Róbert nevű olvasónk kérdezi:

a karjalai és a finn nyelv közti különbség érdekelne. a wikipédián van pár dolog, viszont nem tudom, hogy ez a cikk teljes-e vagy sem, van-e további különbségek?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karjalai_nyelv

Karjala, a Fehér-tenger partja
(Forrás: Wikimedia commons / abertan)

A wikipédia cikkével nem az a legnagyobb baj, hogy nem teljes, hanem az, hogy összekeveri a hangtant és a (helyes)írást. (Egyébként ez a finn szócikk egyik szakaszának fordítása.) Jobb tehát, ha nem is a pontatlanságait igazítjuk helyre, hanem teljesen más irányból közelítjük meg a kérdést. Először is azt kell tisztáznunk, hogy hogyan is alakult ki a finn, illetve a karjalai nyelv – illetve egyáltalán: mik is ezek.

A finn nyelvjárások kialakulása

A mai Finnország területére két irányból települtek be a finnségi nyelveket beszélők: egyrészt az észt szigetek felől a tengeren át Turku környékére, másrészt a Karjalai-földszoroson, a mai Szentpétervár környéke felől a mai finn-orosz határ déli szakaszának vidékére. A két távoli vidéken a finnségi nyelveknek két távoli változatát beszélhették, ezeket akár a még viszonylag egységes finnségi alapnyelv erősen különböző nyelvjárásainak, de akár külön nyelveknek is tekinthetjük. A finnek délről fokozatosan szorították északra a lappok őseit, akik akkor még benépesítették a mai Finnország területének nagy részét. Míg a finnek földművelők és állattenyésztők voltak, a lappok halász-vadász életmódot folytattak. A szárazföld belsejében a mai finnek erősen különböző nyelvjárásokon (vagy közeli rokon nyelveken) beszélő elődei találkoztak. Természetesen az idők folyamán végbement valamilyen kiegyenlítődés, de a mai napig éles határ húzódik a két nyelvjáráscsoport között.

Az alábbi térképen a finn nyelvjárásokat láthatjuk: a kék és zöld árnyalatai jelölik a nyugati, a lila árnyalatai a keleti nyelvjárásokat.

Forrás: Wikimedia commons

A sárgával jelölt területek nem tartoznak a finn nyelvterülethez: a tengerparti sávokat svéd anyanyelvűek lakják. Látszik, hogy a nyugatra nyomuló keletiek majdnem a tengerig hatoltak, elérték a svéd területet, és kettészakították a nyugati nyelvjárások területét.

A finn irodalmi nyelv a nyugati nyelvjárásokra, pontosabban a Turku környékén beszélt nyelvjárásokra épül, de azoknak is a 16. századi változatára. A 19. századi nyelvújítás során azonban jelentős számú keleti elem is az irodalmi nyelvbe került. Az irodalmi nyelv azonban meglehetősen távol áll minden finn nyelvjárástól, az iskolában szinte idegen (bár természetesen közeli rokon) nyelvként kell elsajátítani. A legutóbbi időkben a helyi változatok egyre inkább kezdenek teret nyerni azokban a médiákban és stílusrétegekben is ahol korábban csak az irodalmi nyelvet használták: Helsinki beszélt nyelvének hatása a teljes nyelvterületen érzékelhető.

A karjalai nyelvjárások kialakulása

A karjalaiak körülbelül ugyanarról a területről terjedtek el, ahonnan a keleti finnek. Folyamatosan terjeszkedtek északra, akárcsak a finnek, így népesítették be a Fehér-tenger és a mai Finnország közötti területet. Ezen a részen beszélik az úgynevezett tulajdonképpeni karjalai nyelvjárásokat, melyeket két csoportra, északiakra (az alábbi térképen sárgával) és déliekre (pirossal) osztanak.

A karjalai nyelvterület déli részét azonban erős vepsze hatás érte. (Korábban a vepsze terület jóval nagyobb volt, a 12-13. században még érintkezett a komi területekkel is.) A vepsze hatására a déli karjalai nyelvjárások erősen eltávolodtak a tulajdonképpeni karjalaitól, és két csoportjuk jött létre: az olonyeci karjalai (más néven livvi, nem keverendő össze a lívvel! – a térképen lilával) és a lűd (naranccsal). Ezek annyira különböznek a tulajdonképpeni karjalaitól, sőt, egymástól is, hogy kölcsönösen nehezen érthetőek. Éppen ezért időnként külön nyelveknek is tartják őket. (A térképen a Ladogától délre található piros foltok a tveri karjalaiak településeit jelzik: ők viszonylag későn, a 18. század első felében települtek át északabbról, és a tulajdonképpeni karjalai déli változatát beszélik. Apró pontatlanság, hogy a tulajdonképpeni karjalai és az olonyeci, illetve lűd terület nem ér össze, közöttük egy kizárólag oroszok által lakott sáv húzódik.)

A finugor.ru beszámolója szerint nem is olyan régen ez vitákhoz is vezetett. Andrej Nyelidov, a Karjalai Köztársaság elnöke javasolta, hogy a hivatalos feliratok legyenek kétnyelvűek: az orosz mellett jelenjen meg a karjalai is. Csakhogy nem egyértelmű, hogy melyik karjalai változaton. Az olonyeci mellett szólna, hogy ezt beszélik a legtöbben. Sokan viszont azt gondolják, hogy azon a változaton kell kiírni, amelyet helyben beszélnek. Így például Petrozavodszk, a főváros lűd területen fekszik: igaz, magának a városnak elhanyagolható a lűd lakossága.

A nyelvjárások különbözősége az egyik oka annak, hogy nem jött létre egységes karjalai irodalmi nyelv. Nehéz lett volna ugyanis olyan nyelvváltozatot létrehozni, melyet minden karjalai a magáénak érez. A másik fő ok az, hogy egyik karjalai nyelvjárás sem szerzett olyan tekintélyt, hogy a többi nyelvjárás beszélői hajlandóak lettek volna irodalmi nyelvként használni. Ezzel szemben nagy tekintélye volt a finnek, így a karjalaiak gyakran a finn irodalmi nyelvet használják.

A szovjet időkben karjalai nyelven nem is adtak ki könyveket, finnül viszont igen. Ennek azonban más oka is van. Az első világháború után sok finn kommunista települt át Szovjet-Karjalába, és az ötvenes évekig a szovjetek úgy képzelték, hogy a későbbiekben be fogják kebelezni Finnországot, és egyesítik Karjalával. Az egyesített Szovjet-Finn-Karjala hivatalos nyelve azonban a finn lett volna – persze csak addig, míg nem sikerül teljesen eloroszosítani.

Határ a finn és a karjalai között

Amikor a finn és a karjalai közötti különbségekről szeretnénk beszélni, akkor először is azt kell tisztáznunk, hogy hol a határ a finn és a karjalai között. A legnagyobb probléma az, hogy ilyen határ egyszerűen nincs. A keleti finn nyelvjárások és a tulajdonképpeni karjalai nyelvjárások éles határ nélkül folynak át egymásba, nyelvészeti alapon meg sem lehet határozni, hogy a szomszédos falvak nyelvét miért sorolják különböző nyelvekhez.

Ha pusztán a nyelvjárási különbségek alapján jöttek volna létre az államok (ill. az irodalmi nyelvek), akkor most egy állam lenne Nyugat-Finnország, egy másik Közép- és Kelet-Finnország, illetve a Karjalai Köztársaság északi része, egy harmadik a Ladoga keleti, egy negyedik az Onyega nyugati partján.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mit mivel hasonlítsunk?

A finn esetében még egyértelműnek tűnik, hogy az irodalmi nyelv legyen a hasonlítás alapja. Mivel azonban a karjalainak semmilyen normája nincs, itt inkább csak általánosságban beszélhetünk: értelemszerűen állításaink időnként a karjalai nem minden változatára lesznek igazak, máskor viszont érvényesek a keleti finn nyelvjárásokra is.

Magánhangzók

A finnben az [ü]-t y-nal írják, de a karjalaiban gyakran ü-vel. Ebben a cikkben az egyszerűsg kedvéért mindig az ü-t használjuk. A hosszú magánhangzókat a betűkettőzés jelöli.

A finn és tulajdonképpeni karjalai tővégi a/ä helyén az olonyeciben u/ü, a lűdben e áll, vagy a magánhangzó teljesen elveszik. A lűdben más tővégi magánhangzók is lekophattak, sőt, szó belsejében is gyakran estek ki magánhangzók.

diftongus: egy szótagot alkotó két magánhangzó

triftongus: egy szótagot alkotó három magánhangzó

A hosszú finn ii, uu és üü helyén a tulajdonképpeni karjalaiban iw, uw ill. üw diftongus áll. A lűdben csak az üü változott üu-vá.

A hosszú finn aa és ää helyén ua vagy oa, ill. iä vagy eä diftongus áll (de az olonyeci Vitele – Vidlica – környékén beszélt nyelvjárásban oo, ill. öö). A tveri karjalaiak egy csoportja által beszélt tihvinäi (tyhivni) nyelvjárásban viszont a finn és más karjalai au, äü diftongus helyén hosszú aa, ill. ää áll.

A karjalaiban vannak trifongusok is: süöü (finn süö) ’eszik’, müoi (finn müi) ’eladott, eladta’.

A már említett vitelei nyelvjárásban a ragozásban egymás mellé kerülő magánhangzók is hathatnak egymásra, pl. o+a → ua, ö+ä → üä, u+a → oa, ö+ä → üä, e+a → ia, e+ä → iä, pl. puno+a ’fon+ni’ → punua, de puhu+a ’beszél+ni’ → puhoa. Dél-Karéliában az ue, üe kapcsolatból is uo, üö vált.

A tulajdonképpeni és az olonyeci karjalaiban a magánhangzó-harmónia lényegében olyan, mint a finnben, de néhány tapadószócska nem harmonizál: pl. finn -ko/-kö, karjalai -go ’-e?’. A lűdben viszont nincs szabályos magánhangzó-harmónia.

Mássalhangzók

A karjalaiban jóval több a mássalhangzó, mint a finnben. A finnben nem állnak szemben egymással zöngés és zöngétlen zörejhangok (azaz csak p, k, s van, nincs b, g, z – a t és d sajátos problémájára itt most nem térünk ki), a karjalaiban igen (bár északon nem mindenhol). A finnben csak egyféle s (kb. selypített magyar [sz]) van, a karjalaiban emellett van š [s], és ž [zs] is. (A tulajdonképpeni karjalaiban általában ezek jelennek meg a finn s helyén. Az olonyeciben és a lűdben ezek leginkább i előtt vagy után fordulnak elő.) Emellett a karjalaiban vannak úgynevezett affrikáták is: č [cs] és ǯ [dzs]. Ezeken kívül a karjalaiban minden mássalhangzó lehet „lágy” is (ahogy a magyarban az [ny] az [n]-hez, a [ty] a [t]-hez, a [gy] a [d]-hez képest – a finnben ilyen mássalhangzók nincsenek), de a leírások alapján nem világos, hogy ennek a „lágyság”-nak milyen megkülönböztető szerepe van: az biztos, hogy északon csak néhány ilyen mássalhangzó (ń, ľ, ŕ) rendelkezik megkülönböztető szereppel (azaz szaknyelven: önálló fonéma).

A karjalaiban jobban megmaradt a finnségi h, mint más finnségi nyelvekben: finn lampaan, karjalai lambahan ’birkának a …’, finn perhe, karjalai pereh ’család’.

Alaktan

A finnül tanulók előtt ismert jelenség a fokváltakozás: a szavakban a ragozás során (itt nem részletezendő szabályok alapján) egyes mássalhangzók megváltozhatnak vagy kieshetnek a szavakból. A tulajdonképpeni karjalaiban több, a lűdben kevesebb mássalhangzókapcsolat-típusban fordulhat elő ilyen váltakozás, mint a finnben.

Az angol és az orosz wikipédia bemutat néhány példaszöveget, melyek segítségével a karjalai nyelvjárások összevethetőek. Az alábbi példánk egy párhuzamos finn és olonyeci karjalai mondat a cseh wikipédiából:

Kaikki ihmiset syntyvät vapaina ja tasavertaisina arvoltaan ja oikeuksiltaan. Heille on annettu järki ja omatunto, ja heidän on toimittava toisiaan kohtaan veljeyden hengessä.

Kai rahvas roittahes vällinny da taza-arvozinnu omas arvos da oigevuksis. Jogahizele heis on annettu mieli da omatundo da heil vältämättäh pidäy olla keskenäh, kui vellil.

Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Néhány különbség van az esetrendszerben is. A karjalai nyelvjárásokban egybeesett néhány olyan helyjelölő eset, amely a finnben megmaradt külön esetnek: a tulajdonképpeni karjalaiban a ’-nÁl’ és a ’-hOz’, az olonyeciben és a lűdben pedig a ’-nÁl’ és a ’-tÓl’, illetve a ’-bAn’ és a ’-bÓl’ jelentésűek.

A tulajdonképpeni karjalaiban csak egyes számú birtokos személyragokat használnak. A birtokos személyragok alakjai első és második személyben hasonlítanak a finn ragokra (legalábbis elismerhetőek), harmadik személyben viszont erősen különböznek (finn -nsa/-nsä, karjalai -h (az olonyeciben többes számban -s is).

A finnben vannak összetett (segédigével képzett) múlt idejű igealakok, a karjalaiban nincsenek.

Szókincs

Amint az sejthető, a karjalaiban jóval több orosz jövevényszó van, mint a finnben – a svéd vagy angol jövevényszavak száma viszont alacsonyabb.

Források

Jaan Õispuu: Karjalased ja karjala murded. In: Kaheksa keelt, kaheksa rahvast. TPÜ Kirjastus, Tallinn, 1998.

Д. В. Бубрих: Сопоставительная грамматика русского, финского и карельского языков. In Прибалтийско-финское языкознание, Гос. издат. Карельской АССР, Петрозаводск, 1958.

A Wikipedia különböző szócikkei