Novemberben számos észt filmet nézhetünk meg különböző filmfesztiválokon. Ha pedig a jövőben nem csak a Rénhírekről szeretnénk értesülni ezekről, akkor még DVD-t is nyerhetünk.

Túl a Dnyeszteren

Az idén 11. alkalommal megrendezésre kerülő Verzió Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál a filmek segítségével igyekszik előmozdítani a népek és kultúrák egymás kölcsönös megértését, illetve ráirányítani a nyilvánosság figyelmét az emberi jogi problémákra. A Verzió legfőbb célja, hogy olyan dokumentumfilmeket hozzon el az érdeklődőknek, melyek a nyitott társadalom, a demokrácia, a jogállamiság, tolerancia,a politikai és a kulturális pluralizmus eszméit képviselik. A fesztiválon bemutatják Meelis Muhu és Kristina Norman Túl a Dnyeszteren (PMR, 2014, 80 perc) című filmjét.

Európa közepén van egy el nem ismert ország: Transznisztria avagy Dnyeszter Menti Köztársaság. 21 évig egy leválthatatlannak hitt elnök, Igor Szmirnov integetett az önjelölt állam fővárosának dísztribünjéről. Bár Transznisztria határellenőrzést tart fenn, van saját pénze és hadserege, távolról sem független, minden téren Oroszország alamizsnájára szorul. Milyen az élet egy kvázi-államban, ahol a hatósági önkény és a katasztrofális gazdasági helyzet miatt növekszik a társadalmi elégedetlenség? Közeledik az elnökválasztás, és az ellenzéki jelöltek egy befejezetlen építkezésen tűnnek fel, előadva saját tervüket, milyen házat emelnének a romokon. E láthatatlan ország vezetéséért folyó küzdelem érzelmi kérdéssé válik. Hozhat-e bármilyen változást egy új elnök?

november 14., 16:00, Toldi mozi
november 15., 17:30, Cirko-Gejzír mozi

Disznók és atomháború

A Screen Memories filmfesztivált és konferenciát az 1989-es kelet-európai rendszerváltások 25. évfordulójának alkalmából rendezi meg az ELTE Filmtudomány tanszék 6 ország kulturális intézetével karöltve. A fesztivál négy napján a Toldi moziban, valamint az ezt követő konferencián az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a következő kérdések kerülnek fókuszba: hogyan járultak hozzá a mozgóképes médiumok az államszocialista múltról alkotott képünk kialakulásához? Milyen célokkal jöttek létre az egyes országok mozgóképes dokumentációi, és mennyire térnek el egymástól? A fesztivál programjában bolgár, cseh, észt, lengyel, német illetve szlovák játék- és dokumentumfilmek szerepelnek. A fesztivál filmjeit eredeti nyelven, angol felirattal és magyar hangalámondással vetítik.

A programban a sajátos hangú és humorú észt filmrendező, Jaak Kilmi két alkotása is helyet kapott. A René Reinumägivel közösen készített Disznók forradalma (Sigade revolutsioon, 2004, rendező: Jaak Kilmi és René Reinumägi, 98 perc) című ifjúsági film a Szovjetunió utolsó éveiben játszódik.

Forrás: efis.ee

1986 nyarán több ezer észt tinédzser megy el az Észt Diákliga tábori találkozójára, hogy a három napot kalandokkal, szerelemmel és bulizással töltse. A Rendszer nyomása azonban itt is érezhető: követniük kell az ideológiai szabályokat és be kell fogniuk a szájukat, annak ellenére, hogy a szlogenek már érvényüket veszítették, a végzett diákokat pedig akár az afgán háborúba is elküldhetik. A nyomás ellennyomást vált ki, és a Rendszer elleni küzdelem végül robbanáshoz vezet.

november 21., 18:30, Toldi mozi

Minden idők legviccesebb észt dokumentumfilmje, a fiktív elemekkel tarkított Diszkó és atomháború (Disko ja tuumasõda
2009, rendező: Jaak Kilmi, 80 perc) pedig a finn televízió rendszerbomlasztó hatását és a találékony észtek túlélési technikáit mutatja be.

A nyolcvanas években az észtországi totalitárius kormányzat ereje nem kis részben abból eredt, hogy a nyugati kultúrát távol tudták tartani az országtól. Egy nap azonban minden megváltozott: az észt határ mellett, finn területen, egy hatalmas tv-antennát állítottak fel, amely minden irányba nyugati adásokat sugárzott. E szellemes, bájos és provokatív film bemutatja, hogy olyan sorozatok, mint a Dallas, hogyan segítettek aláásni a szovjet birodalom hatalmát. Jockey Ewing sorsa jobban foglalkoztatta Észtországot, mint Amerikát…

november 22., 19:00, Toldi mozi
november 23., 17:00, Toldi mozi

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Fekete élet az esőben hazafelé

Budapesten immár a tizenkettedik alkalommal rendezik meg az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált. November 19 – 24. között az Uránia és Toldi mozi várja a rajzfilmek szerelmeseit. Idén az észt animáció nagyágyújával Priit Pärnnal és alkotótársával Olga Pärnnal is találkozhat a magyar közönség. A fesztivál versenyprogramjában szerepel a páros Pilóták hazafelé c. homokanimációja.

A hazai animációkedvelőket egyéb észt csemegék is várják az Anilogue-on Mait Laas: Lisa Limone és Maroc Orange: Egy gyors szerelmi történet c. filmje egy narancs és egy citrom viszontagságos szerelmét meséli el, rövidfilm kategóriában pedig Kristjan Holm Fekete forgatókönyv és Anu-Laura Tuttelberg Az erdő másik oldalán c. munkáit láthatjuk.

Olga Pärn a zsűritagként bírálja a fesztiválra versenyprogramját, Priit Pärn pedig mesterkurzus keretében vezeti be a hazai animáció hallgatókat az észt műhelytitkokba. A szakmabelieknek meghirdetett mesterkurzus időpontja 2014. november 24., helyszín: BKF.

A fesztiválon kiállítás nyílik a Pärn-házaspár Az élet Gabriella Ferri nélkül c. animációjához kapcsolódóan az Uránia Nemzeti Filmszínházban. November 23-án vasárnap, 17 órakor exkluzív tárlatvezetés az alkotókkal. Szintén november 23-án, vasárnap, 17:30-tól a páros méltán híres animációs filmjeit láthatja a közönség az Urániában. A vetítés után beszélgetés a rendezőkkel.

Program

(eredeti nyelven, angol felirattal, 18 éven aluliaknak nem javasolt):
Fekete plafon 1. rész (Must lagi episood, Priit Pärn, Olga Marchenko, Észtország, 2007, 5')
Az Élet Gabriella Ferri nélkül (Elu ilma Gabriella Ferrita, Priit Pärn, Olga Pärn, Észtország, 2008, 43'45)
Búvárok az esőben (Tuukrid vihmas, Priit Pärn, Olga Pärn, Észtország, 2010, 23'21)
Pilóták hazafelé (Lendurid koduteel, Priit Pärn, Olga Pärn, Észtország/Kanada, 2014, 16')

Priit Pärn filmjei minden rangos animációs fesztivál díjait besöpörték már, grafikáit világszerte kiállították. Finnországban, Svédországban és Norvégiában is tanít. Az ő "köpönyegéből bújt elő" a méltán világhírű kortárs észt animációs rendezők színe-java. Alkotói eszköztárában előkelő helyen szerepel a fekete humor, a játékos szürrealizmus és a sajátos képi világ, mely az évek során Priit Pärn védjegyévé vált. „Észtország annyira kicsi, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindenben középszerűek legyünk. Kénytelenek vagyunk meglepni a világot.” (Paljas Kreet: Meg kell lepnünk a világot. Beszélgetés Priit Pärnnel. Ford. Kubiszyn Viktor. Filmvilág, 2005/3. 53.)

Olga Pärn fehérorosz származású, Észtországban élő animációs rendező. 2006 óta Priit Pärn első számú alkotótársa. Szakterülete a homokanimáció.

Egy tucat kérdés Észtországról

Az Észt Intézet és a Balti Film- és Média Iskola közös projektje, az "Egy tucat kérdés Észtországról“ olyan új, az Észt Intézet azonos című kiadványán alapuló, interaktív webfelület, amely Észtországot és az észteket mutatja be kisfilmek, egy blog és a nyelvtanulást segítő tucatnyi feladatlap segítségével.

Az észt földrajzzal, természettel, történelemmel és kultúrával kapcsolatos kérdésekre E-Észtország szellemében az interneten találjuk a választ. A keresésben humoros kisfilmek segíti a nyelvrokonaink iránt érdeklődőket. A filmek a Balti Film- és Média Iskola filmszakos hallgatóinak munkái, és a fiatalok friss látásmódján keresztül mutatják be napjaink észt identitását észtül, angolul és oroszul.

Meri? Nem meri? Meri!

Megjelent Lennart Meri Finnugor filmenciklopédiájának legújabb, magyar szinkronos kiadása DVD-n. Aki feliratkozik az Észt Intézet hírlevelére, megnyerheti az exkluzív DVD-csomagot! Aki korábban már csatlakoztál a levelezőlistához, az ajánlhatja barátainak a hírlevelet, és megírhatja, hogy ki regisztrált ismerőseid közül (név, e-mail cím)! Az új feliratkozók és a sikeres „rábeszélők” között egy-egy DVD csomagot sorsolnak ki. Sorsolás november 21-én.

Lennart Meri, Észtország volt köztársasági elnöke politikusi pályára lépése előtt néprajzi-kultúrantropológiai filmeket készített a nyelvrokon finnugor népekről.

A Vízimadarak népe (1972, 55 perc) dokumentumfilm a finnugor és szamojéd népek történelméről, fejlődéstörténetéről, nyelvi és kulturális kapcsolatairól. Kamassz, nyenyec, hanti, komi, mari és karjalai anyanyelvi beszélők mindennapjai a filmvásznon, a 60-as - 70-es évek fordulóján.  A magukkal ragadó felvételek az Altaji Határterületen, a Nyenyec autonóm körzetben, Hanti- és Manysiföldön, Üzbegisztánban, Komiföldön, Mariföldön, Karjalában és Észtországban készültek.

A tejút fiai (1978, r. Lennart Meri, 54 perc) a Vízimadarak népe folytatása, amely a Magyar Televízióval együttműködésben készült, a nyelvrokon finnugor népek nyelvi és kulturális kapcsolatait veszi górcső alá. A Szovjetunióban sokáig tiltólistán szereplő filmben finnek, vepszék, vótok, szetuk, mordvinok, manysik, magyarok, számik, nganaszanok és észtek hagyományaival ismerkedhetünk meg. A kamerák 1977-ben Észak-Finnországban, Lappföldön, Vepsze-, Vót- és Mordvinföldön, Hanti- és Manysi területeken, Magyarországon, a Tajmir fészigeten, Dél-Észtországban Szetuföldön, Saaremaa- és Muhu szigetén, valamint 1970-ben a Nyenyec autonóm körzetben forogtak.

A Kaleva hangjai (1985, 42 perc) három felvonásos esszéfilm az emlékezetről és a finnugor népek kapcsolatáról. Az első rész az emlékezet olyan ősi hordozóit idézi meg, mint a karjalai sziklarajzok, a Kalevala sorai, és a hanti medveünnep. A második részben Lennart Meri mesél Elias Lönnrot, a finn nemzeti eposz, a Kalevala alkotójának Észtországban tett látogatásáról és az ottani értelmiségiekkel való találkozásáról. Végül a zárófejezetben Veljo Tormis A vas elátkozása c. kórusművének hangjaira életre kel az ősi vasolvasztás gyakorlata és kovácsmesterséghez fűződő különböző rituálék.

A film 1985-ben Karjalában (Uhtuo), Hanti- és Manysiföldön, az Ob folyásvidékén, az Agán folyó mentén, és több észtországi helyszínen készült (Tallinn, Kuusalu, Tartu, Võru, Võrumaa, Litsmetsa, Lüllemäe, Karula, Rõngu, Narva, illetve a Pirita folyó kanyarulata).

A Tórum fiai (1990, 61 perc) Nyugat-szibériai tájain játszódik, ahol a 80-as évek második felében egy több mint háromezer éves múltra visszatekintő hagyomány, a hantik medveünnepe elevenedik meg. Az ünnepről készült értékes képsorokat 1985 szeptemberében és 1988 augusztusában az Ob egyik mellékfolyójának, az Agán partján, a hantik nyári szálláshelyén rögzítették. A régi énekmondók az ünnep alkalmából messze földről keltek útra, hogy akár több száz kilométernyi távolságot megtéve részt vegyenek az ősi szertartáson. Lennart Meri a film nyersanyagából hat órás, tudományos igényű filmet tervezett összeállítani, a nagyszabású projekt megvalósulása azonban az 1991 óta bekövetkezett változások miatt mai napig várat magára.

A sámán (1997, 22 perc) felvételei 1977. július 16-án az Eurázsiai kontinens legészakabbi csücskében, a Tajmir-félszigeten, az Avami-folyó partján, Lennart Meri dokmunetumfilmjének forgatása közben készültek. Demnime (1913-1980), Dühode nganaszan sámán fia a Namtuso nemzetségből akkor 64 éves volt. A felvételek utómunkálatai végül 20 évvel később fejeződtek be. A kész film egy letűnőben lévő kor szokásainak talán legkülönlegesebb részletébe, a sámánszertartás rejtelmeibe avatja be a nézőt.