A Tatu és Patu mesekönyvek az új évszázad hajnalán váltak ismertté Finnországban. A történeteket Aino Havukainen és Sami Toivonen írja és rajzolja. A szerzők igen rangos és jó képzést nyújtó intézményben tanultak, a Lahti városában székelő formatervező főiskolán. A Muotoiluinstituutti a helyi egyetem részeként működik, nevével ellentétben (hivatalos neve angolul: Institute of Design) nemcsak formatervezést, hanem vizuális kommunikációt is tanít. A szerzőpáros képeskönyvei bizonyítják, hogy ez utóbbit mesterfokon sajátították el. Aino Havukainen és Sami Toivonen Tatu és Patu kalandjai mellett más rajzos mesekönyveket is illusztrálnak, illetve írnak (Risto Räppääjä történetei,Vauhtiässät Max ja Olivia).

Forrás: Wikipédia

Tatu és Patu, a furavári testvérpár kalandjai szép kiállítású, élénk, de harmonikus színvilágú borítókkal csalogatnak. Kemény fedőlapjuk bírja a gyűrődést, ellenáll a gyerekszobák mozgalmas eseményeinek. A könyvek másik előnye, hogy nem túl vastagok. 30-40 oldalnyi kép egyvégtében könnyen átlapozható. Megfigyelésem szerint a vastag könyveket csak különleges körülmények között olvasgatják a gyerekek (pl. kéz- és lábtörés, vagy egyéb, ágyhoz kötő betegségek).

A közelebbi szemlélődés azonban sokkoló erejű: a könyvborítókról két kis gnóm néz ránk. Tatu ráadásul irgalmatlanul vastag szemüveget is hord. Szóval ijesztőek. De a másságot meg lehet szokni. Később a könyvek tartalmából kiderül, hogy a szerzők szeretnék is, hogy megszokjuk.

A magyarul megjelent kötetekről ismertetőket, méltatásokat olvashatunk az Interneten (itt és itt és itt).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ajánlók, ismertetők írói lelkesek, kiemelik a könyvek újszerűségét, szöveg és kép humoros részleteinek burjánzását, ugyanakkor elgondolkodtató mélységeit. Arról sem feledkeznek meg, hogy e könyvek nem a legkisebbeknek valók, csak az óvodáskor kezdetétől ajánlott olvasásuk, lapozgatásuk. Felső korhatár viszont nincs. A többlépcsős képi és nyelvi poénok a nagyszülőket is szórakoztatják, figyelmük fenntartásával pedig biztosítják, hogy ne aludjanak el olvasás közben…

Persze a kritikák az éppen megjelent kötetre vonatkoznak, nekünk viszont már lehetőségünk van összehasonlításokat is végezni. A könyvek felépítése, szerkezete ugyanis nem ugyanazt a koncepciót követi. Ez egyben azt is jelenti, hogy van bennük koncepció. Méghozzá átgondolt koncepció.

Tatu és Patu fura masinái

Az elsőként magyarul megjelent kötet 14 aprólékosan megrajzolt, különleges funkciójú szerkezetet mutat be. Kedvenc gépeim közül a reggelikészülődés-automata zseniálisan bonyolult, a pocsolyakészítő és a mumusriasztó pedig bájosan egyszerű szerkentyű. A gépezetek nevéből látható, hogy Aino Havukainen és Sami Toivonen a gyermekek legfontosabb problémáira teremtenek megoldást: a gépek tesznek róla, hogy ne legyen olyan macerás fölkelni, olyan félelmetes lefeküdni, az ébrenlét időszakában pedig legyen elég pocsolya tapicskolni.

Ez a mesekönyv a kisgyermekeknek nyakra-főre vásárolt képes ismeretterjesztő művek karikatúrája: a gépek aprólékosan megrajzoltak, alkotóelemeik néven nevezettek, a szerkezetek mellett olvasható működésük rövid leírása is. A szerzők a képek és a szövegek megjelenítésében egyaránt másolják a műfaj klasszikus elemeit: a nagy átnézeti képhez egyes részletek kinagyított ábrája tartozik, más rajzok a szerkezet különböző felhasználási lehetőségeit jelenítik meg. A szöveges tudnivalók gyakran jegyzetfüzet lapjaiként jelennek meg a képekhez csatolva. Ez is kiemeli jelentőségüket, úgy érezzük, hogy valami nagyon fontosat és tudományosat olvasunk. Holott egy blődlit.

Forrás: Wikipédia

Tatu és Patu a munka hevében

Ez a kötet teljesen más felépítésű, mint az előbbi. Konvencionálisabb annál, mivel teljesen a bájosan okoska könyvecskék felépítését követi: a szerzők tizenegy foglalkozást mutatnak be. Az alap általában itt is egy nagy kép (pl. a pék, a tűzoltó, a tanár esetében), de előfordul, hogy egy foglalkozást több kisebb képen mutatnak be. Ezt látjuk a betegápoló vagy a titkárnő esetében, akiknek sokirányú tevékenysége valóban nem fért volna el egy képen.

Rendkívül változatos a kiegészítő rajzok stílusa és tematikája: a földművest ábrázoló képet egy társasjáték mezői keretezik, más foglalkozásokat pedig a nagy ábrához csatolt rövid képregények mutatnak be, az osztálytermet tanárostul, diákostul bemutató képet pedig az ábécé betűi szerint rendezett magyarázó szöveg kíséri.

E könyvben bontakozik ki előttünk igazán a képekhez tartozó szövegek sok humoros fricskája. Gyerekeknek fontos felismerés, felnőtteknek szórakoztató élmény, hogy lám, mindig metaforákban fogalmazunk.

A fodrászt kereső hirdetés például így hangzik:

Ha nem csak az eszed vág jól, és nem kopasztod meg a vendégeket, várunk üzletünkbe. Vágj bele!

A gépkezelőé pedig így:

Gépműhelyünkbe felveszünk edzett vasgyúrókat. Ha acélosak az idegeid és vasakarattal állsz a munkához, nálunk a helyed!

A szövegek nyelvi elemeiről elég is ennyi: nem akarom rontani az olvasás örömét. A kötetek alapos áttanulmányozása után azonban feltétlenül ajánlom elolvasásra a fordító, Bába Laura tanulmányát (Nyelvi humor Aino Havukainen és Sami Toivonen Tau ja Patu-könyveiben).

Forrás: Wikipédia

Tatu és Patu az óvodában

Nagy az öröm a háznál: Tatu és Patu sorsjátékon jegyet nyert egy élményfürdőbe. Bizonyos Hidra nevezetű, hiperszuper komplexumba. Helyette azonban a szomszédos Vidra nevű óvodába tévednek be. Mivel eddig sem élményfürdőben, sem óvodában nem jártak, a problémát nem ismerik fel. Következik tehát a tévedések vígjátéka. Ez a kötet megint alapjaiban más, mint az előzőek: van története. Sok képpel és kevés szöveggel meséli el. Egy modern mesekönyv. A képlet azonban nem ilyen egyszerű.

Az alapötlet nagy pedagógiai furfangja abban rejlik, hogy a két eltévedt gyermek sokáig nem ismeri fel, hogy hová is kerültek. E félreértés okán mindenféle tiltakozás, elkeseredett bömbölés nélkül bonyolódnak bele az óvodai életbe. Örömmel vesznek részt a programokban, élvezik a játékokat. Bekapcsolódnak egy színdarab előkészületeibe, művüket be is mutatják – nagyon tetszenek egymásnak. Nekünk is tetszenek az elszavalt versikék. A darabban szerephez jut az óvodások által készített csodagép is – a szerzők változatlanul rajonganak a különleges masinákért.

Forrás: Wikipédia

Tatu és Patu fura altatókönyve

A reggeli fölkelés és az óvodába való beilleszkedés mellett a zsenge gyermekek harmadik nagy problémája az esti lefekvés. Mozgékony, eleven csemeték nehezen törődnek bele, hogy rejtélyes okokból éjjel nem csinálhatnak semmit. Aktív gyermekek szerencsétlen szülei estéről estére kínlódnak a szinte lehetetlen feladattal, gyermekük elaltatásával. E célból komoly apparátust, mindenféle furfangos módszert alkalmaznak. A nehézségekkel Tatu és Patu is tisztában van, hiszen őket is lefektetik esténként. Egyszer azonban azt a feladatot kapják, hogy ők fektessék le keresztlányukat, a náluk is pöttömebb Emesét. Tudják, hogy nem lesz egyszerű, ezért alaposan felkészülnek a feladatra.

Ez a könyv is a tudományos ismeretterjesztés paródiája, de nem a kisgyermekek képes enciklopédiáira emlékeztet, hanem inkább egy tudálékos prezentációra. Ezt a képzetet erősíti bennünk a lefekvés eseményeinek, Patu elalvás előtti időhúzásának folyamatábrája, mely roppant ötletesen ábrázolja, hogy az időhúzó praktikák az ébredés ötféle lehetőségéhez vezetnek. A skála a másnapi frissen ébredéstől a teljes másnaposságig vezet, vagyis a legrosszabb esetben Patu úgy ébred, mint egy robbantott mazsola.

A kötet hasznos tanácsokkal szolgál a hálófelszerelés összeválogatása és az ágyvásárlás során követendő taktikai lépések ügyében is. A pedagógiai ravaszság azonban e kötetben is jelen van: minden mondata, minden képe az alvás körül forgolódik. Ha felolvassuk az alvás módszertanáról szóló rövid eszmefuttatásokat és a közéjük szőtt álomleírásokat, a gyerkőc gondolatait az alvás felé tereljük, csak elfárad és elalszik végre. Ha mégsem, akkor jöhet a könyv belső borítójáról a világ legbutyutább meséje. Tutira bejön. És igen, végre Emese alszik! (Vajon mit álmodhat?) Vele alszik Tatu és Patu, a két mesélő is…

♦♦♦

Gyermekeink egészséges fejlődéséhez Tatu és Patu meséi nélkülözhetetlenek. Mivel nem tudtam eldönteni, melyiket szeressem, megvettem mindet. De a gyerekek még nem kapták meg. Én olvasom őket.

A sorozat kötetei:

• Tatu ja Patu Helsingissä (2003)
• Tatu ja Patu päiväkodissa (2004)
• Tatun ja Patun oudot kojeet (2005)
• Tatu ja Patu työn touhussa (2006)
• Tatun ja Patun Suomi (2007)
• Tatun ja Patun outo unikirja (2008)
• Tatun ja Patun oudot aakkoset (2009)
• Tatu ja Patu supersankareina (2010)

A könyvekhez foglalkoztató füzetek is kapcsolódnak:

• Tatun ja Patun kaverikirja (2009, emlékkönyv, vagy legalábbis a barátokkal kapcsolatos dolgok bejegyzésére szolgál)
  Tatun ja Patun monitoimimuistikirja (2009, tkp. jegyzetfüzet)
• Tatun ja Patun oudot kojeet touhukirja (2010, színező)
• Tatu ja Patu ja meidän vauva (2011, babanapló)

A magyar fordítás négy kötetnél tart:

• Tatun ja Patun oudot kojeet (2005) = Tatu és Patu fura masinái (2007)
• Tatu ja Patu työn touhussa (2006) = Tatu és Patu a munka hevében (2008)
• Tatu ja Patu päiväkodissa (2004) = Tatu és Patu az óvodában (2010)
• Tatun ja Patun outo unikirja (2008) = Tatu és Patu fura altatókönyve (2011)

(Köszönet Bába Laurának a segítő megjegyzésekért.)