Az oroszországi népszámlálásról szóló honlap egyértelműen kimondja, hogy a kérdezőbiztosoknak az adatokat kérdezniük kell, és a kapott válaszokat nemhogy felülbírálniuk nem szabad, de semmiféle válasz sugalmazására sincs lehetőségük. Ennek így is kell lennie. Pontosabban: kellene.

Egy oroszországi blogger összegyűjtött az internetről néhány bejegyzést, melyben a már megszámlált orosz állampolgárok számolnak be tapasztalataikról. A többségük mindössze annyit ír, hogy utólag jutott eszébe: a nemzeti hovatartozására rá sem kérdeztek.

Annál érdekesebb válaszokat kaptak azok, akik mégis érdeklődtek. Több kérdező állította, hogy ha egyszer orosz állampolgár, akkor  nemzetiségeként is oroszt kell beírni. Volt olyan kérdezőbiztos, aki azt válaszolta, hogy „látszik”, hogy az összeírt személy orosz.

Nemzetiségük: orosz (a néni pedig egy tündér)
(Forrás: Wikimedia commons)

Többen írták, hogy a kérdezőbiztos nem akarta beírni az általuk adott választ. Volt olyan kérdezőbiztos, akit meg lehetett győzni arról, hogy létezik a megnevezett nemzetiség (szerepelt a hivatalos felsorolásban), ezért végül hajlandó volt beírni a választ. Valaki arról számol be, hogy hulinak vallotta magát, de a biztos orosznak írta be. Erre a biztost nacionalistának nevezte, és azt állította, hogy az apja üzbég az anyja pedig burját, de a biztos ezt sem hitte el. Az egyik beszámolóban sajátos párbeszéd szerepel:

• Nemzetisége orosz?
• Nem, zsidó.
• Mi? Akkor most ezt írjam be?

Vannak azonban olyanok is, akik arról számolnak be, hogy sikerrel vallották magukat tündé(r)nek.

Mások azt is írták, az iránt sem érdeklődtek, milyen nyelveket beszélnek: állítólag a biztosoknak azt mondák, ezt a kérdést ki lehet hagyni.

Forrás

Перепись населения 2010 Как проходит перепись?