lalli feleségétől élelmiszert és takarmányt rekvirált. A hazaérkező Lalli ezen annyira felhúzta magát, hogy azonnal sílécet csatolt, a Kyöliö-tó jegén utolérte Henriket és megölte. Lallit ezért a tettéért a korai finn történetírás nemzeti hősként tisztelte.
Sajnos nem tudjuk megállapítani, mennyi igaz ebből a történetből. Mindenesetre ha volt keresztes hadjárat, az inkább 1157 körül lehetett, és a hadjárat következtében feltehetőleg csak Délnyugat-Finnország területe került tartósan svéd ellenőrzés alá. A svédek azonban nem nyughattak, a karjalaiakon (vagy oroszosan karélokon) próbálgatták tovább az erejüket:
A 6672. (1164.) évben. A svédek a Ladogához jöttek, és a ladogaiak felégették házaikat, maguk meg Nyezsata helytartóval bezárkóztak a városba, és a fejedelemért meg a novgorodiakért küldtek. Ők [a svédek] meg szombaton értek a város alá, de semmit sem értek el a városnál, hanem nagy vereséget szenvedtek; és visszavonultak a Voronaja folyóhoz. Az ötödik napon megérkezett Szvjatoszlav [Rosztyiszlavics] fejedelem a novgorodiakkal és Zaharij helytartóval, és május 28-án, szent Elládiosz napján, csütörtökön 5 órakor rájuk támadtak [a svédekre], és Isten segítségével legyőzték őket, némelyeket megöltek, másokat foglyul ejtettek: ötvenöt hajóval jöttek, 43-at elfogtak; csak néhányan menekültek meg, azok is megsebesültek. (Novgorodi I. évkönyv)
A második hadjárat
Az első keresztes hadjárat után a svédek folytatták keleti terjeszkedő politikájukat. Egy igen agresszív pap, Tamás, a finnek püspöke a fegyverek erejével térített Közép-Finnországban, Häme területén. Tevékenységét IX. Gergely pápa is támogatta.
A római pápák ebben az időben hatalmuk csúcsán voltak, minden keresztény uralkodó, s minden ember legfőbb urának képzelték magukat. A hämei finnek ezzel a koncepcióval nem értettek egyet, és föllázadtak az erőszakos térítés ellen. Lehetett ebben némi szerepük a pravoszláv novgorodiaknak is.
A svéd királyság büntetőhadjárata a külpolitikai események folytán továbbfejlődött. Kihasználva a tatárok támadását, a svédek is katonákat indítottak a Novgorodi Fejedelemség ellen. Ezek az események jól ismertek az orosz történelemből. A Néva folyón lehorgonyzott svéd hajókat Alekszandr fejedelem katonái megtámadták, mégpedig igen eredeti módon. Lovaikkal a magas folyópartról a hajókra ugrattak, és a meglepett svéd, norvég és finn hajósokat lekaszabolták. Történt mindez 1240-ben. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy ez a kudarcba fulladt svéd támadás már a II. keresztes hadjárathoz sorolandó, vagy sem.
A névai csatáról ezt írja a Novgorodi I. évkönyv:
A 6748. (1240.) évben. Nagy haderővel jöttek a svédek, a murmanok, a suomiak és a hämeiek nagyon sok hajókon; a svédek a hercegeikkel és püspökeikkel megálltak az Izsera torkolatánál, mert el akarták foglalni Ladogát, és egyszerűen szólva, Novgorodot és az egész novgorodi tartományt is. A végtelenül jó, kegyelmes, emberszerető Isten megmentett bennünket, és megvédett az idegentörzs-beliektől, akik isteni megbízás nélkül hiába fáradoztak: mert híre jött Novgorodba, hogy a svédek Ladoga ellen mennek. Olekszandr [Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij] fejedelem semmiképp sem késlekedett, a novgorodiakkal és ladogaiakkal ellenük ment, és július 15-én, szent Cericus és Julitta napján, a 630 szent egyházatya kalchedoni zsinatának vasárnapján Szent Szófia ereje és Úrnőnk, Isten anyja, a szeplőtelen Mária imádsága révén legyőzte őket; és nagy csata volt a svédekkel. És ott megölték a hadvezérüket, Spiridont; mások pedig azt állítják, hogy egy püspököt is megöltek; és sokuk elesett; előbb két hajót, megtöltvén a főembereikkel, a tengerre bocsátottak, majd a többieknek gödröt ásván, számtalant belevetettek; és sokan mások megsebesültek; ezen az éjen, a hétfő hajnalt be sem várva, megszégyenülve elmentek.
A gyakorivá vált svéd–orosz csetepatéknak aktív résztvevői voltak a finnugor őslakók is. Állítólag a svéd hajóhad érkezéséről is egy helyi finnugor főnök adott hírt a novgorodiaknak. Az orosz kereskedőváros szilárdan őrizte kelet-karjalai pozícióit. Ezen a területen már régóta jelen volt – Ladoga városát a 8. század közepe óta lakták a keleti szláv–viking telepesek. Az államalapítás előtti kapcsolatok emlékeként az őslakos karélokat egyenrangú partnerekként kezelték. Novgorod a karélok pravoszláv hitre térítésével igyekezett a maga pozícióit erősíteni.
A hamei pogányság megtörésére és Közép-Finnország meghódítására 1249–1250-ben került sor. A történészek többsége csak ezt a katonai akciót nevezi a II. keresztes hadjáratnak. A svédeket a király utáni második ember, az országot kormányzó Birger jarl vezette.
Az eseményekről XI. Erik király krónikájából tudunk, amely 1320–1340 között íródott. A svédek egy pillanatig sem titkolták, hogy ők hódítani jöttek, a kereszténység felvétele csupán bónusz a finnek számára. Aki ez utóbbi ajándékot nem kérte, azt megölték. A hódítás megerősítésére Birger jarl várat emeltetett Häme, vagy ahogy ők nevezték, Tavastland területén. Tovább kelet felé egyelőre zárva volt az út: a karélok, Novgoroddal a hátuk mögött keményen ellenálltak.
A harmadik hadjárat
1250 után Karjala és a karjalaiak pár év haladékot kaptak. III. Magnus alatt a svédek kiépítették a finn területek közigazgatását és egyházi szervezetét. A király öccse, Bengt, megkapta a Finnország hercege címet, no meg a címmel együtt az országot is, hogy kormányozza legjobb belátása szerint.
Az 1270-es–1280-as években mind a novgorodiak, mind a svédek benyomultak a karélok földjére, de ezek csak az erőfelmérést, illetve a helyi hatalmi viszonyok befolyásolását célozták. A nagy svéd támadás 1293-ban indult meg. Az előrenyomuló csapatok egymás után emelték az erődöket: először Viborg (finnül Viipuri) várát a Finn-öböl partján, majd Kexholmot (Käkisalmit) beljebb Karjalában. A svéd támadást sikerült megállítani, Kexholmot a novgorodiak lerombolták:
A 6803. (1295.) évben. A svédek Szig hadvezérükkel várost építettek Korelában; a novgorodiak pedig odamenvén, a várost lerombolták, Sziget pedig megölték, nem engedtek el egyetlen férfit sem. (Novgorodi I. évkönyv)
(Forrás: Wikimedia Commons / Kuds / CC BY-SA 3.0)
1300-ban a kiskorú Birger király gyámja, Torgils Knutsson személyesen vezette az újabb svéd támadást. A Néva folyón Landskrona néven egy újabb erődöt emeltek. Az oroszok ezt is lerombolták:
A 6808. (1300.) évben. […] Ugyanebben az évben nagy haddal jöttek a tengeren túlról a svédek a Néván, mestereket hoztak a saját földjükről, a nagy Rómából, a pápától kiváló mestereket hoztak, és várost építettek a Néván, az Ohta folyó torkolatánál, rettentő erődítménnyel látták el, és hajítógépeket állítottak fel benne, dicsekedvén az átkozottak, és a Föld koronájának nevezték, mivel a király Maszkalko nevű helytartója volt velük, és kiváló férfiakat helyeztek el benne Szten hadvezérrel, és eltávoztak…
A 6809. (1301.) évben. [III.] Andrej nagyfejedelem a Nyizbeli seregekkel jött, és a novgorodiakkal ahhoz a városhoz ment, és megérkeztek a városhoz május 18-án, Szent Patrikiosz napján, pénteken, a Szent Lélek leszállása előtt, és […]; Szent Szófia ereje meg Borisz és Gleb segítsége révén az az erőd jelentéktelen volt a büszkeségük miatt; mert hiábavaló volt a munkájuk az Isten parancsa nélkül: a várost elfoglalták, egyeseket megöltek, és lekaszaboltak, másokat pedig megkötözve elvezettek a városból, a várost meg fölgyújtották és lerombolták. (Novgorodi I. évkönyv)
Ezután évekig váltakozó küzdelem folyt: 1314-ben a svédek elfoglalták a Kexholm helyén emelt novgorodi erődöt, védőit legyilkolták. Nemsokára ugyanez történt, csak fordítva, ekkor a novgorodiak támadtak, és a svéd helyőrséget gyilkolták le.
A háborús öldöklést megzavarta egy svéd belső válság, melynek során Birger király kivégeztette egykori gyámját, Torgil Knutssont. 1318-ban egy novgorodi sereg a palotaforradalom keltette zavart kihasználva egészen Turku városáig nyomult előre.
A finnek ellen folytatott keresztes háborúk közül a III. vált a leghosszabbá, s közben nyílt svéd–orosz konfliktussá változott. Ennek az volt az oka, hogy a finnek legkeletibb csoportja, a karjalai népesség fennhatóságára Novgorod is igényt formált. Az 1293-ban kitört háborúskodást 1323-ban zárták le. A békét a Ladoga-tó szigetén kötötték meg, a Néva kifolyásával szemben. Az eseményről ez olvasható az évkönyvekben:
A 6831. (1323.) évben. A novgorodiak együtt mentek [III.] Jurij fejedelemmel, és várost építettek a Néva torkolatánál, az Orehov-szigeten; ekkor nagykövetek érkeztek a svéd királytól, és örök békét kötöttek a fejedelemmel és Novgoroddal az ősi szokás szerint. (Novgorodi I. évkönyv)
A sziget négy néven ismert: Orehovec, Nöteborg, Pähkinäsaari, Schlüsselburg (egyébként legnagyobb nevezetessége, hogy zegernyei is járt ott).
Az orehoveci béke kettévágta Karjalát. Keleti része Novgorodhoz került, pravoszláv vallásúvá lett, nyugati része pedig svéd birtok maradt, és a reformáció után az evangélikus vallást követte.
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-art)
Ez volt az első írásba foglalt svéd–orosz békekötés. Még sok másik követte, mivel a két fél változatlan lelkesedéssel vetette magát az egymás elleni háborúskodásba. Az újabb békék nyomán a közös határ gyakran változott, de nem jelentős mértékben.
Finnország egészen a napóleoni háborúkig Svédország keleti tartománya maradt. 1809-ben orosz fennhatóság alá került, mely 1917-ig tartott.