Roland nevű olvasónk kérdezi:

A Wikipédián olvastam, hogy a régi komi írást (http://en.wikipedia.org/wiki/Old_Permic_script) cirill és komi törzsi jelekből alkották meg. A komi törzsi jelekről azonban sehol máshol nem találtam anyagot, Önök tudnak erről valamit? Vagy merre kutakodjak?

Először is meg kell magyaráznunk a kérdés hátterét. A hagyomány szerint a komik írását a 14. században Permi Szent István alkotta meg. Többen azonban kételkednek abban, hogy ez valóban így van-e, és nem létezett-e a komiknak már korábban is írásuk. Az egyik felvetés szerint Permi Szent István használhatta volna a cirill ábécét (illetve annak módosított változatát) is, és az, hogy nem így tett, arra utal, hogy a komiknak már korábban is megvolt a saját írásuk – később ezt tulajdoníthatták Szent Istvánnak (bár nem kizárt, hogy ha így is történt, István módosította az eredeti rendszert). Ez az érv azonban nem nyom sokat a latban, ha figyelembe vesszük, hogy az egyház által használt nyelvek (a görög, a latin vagy az szláv) mindegyike külön írásrendszerrel rendelkezett: a kulturális minta tehát az volt, hogy minden nyelvnek saját írása legyen, így ennek mintájára István érezhette úgy, hogy új rendszert kell létrehoznia a komi írásához.

Van egy ennél nyomósabb érv is, de ehhez kis szótörténeti kitérőt is kell tennünk. Ennek során azt is megérthetjük, mik is lehetnek az emlegetett „törzsi jelek” (az eredeti szövegben tribal signs). Ehhez a komi nyebög (небöг) szó jelentéseit kell megvizsgálnunk.

A nyebög szó a mai komi irodalmi nyelvekben elsősorban ’könyv’ jelentésben használatos. A 18–19. századi szótárakban ’könyv, papírlap, törvény, rendelet’ jelentésben fordul elő. Korábban általában véve ’írás(mű)’ jelentésben használhatták. A komiból bekerült az obi-ugor nyelvekbe is, ott ’könyv, papír, írás’ jelentésekben fordul elő. A komi nyelv udorai nyelvjárásában azonban egy egészen speciális jelentésben is használták: a vadászok az elejtett madarat gyakran nem cipelték magukkal, hanem az elejtés helyén hagyták, ám egy nyírfakéreg-darabra vésett tulajdonjeggyel megjelölték, kié – ezt a nyírkéreg-darabot is nyebögnek nevezték. Feltehetően ezeket nevezi a Wikipédia törzsi jeleknek – valójában legfeljebb családok, nemzetségek jeleiről lehet szó. Az ilyen tulajdonjegyeket a szakirodalom tamgáknak nevezi: szinte teljes Eurázsiában elterjedtek. Lehetséges-e tehát, hogy az ilyen jelekből alakult ki a komi írás?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Azt gyakorlatilag cáfolja az a tény, hogy a szó iráni eredetű: a közép-perzsában pl. nipek alakban és ’írás, betű’ jelentésben fordul elő. Ez arra utal, hogy a komik az írást az irániaktól ismerték meg – vagy legalábbis legkésőbb már akkor ismerték, amikor az irániakkal kapcsolatban voltak (ez pedig még azelőtt lehetett, hogy az udmurtoktól való elszakadtak volna). Fontos azonban tisztázni, hogy ez nem azt jelenti, hogy maguk is írtak, pláne nem, hogy anyanyelvükön írtak volna. Előfordulhat, hogy csak tudtak arról, hogy más népek képesek „beszélő papírost” (nyírfakérget stb.) küldözgetni egymásnak – az nem biztos, hogy eszükbe jutott, hogy ők is megtehetnék. Lehetséges azonban, hogy a komiknak volt már írásuk Permi Szent István előtt is. Egyes vélemények szerint rokonság mutatható ki az abur (a komik által a 14. századtól már használt, óperminek is nevezett) írás és egyes kaukázusi írásrendszerek között.

Azt nem tudjuk, hogy az udorai vadászok tulajdonjegyei hasonlítanak-e az abur betűire, ám ha igen, az sem bizonyíték arra, hogy a betűk azokból származnak. Sőt, sokkal valószínűbb a fordítottja: hogy az időközben elfelejtett (és széles körben valószínűleg sosem használt) írás emlékei. Ahhoz, hogy az ellenkezőjét bizonyítsuk, a 14. század előtti tulajdonjegyeket kellene találnunk. Mivel azonban a nyírkéreg meglehetősen könnyen elenyészik, és az ilyen jelzéseket amúgy sem szánták hosszú életűnek, aligha kerülhetnek elő (és ha elő is kerülnek összekarcolt nyírkéregdarabok, azok funkciója aligha lesz meghatározható).

A tulajdonjegyekből való származtatás ellen szól az is, hogy a komi betűk nevei közönséges komi szavak (pl. ’anya’, ’jó’, ’láb’, ’hal’), illetve a cirill vagy a görög ábéc betűinek nevei (jaty, omega). Ha eredetileg törzsek, nemzetségek jelei lettek volna, akkor azt várnánk, hogy ezek neveit viseljék.

A kérdésre tehát azt válaszolhatjuk, hogy igen, elképzelhető, hogy tulajdonjegyek szolgáltak az abur jeleinek alapjául, de erre nincsenek bizonyítékok, és aligha lesznek: a probléma tehát nem a tudomány, hanem a fantázia világába tartozik.

 

Forrás

V. I. Litkin: Hatszáz éves a zürjén írásnbeliség. In: A vízimadarak népe. Európa, 1975.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)