Korábban már beszámoltunk róla, a hét végén tűz ütött ki egy udmurtiai lőszerraktárban, a lakosságot ki kellett telepíteni. A Kommerszant tudósítója Pugacsovóban járt, és megdöbbentő adatokat közöl a helyzetről.

A Malaja Purgai (Picsi Purgai) járás Udmurtián belül
(Forrás: Wikimedia commons)

Pugacsovóba nagy számú építőegységet vezényeltek, de azok csak a katonai létesítmények újjáépítésével foglalkoznak. Eközben a faluban az ablakok túlnyomó többsége kitört. Ablakok nélkül maradt az 1956-ban épült iskola épülete is, a tető azonban ép. Ez azonban szerencsétlenség a szerencsétlenségben, hiszen ha a tető is sérült volna, a hadsereg lebontotta volna a régi épületet és újat húzott volna fel helyette. A laktanyában vakolók és festők tömegei szorgoskodnak, a helyi televízió pedig őket filmezi, hogy bemutassa: teljes erővel folyik a helyreállítás. A lakosság eközben ezer rubel segélyt kap (ez az összeg kb. 6600 forintnak felel meg!), ebből kellene új ablakokat beépíteni.A helyzetet tovább nehezíti, hogy az esetnek köszönhetően az építőanyagárak a környéken azonnal megduplázódtak.

De a hadsereg nem csupán a katasztrófa után hagyja magára a lakosságot. Bár a hivatalos források szerint a lakosságot evakuálták, ilyesmiről szó sem volt. Még annyit se szóltak, hogy a polgári védelem kapcsolja be a szirénákat: a felelőse parancs nélkül kapcsolta be, amikor látta, mekkora a baj: az első robbanások negyed tizenkettőkor hangzottak el, míg a szirénát éjfél után kapcsolták be. Az első robbanások után a katonák azonnal menekülőre fogták, az érdeklődő civileknek csak annyit mondtak, meneküljenek, ahova akarnak. Egy szemtanú háborús filmekhez hasonlítja a látványt, ahogy az emberek gyerekkocsikkal, matracokkal vonultak az úton.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az egység parancsnokát már fél órával az első robbanások után néhány faluval odébb látták egy benzinkútnál sorban állni. Amikor reggel ötkor megérkeztek Izsevszkből az első autóbuszok, már üres volt a falu. A médiákban olyat is hallani, hogy harmincezer embert telepítettek ki, miközben az egész járásnak mindössze harmincötezer lakosa van.

A falu a robbanások idején le volt zárva, a lakosság a település bejáratánál felállított kordonoknál sorakozott. Hivatalosan csak vasárnap napközben engedték vissza őket, de a lakosok már pénteken reggel visszatértek, hogy kimenekítsék értékeiket a fosztogatók elől. A legtöbben lakásuk legnagyobb értékét, azaz tévéjüket igyekeztek biztonságba helyezni. A lakosság még a jelszavakat is tudta (pénteken: fegyverraktár, szombaton: izzás), s bár feltűnő volt a mozgás, a hadsereg szemet húnyt, hiszen az emberek csak az értékeiket védik... Arról azonban, hogy valóban lett volna fosztogatás, nincsenek megbízható adatok.

Pugacsovo a járáson belül
(Forrás: Wikimedia commons)

Az eset igazi hőse Alekszandr Bezmentovszkih mozdonyvezető, aki a robbanások kezdetekor az állomásra sietett és segédjével gyorsan összekapcsolt egy robbanóanyagot szállító vagonokból álló szerelvényt, melyet a szomszéd állomásra vontatott. Az út során négykézláb kellett állniuk a mozdonyban a robbanások hullámai miatt.

Több pletyka van arról, hogy volt-e sugárzó anyag a robbanóanyagok között. A hivatalos források ezt tagadják, de többen gombafelhőt véltek látni, mások szerint a hatóságok egyszerűen nem számolnak a szabad ég alatt tárolt eszközökkel. A helyiek arról beszélnek, hogy a nagy melegtől gyorsabban nőttek a paradicsomok...

Más hírek szerint a pugacsovói raktárban tárolták a Venezuelának szánt lövedékeket is. Az udmurtiai események előtt nem sokkal Baskortosztanban is hasonló eset történt: ott még el sem oltották a tüzeket, amikor a pugacsovói tűz kiütött.

Az áldozatok számáról a híradások ellentmondásosak: egyes hírek két halottról és kb. száz sebesültről beszélnek.

Forrás

"Тут и без взрывов жить невозможно было"

Удмуртский арсенал взорвался вслед за башкирским

Ижевские снаряды не дошли до Уго Чавеса