A nyelvek általában nem úgy halnak ki, hogy egyszer csak kihal az összes beszélőjük. A nyelvek halála általában fokozatosan halnak ki, azáltal, hogy a szülők nem tanítják meg anyanyelvükre gyermekeiket. A nyelv kihalásának sebessége attól függ, hogy a szülők hány százaléka adja tovább a nyelvet, illetve hány gyereknek. A nyelv kihalása lassítható, sőt meg is állítható, ha a lehető legtöbb szülőt rávesszük, hogy anyanyelvén szóljon a gyerekéhez.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ez adhatta az ötletet a komi-permják Кага да мам. Русско-коми-пермяцкий разгожорник для любящих мам и пап (Baba és mama. Orosz–komi-permják társalgási szótár szereptő anyáknak és apáknak) című kiadványhoz. A Komi-permjákok nyelvi helyzetéről sokat elárul, hogy a kiadvány címe komi-permják nyelvű, ám az alcíme már orosz. Orosz nyelvű az előszó is: eszerint a könyvet olyan komi-permják szülőknek szánták, akik szeretnék nyelvükre megtanítani gyermeküket, de azt valamilyen okból maguk is csak korlátozottan ismerik. (A „valamilyen ok” azért elég nyilvánvaló: a komi-permjákok orosz nyelvű oktatásban részesülnek, az oktatási rendszerben akkor is eloroszosítják őket, ha abba egynyelvű komi-permják beszélőként kerülnek be – erre persze ma már igen kicsi az esély.) A vállalkozás sikere már így is megkérdőjelezhető, hiszen a gyerek akkor fogja könnyen elsajátítani a nyelvet, ha a szülő is természetesen használja azt.

A tanácsok szerint fontos, hogy a szavakat sokszor, különböző környezetekben ismételgessük. Fontos a játszva tanítás, nem szabad a nyelvtanulást erőltetni. Furcsa módon óvnak a nyelvek keverésétől, sőt, tanácsaik szerint az a helyes, ha egy személy csak egy nyelven beszél a gyerekhez: például a szülők oroszul, a nagymama komi-permjákul. Különösen furcsa ez a tanács, ha észben tartjuk, hogy éppen egy kétnyelvű gyerek neveléséhez adnak tanácsokat! Ráadásul az egynyelvű komi-permják beszéd betartása ma már szinte lehetetlen kérés, hiszen a a komi-permjákok folyamatosan orosz kifejezéseket kevernek beszédükbe, és az orosz nyelvtani hatás is igen erős.

A könyv tanácsai szerint a komi-permják nyelv gyakorlását azzal kell kezdeni, hogy komi-permjákul bejelentjük, hogy most komiul fogunk beszélni, a foglalkozás végén pedig oroszul kell bejelenteni, hogy visszatérünk az orosz nyelvre. A foglalkozás néhány környező tárgy komi-permják nevének bemutatásával, néhány kifejezés elismétlésével kezdődik, majd néhány dal vagy mese meghallgatásával ér véget. A foglalkozás ne tartson tovább néhány percnél – tanácsolja a kötet. Ha valamiben biztosak lehetnek a komi-permják szülők, az az, hogy a gyerek ezzel a módszerrel nem fogja megtanulni a nyelvet – ahhoz épp arra lenne szükség, hogy minél többet találkozzon vele a természetes használatban. Ezzel kapcsolatban a könyv csak egyetlen valóban hasznos tanácsot ad: vigyék a gyereket minél többet olyan rokonokhoz, akik valóban használják a nyelvet.

A kötet egyébként a Jó reggelt, napocskám! kifejezéssel kezdődik és az El innen, betegségek! kifejezéssel végződik, de azért a kettő között ennél természetesebbnek tűnő kifejezéseket is találunk. A kötet végén gyermeknyelvi kifejezéseket (mint pl. a magyar bibi ’seb, fájdalom’) is találunk.

Abban ugyan kételkedünk, hogy a kötet komoly szerepet fog játszani a komi-permják nyelv megmentésében, a kötet mégis értékes forrás lehet, hiszen a korábbi komi-permják szótárak, nyelvkönyvek, a nyelvről szóló tanulmányok csak kevés figyelmet szenteltek a nyelvhasználat családi szférájának. A kiadvány hasznos lehet nyelvtanulók számára is. Szerencsére ingyen letölthető, a kötet Vkontaktye-oldalán pedig elérhetőek a kötet fejezetei hanganyagként is.