Suomennos (Johanna Laakso)

„A finnek 20 éve nem tanítják a finnugor eredetet, mert ez nem létezik és nem is létezett soha.” – írja a nyest.hu jól értesült kommentelője Véleményével nincs egyedül, Magyarországon meglepően sok ember jártas a finn anyanyelvi oktatás részletkérdéseiben. A neten tömegével találunk ilyen kijelentéseket: „Finnországban már nem is tanítják, ott rögtön ki is vették a tantervből.” „Finnországban évek óta nem tanítják már a rokonságot. A nyelvi hasonlóságot említik a könyvek, de a régészet újabb eredményei alapján a finn nép sokkal régebben él már azon a területen, mint korábban (főleg nyelvészeti alapon) gondolták.” „A finnek, észtek természetesen finnugorok, így magától érthetődő, hogy van náluk finnugor tanszék az egyetemeken. Amit állítottam: a magyarokat már nem sorolják pl. Finnországban a finnugor népek közé.” „egy darabig náluk is benne volt a tankönyvekben ez a marhaság,de már régen nem tanítják,mert nem vagyunk semmiféle rokonok..nyelvileg sem.. [...] de veheted tutinak az infót,hogy nem tanítják,csak mosolyognak már rajta..” „Azt is tudjuk, hogy a finnek már kb. tíz éve nem tanítják a rokonság meséjét az iskolákban.” „szerintetek mikor fogja a hivatalos országvezetés ill.a Magyar Tudományos Akadémia elismerni hogy semmi rokoni viszonyba nem vagyunk a Finnekkel? Mert a Finnek már nem tanítják ezt hivatalosan.”

Kiszely István (akitől talán ez az állítás elterjedt) ezt írja: „Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket.” Nos, ez a kérdés könnyebben tisztázható, mint a Trefort-idézet rejtélye. Ott ugyanis érvelhetünk amellett, hogy az idézet nem létezik, aki hinni akar benne, úgyis azt mondja, hogy létezik, csak mi nem vagyunk elég ügyes filológusok, hogy megtaláljuk – esetleg egy Habsburg összeesküvés áll az eltűnése mögött.

Köszönjük Johanna Laakso-nak, a Bécsi Egyetem finnugor tanszéke munkatársának, hogy segítségünkre volt a tankönyvek beszerzésében.

Mi azonban beszereztük a finn tankönyveket, és be is mutatjuk, mi áll bennük. Megadjuk a bibliográfiai adatokat is: aki nem hisz nekünk, megkeresheti a kiadványokat, és megnézheti, valóban ez áll-e bennük, amit mi mutatunk. Aki pedig fordításunkban nem bízik, bármikor megtanulhat finnül.

Ez alkalommal eltekintünk attól, hogy a szövegekben milyen tévedések, pontatlanságok találhatóak, és kizárólag arra összpontosítunk, hogy a magyart említik-e, mint a finn rokon nyelvét.

Ráolvasás

Loitsu 'ráolvasás'

Loitsu 9. Äidinkielen ja kirjallisuuden oppikirja. Sinikka Herajärvi, Päivi Laine, Leena Paasio-Leimola, Petra Vartia, Otava, 2008.

A kilencedik osztályos anyanyelv- és irodalomtankönyv a nyelvrokonság és a másféle rokonságok különbségével indít, és itt említi először a magyarokat:

A világ minden nyelvének vannak nyelvrokonai. A finn nyelv rokonainak vannak közös vonásai, habár a távolabbi nyelvrokonokról ezt nem is gondolnánk. A finnel rokon nyelvek beszélőinek eredete és kultúrája nagyon különböző. Például a finnek, az észtek és a magyarok kultúrájának fejlődése és eredete nagyon európaias, míg sok távolabbi rokon nyelv kultúrájában erős orosz hatás érvényesül.

Az oldalon a továbbiakban nyelvrokonság fogalmáról, illetve a finnel közeli rokonságban álló nyelvekről szól.

A következő oldalon a finn távolabbi rokon nyelveit mutatja be, itt említi a magyart:

Távoli nyelvrokonunknak, a magyarnak van az uráli nyelvcsaládban a legtöbb beszélője.

A továbbiakban arról esik szó, hogy az uráli nyelvcsalád finnugor és szamojéd ágra oszlik, a finnhez közeli rokon nyelvek a finnugor ágba tartoznak, de a távolabbi rokonok között finnugor és szamojéd nyelvek is vannak. Az oldal alján látható térképen szintén ott vannak a magyarok.

A következő oldalon példaszövegeket mutatnak be két rokon nyelvből, a finnből és a magyarból. A magyar példaszöveg Kertész Imre Sorstalanság című regényének három mondata.

Szerepel magyar példa a leckéhez tartozó feladatokban is. A táblázatban bemutatják az iszik, víz, hal, úszik, egér és alatt szavak észt, mordvin, manysi és magyar megfelelőit, és ezek alapján azonosítani kell, milyen nyelven szerepelnek az 'A hal úszik a víz alatt', ill. 'Az egér vizet iszik' mondatok.

Egy másik feladathoz tartozó térkép, mely a világ fő nyelvcsaládjait mutatja be, azért érdekes számunkra, mert jól látható, hogy az uráli nyelveket jelölő barna a Kárpát-medencében is megjelenik.

A nyelvek rokonságban állnak egymással

Kielet ovat sukulaisia, írta Minna-Riitta Luukka & Johanna Laakso:
Anne-Maria Mikkola & Minna-Riitta Luukka: Taju. Äidinkieli ja kirjallisuus
9. WSOY 2009. (általános iskolai tankönyv, 9. osztály)

A tankönyv szövege először bevezeti a nyelvrokonság fogalmát, elmondja, hogy azokat a nyelveket, amelyek egy ősből, az úgynevezett alapnyelvből származnak, nyelvcsaládokba soroljuk. Elmondja, hogyan születnek nyelvekből nyelvjárások, azokból új nyelvek. Ezután tér rá Európa nyelvcsaládjaira. Először az indoeurópai nyelvekről szól, majd a következőket írja:

A másik európai nyelvcsalád a finnugor. A finn ehhez a nyelvcsaládhoz tartozik, mint például az észt, a karjalai, a magyar és a számi is. Indoeurópai és finnugor nyelveket beszélnek Ázsiában is.

Említi még a baszkot, mint az egyetlen rokontalan európai nyelvet. Az oldal közepén az egytől négyig terjedő számneveket látjuk néhány indoeurópai és finnugor nyelven. A lap alján a meänkieliről esik szó.

A következő oldalon az európai nyelveket láthatjuk egy vázlatos térképen. A finnugor nyelveket kék jelöli, jól látható, hogy Finnország, Észtország és Magyarország kékben pompázik. (Az indoeurópai és finnugor vegyes területeket csíkozás jelöli.) Az oldal alján a nyelvrokonság megállapításának módszereiről olvashatunk igencsak vázlatos ismereteket – megtudhatjuk, hogy a nyelvrokonság kutatása a nyomozáshoz hasonlatos.

A harmadik oldalon találjuk a finnugor családfát, illetve rövid ismertetőt a finn egyes rokon nyelveiről: az észtről, a karjalairól és a magyarról:

A magyar is rokon a finnel. A nyelvek közös élete óta azonban több évezred telt el, ezért e nyelvek annyira különbözővé váltak, hogy nehéz észrevenni a hasonlóságaikat. Könnyebben azonosítható magyar szavak például a vaj (voi), víz (vesi), jég (jää), méz (mesi), szarv (sarvi), kéz (käsi) és vér (veri).

A fejezet negyedik oldalán található képek közül a jobb alsón a tavaszi Váci utcát láthatjuk.

A fejezet utolsó oldalán a veszélyeztetett finnugor nyelvekről esik szó. Érthető, hogy a magyart alig említik, azonban itt is szerepel, hogy a magyar és a finn rokonok:

A finn nyelv rokonságában csak a finn, az észt és a magyar helyzete biztonságos.

Honnan származunk?

Mistä olemme kotoisin?, írta Christian Carpelan: Torsten Edgren,
Merja Manninen, Jari Ukkonen: Eepos. Suomen historian käsikirja. WSOY 2003. (gimnáziumi tankönyv)

Ez egy történelemtankönyv, ezért értelemszerűen keveset foglalkozik a nyelvrokonsággal. Az idézett szakaszt egy régész írta, ennek ellenére szükségét érezte a nyelvrokonságot említeni. A szöveg elsősorban a régészeti leletekre és az azokon alapuló következtetésekre összpontosít:

Finnország és Kelet-Karjalai első lakói azonban a Volga középső folyásától érkeztek. A Volga felső folyása és az Oka folyó közötti terület erősen hatott Finnországra. Innen többször is megindult a népessége egy-egy hulláma északnyugat és észak felé. Éppen itt alakult ki a finnugor alapnyelv, melyet ez a népesség terjesztett szét. A finn őshaza tehát nem a Volga-könyökben helyezkedett el, mint korábban gondolták, hanem a Volga és az Oka közötti területen.

A tankönyv tehát más területre teszi az őshazát, mint mi tanultuk, de a szerző nem kételkedik a finnugor rokonságban.

Nézetek a finn nyelv és nemzet eredetéről

Näkemyksiä suomen kielen ja kansakunnan alkuperästä; Esko Heikkonen, Matti Ojakoski & Jaakko Väisänen: Lukion historia 5. Muutosten maailma: Suomen vaiheet esihistoriasta autonomian aikaan. WSOY 2008.

Gimnáziumi történelemtankönyv. Az első szöveg a finnek biológiai eredetét tárgyalja. Megállapításai szerint a finnek ősei között vannak, akik a mai Dél-Franciaország, mások a mai Ukrajna területéről jöttek. A finnek összességükben genetikailag közelebb állnak a skandinávokhoz, mint a keletebbre lakó finnugorokhoz: a svédek és a finnek közötti genetikai különbség kisebb, mint a finnek és az észtek közötti. A számik teljesen külön csoportot alkotnak Európában, de ez nem magyarázható szibériai eredettel: a számik és a szamojédek között nagyobb a genetikai távolság, mint a dánok és a szamojédek között.

A lap alján az uráli nyelvek családfáját látjuk, illetve a következőket olvashatjuk:

A finnek keleti rokonai a nyelvrokonság miatt részei a finn világképnek, habár az európai őstörténeti kapcsolat fontosabbnak tűnik, talán éppen az ősi nyelvrokonság miatt. A Közép-Oroszországban beszélt ősi finnugor nyelvek emlékéül egy halom helynév és az orosz nyelvben megtalálható szubsztrátum maradt. Sok, az oroszt a többi szláv nyelvtől elhatároló vonást legkönnyebben éppen az elveszett, a finnel rokon nyelvek hatásával magyarázhatjuk. Kezdetben a keleti szlávok nem alkottak többséget ezen a területen, hanem a számosabb őslakosok között éltek, akikkel szoros kapcsolatokat ápoltak. Ilyen esetekben évszázadok telnek el, mire a társadalmilag megbecsültebb betelepülők nyelve kiszorítja az őslakosság nyelvét. (J. Anhava: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai)

A következő oldalon a jégtakaró visszahúzódását ábrázoló térképet láthatjuk, alatta pedig Kalevi Wiik elképzeléseiről olvashatunk. Wiik feltételezései valóban több ponton szembenállnak az általánosan elfogadottal (elutasítottsága a tudományos körökben olyan mértékű, hogy megkérdőjelezhető, valóban helyes volt-e egy tankönyvben is említeni), de vizsgálatunk szempontjából az a fontos, hogy a finnugor nyelvrokonságot Wiik sem tagadja. Elképzelései szerint közvetlenül a jégkorszak után Európában három lakott terület volt, és itt jött létre három nyelvcsalád: az indoeurópai a Balkánon, a finnugor a mai Ukrajna területén, a baszk pedig Ibériában. (Wiik elképzeléseire még bizonyára visszatérünk egyszer, addig is a kérdéssel kapcsolatban ajánljuk Sándor Klára írását – illetve általában is ez egész sorozatot.)

A következő oldalon arról esik szó, hogy a finnek nevét mikor említik először az írott források, illetve hogy a finn névvel eredetileg valószínűleg nem a finneket illették: a tankönyv nem mondja ki, hogy az elnevezés valószínűleg a lappokra utalt, de a szöveget lapp vadászokat ábrázoló képpel illusztrálja.

Ezután rövid eszmefuttatást olvashatunk arról, hogy egy nép eredetének tisztázásához először is olyan fogalmakat kell pontosan meghatároznunk, mint nép, nemzet, etnosz, etnicitás, identitás, régészeti kultúra stb. Sokan elsősorban a nyelvet tartják a nép meghatározójának, de a régészeti leletekből éppen az nem derül ki, hogy az adott közösség milyen nyelven beszélt.

Ezután a finn szókincs rétegeit láthatjuk: a legrégebbi szavak az uráli alapnyelvből származnak, a következő réteg a finnugor alapnyelvből, majd némi egyszerűsítés céljából kimaradnak a közbeeső rétegek, és a közfinn nyelv saját, illetve különböző eredetű jövevényszait láthatjuk csoportosítva.

Kézikönyv. Anyanyelv és irodalom.

Anne-Maria Mikkola, Lasse Koskela & Heljä Haapamäki-Niemi, Anita Julin, Anneli Kauppinen, Pirkko Nuolijärvi, Kaija Valkonen: Käsikirja. Äidinkieli ja kirjallisuus. Helsinki: WSOY. 1.-6. kiadás 2008. (gimnáziumi tankönyv)

A kötet előző oldalain feltehetően részletesebben bemutatják az indoeurópai nyelveket: a bal oldali hasáb tetején még a görög, közepén a kelta nyelvekről olvashatunk. A hasáb alján kezdődő fejezetnek már a címe is egyértelmű: A finn az uráli nyelvek közé tartozik.

A finn az uráli nyelvcsaládba, pontosabban annak nagyobbik csoportjába, azaz a finnugor nyelvek közé tartozik. A szamojéd nyelveken kívül ide tartozik az összes uráli nyelv.

Összesen húsznál is több uráli nyelv van. Közülük egyesek már kihaltak, mások veszélyeztetettek, de néhány közülük továbbra is ereje teljében van. Az uráli nyelveket a közös eredet, az uráli alapnyelv köti össze. Ezt legalább 6000 évvel ezelőtt beszélték.

A nyelvrokonság nem jelent genetikai rokonságot. A finnek genetikai eredete nagyjából megegyezik a nyugat-európai népekével. Bizonyos genetikai vonások azonban megegyeznek a keletebbre élő népekéivel.

Honnan jöttünk?

A legtöbb nyelvrokonunk keleten él. Ebből arra következtettek, hogy az uráli nyelveket beszélők őshazája valahol a Volga-könyökben volt. Az uráli nyelvet beszélő népek aztán onnan terjedtek szét mai lakóhelyeikre.

Manapság kételkednek az őshaza fogalmában, mivel a régészeti leletek nem támasztják alá, hogy az Uráltól nyugatra nagyobb népmozgás ment volna végbe. Most a nyelvészek úgy érvelnek, hogy az uráli alapnyelvet az Uráltól, de legalábbis a Volga-könyöktől a Balti-tengerig beszélték. Az uráli alapnyelv fokozatosan, évezredek alatt vált szét külön nyelvekké.

Rokon nyelvek csoportképen

A finnhez legközelebb a balti-finn nyelvek állnak: az észt, a karjalai, a lűd, a vót és a lív. Ezek a közeli rokon nyelvek. Közülük a lűd már kihalt, az utóbbi három kihalófélben van: csak néhány beszélőjük van. Ezzel szemben a karjalai, de különösen az észt mint államnyelv életerősek.

A rokon nyelvek közül a finn legjobban a karjalait érti meg: ezt nem szabad összekeverni a finn délkeleti, karjalainak nevezett nyelvjárásával. A karjalai nyelvnek most kb. hatvanezer beszélője van. Az iskolai oktatását a nyolcvanas években kezdték újra bevezetni, a kilencvenes években jelentek meg az első karjalai ábécéskönyvek.

Az észtet körülbelül egymillió ember beszéli anyanyelveként. Az észtet körülbelül olyan régóta írják, mint a finnt, az 1500-as évektől kezdve. Habár vannak jelentős különbségek, az észtről könnyen fel lehet ismerni, hogy a finn rokona.

Ezután a könyv a távolabbi rokon nyelvek ismertetésére tér rá.

A számiról mint Finnország egyik kisebbségi nyelvéről kissé részletesebben szól, ezt követik az Oroszország európai részén beszélt nyelvek, a mordvin, a mari, a komi és az udmurt, majd a magyarról olvashatunk:

A beszélők számát tekintve a finn nyelvrokonai közül a legnagyobb a magyar, melyet körülbelül 14 millióan beszélnek. A finnugor nyelvek közül a magyaré a legrégebbi irodalmi nyelv: az első szövegek az 1100-as évekből származnak. A finn olyan távol áll a magyartól, mint a svéd a görögtől, ezért a rokonságot egy laikus nem veszi észre.

A magyar legközelebbi rokonai az Uráltól keletre beszélt hanti (osztják) és manysi (vogul). Hantiul és manysiul is megjelent tény- és szépirodalom.

Ezután a szamojéd nyelvekről szól pár szót, majd a nyelvek helyzetére tér rá.

A finnugor nyelvek közül a finn, a magyar és az észt helyzete a legerősebb. Ezek a saját államukban hivatalos nyelvek, az ország lakóinak többsége ezeket beszéli. A finnugor népek nagy része már régóta kisebbségben van saját területén, nyelvük és kultúrájuk veszélyeztetett. A nyolcvanas-kilencvenes években egyes finnugor kultúrák csendben ébredezni kezdtek, szükségesnek ítélték megtalálni saját gyökereiket.

Ezután a finn nyelv jellemző vonásairól esik szó: említik, hogy a finn eredeti alakjában őrzött meg néhány finnugor szót (pl. kala 'hal'), és eredeti alakjukban őriz bizonyos germán jövevényszavakat, melyeknek alakja az egyes germán nyelvekben már jelentősen megváltozott (kuningas 'király', vö. svéd konung, angol king, német König).

Mi folyik az iskolákban?

A fentiekben azt mutattuk be, mi olvasható a tankönyvekben. De vajon mit tanítanak ebből az iskolában? Johanna Laakso levelére Leija Arvassalo, az Otava kiadó termelési igazgatója részletes választ adott.

Peruskoulun äidinkielen kirjat kyllä opettavat edelleen, että suomi ja unkari kuuluvat suomalais-ugrilaiseen kieliperheeseen eli ovat lähtöisin samasta kantakielestä. Historian oppiainekseen kielisukulaisuus ei taida kuulua.

Az általános iskolai anyanyelv-tankönyvek továbbra is azt tanítják, hogy a finn és a magyar a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, azaz ugyanabból az alapnyelvből származnak. A nyelvrokonság nem tartozik bele a történelem oktatásába.

Äidinkielen opetuksessa ei ole viime aikoina ollut tapana kovasti painottaa kielihistoriallisia juuria - siihen ei ole juuri aikaa. Toisaalta olen kuullut, että jotkut opettajat ja oppilaat pitävät kovasti kielen alkuperän pohdiskelusta ja siihen liittyvistä tehtävistä. Murrebuumikin liittyy tavallaan kielellisiin juuriin.

Az anyanyelv oktatásában az utóbbi időben nem szokás erősen hangsúlyozni a nyelvtörténeti gyökereket – erre nem igazán jut idő. Másfelől azt hallottam, hogy egyes tanárok és tanulók nagyon kedvelik a nyelv eredetével kapcsolatos témát és az ehhez kapcsolódó feladatokat. A maga módján a nyelvjárási kérdések népszerűvé válása is kapcsolódik a nyelv gyökereihez.

Kommentti siitä, että "suomalaiset ovat panneet oppikirjansa uusiksi 2003" viittaa varmaankin edelliseen OPS-uudistukseen, jossa kyllä muutettiin joitain äidinkielen painotuksia (esim. median osuutta lisättiin), mutta suomalais-ugrilainen perintö ja suomen ja unkarin sukulaisuus ovat kyllä säilyttäneet paikkansa myös kouluopetuksessa, kuten tietysti tutkimuksessakin.

Az a megjegyzés, hogy „a finnek 2003-ban átírták a tankönyveket”, bizonyára az alaptanterv legutóbbi reformjára utal, melynek során valóban hangsúlyeltolódások mentek végbe az anyanyelvi oktatásban (például bővítették a médiával kapcsolatos elemeket), de a finnugor származás, illetve a finn és a magyar rokonsága megőrizte helyét az iskolai oktatásban, ahogy természetesen a kutatásban is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése