Nemrégiben egy cikkünkben említettük, hogy Munkácsi Bernát alakja felbukkan Hubay Miklós Egy magyar nyár című drámájában. Mindig érdekes kérdés, hogy ha egy valós személy egy irodalmi műben jelenik meg, akkor a létező és a műben ábrázolt alaknak valójában mi köze van egymáshoz. Teljesen azonosak nyilván nem lehetnek, de vajon mi az, ami az irodalmi alakból hitelesen tükrözi az élő (valaha élt) személyt, és mi az, amit hiba lenne visszavetíteni rá? Munkácsi kapcsán ennek jártunk utána.

A darab 1954-ben jelent meg (illetve került színpadra), és 1932-ben játszódik. Ebből már nagyjából sejthető, hogy milyen politikai tartalma van: a Horthy-korszak elnyomásáról szól. Ahhoz képest azonban, amit a korból várhatnánk, viszonylag visszafogott. A hiteltelen jelenetek ügyesebben megrajzoltakkal váltakoznak, egyes helyzetek nagyon is maiaknak tűnnek.

A darab főszereplője Nyári László orvos, a szegény parasztok védelmezője. A doktor politikai játszmák részesévé válik, és amiatt zsarolják, mert levelet kapott a Szovjetunióból. Nyári nem kommunista, de a hadifogolytáborból, ahol szintén betegeket gyógyított, van egy ismerőse. És itt lépnek be a képbe a finnugorok, illetve Munkácsi Bernát darabbeli alteregója.

NYÁRI Medikus voltam… Kivezényeltek az esztergomi fogolytáborba. Kitört a tífusz. Az orvosok java akkor már a fronton volt… Sohasem felejtem el, amikor az egyik orosz fogoly szaváról fölismertem, hogy rokonnyelven szól.

AMÁL Orosz?

NYÁRI Azt hittem… Lázas volt az öntudatlanságig, csak azt hajtogatta: Vezit, vezit!

AMÁL Vizet?

NYÁRI Igen. Votják volt, vagy zürjén, már nem tudom. Még aznap meghalt. Tudja, milyen veszteség volt ez? Egy öt-hatezer főnyi kis népből, ha egy fiatal kidül? Annyi, mintha a franciák közül tízezer ember halna meg egyetlen pillanat alatt. Nemzeti gyász.

AMÁL Aztán?

NYÁRI Aztán?… Aztán jöttek a hírek, mi van odahaza. Akkor lett elviselhetetlen a hadifogság.

AMÁL Szegények! (Nyári nevet.) Min nevet?

NYÁRI Volt köztük egy barátom, egy zürjén, akit én hoztam be a klinikára. Azt addig daloltatták a lányok, amíg feleségül nem vett egy kis magyar ápolónőt.

AMÁL Ittragadt?

NYÁRI Dehogy. Felkerekedett ő is, a többiekkel. S ment az asszony is vele.

Az említett hadifogolytáborhoz Munkácsinak is köze van: itt gyűjtött udmurt, illetve oszét nyelvi anyagot. Ez azonban a a drámában nem jelenik meg. Érdekes probléma, hogy milyen nemzetiségű lehet az említett fogoly. A szövegben a votják (udmurt) és a zürjén (komi) szerepel – Munkácsi mindkét nyelvet ismerte, ám főként az előbbiben volt otthon. Az udmurtok és komik azonban nem 5-6 ezren vannak, hanem százezres létszámú népek. Az 5-6 ezer inkább a manysikra illik, akiket Munkácsi szintén kutatott. A vezit alak viszont nem magyarázható sem az udmurtból, sem a komiból, sem a manysiból. Feltehető, hogy a viszonylag közismert finn vesi [veszi] ’víz’ ihlette. Ha nagyon szeretnénk megfelelőt találni, akkor a vezi- tövet a karjalaiban vagy a vepszében taláhatnánk meg, de a vezit szóalakkal akkor sem tudnánk mit kezdeni – ráadásul ezeket a nyelveket Munkácsi nem kutatta.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A fent említett ismerősétől kap levelet, és így kerül a képbe az idős nyelvész. A darabban Munkácsi Bernát nem saját nevén, hanem Bernát Gáborként szerepel. Az ő feladata lesz, hogy a levelet, melyet Nyári kapott, lefordítsa.

Bernát Nyárinak egyfajta példaképe.

NYÁRI Kisdiák koromban – ez még a háború előtt volt – nekivadult az egész osztály az útleírásoknak. Verne, Sven Hedin, Stanley, Bernát Gábor könyve kézről-kézre járt. Utazás a halálraítélt népek földjén.

Munkácsi ugyan írt beszámolókat utazásairól, de önálló kötetben útleírása nem jelent meg. Udmurtföldi útinaplójéát csak 2008-ban publikálta Kozmács István.

A színdarab olyan műfaj, melyben általában a szereplők jelleme az általuk mondottakból és cselekedeteikből bontakozik ki. Hubay darabjában szokatlan módon a szereplők megjelenése előtt olyan részletes jellemzést kapnak, amik novellákban, regényekben szokásos, színpadra azonban nem állítható. Bernát Gábor a következő jellemzést kapja:

Bernát Gábor hatvan év körüli, aki még a liberális idők akadémikus, pozitivista tudósai mellett nőtt fel. Az emberről és a tudományról való eszményét is tőlük kapta, annakidején. De talán még a keményített kézelőit is. Azok a mellőzések, amelyek az utóbbi másfél évtizedben érték, magábafordult emberré tették. Külsőleg elég kopott, s a ruhájának pötyögősségei is azt mutatják, hogy testileg is kezd megrokkanni. Már nem az, aki régen volt.

Munkácsi Bernát
(Forrás: Wikimedia Commons)

Munkácsi 1932-ben nem hatvan körül járt, 72 éves volt. Nem másfél évtizede mellőzték: 1890-ben, azaz több mint negyven éve tért vissza manysi gyűjtőútjáról, akkor rögtön az akadémia levelező tagjává választották. Ezzel a ranggal általában együtt járt az egyetemi állás is, amit azonban Munkácsi sosem kapott meg. Ennek okáról a darabban nem esik szó, pedig a Horthy-korszakra is jellemző: Munkácsi zsidó volt, és ki sem keresztelkedett, ezért nem kaphatott állást. Egész életében az izraelita hitkösség tanfelügyelőjeként működött. Bernát zsidósága a darabban csak később, szerepe végén bukkan fel:

BERNÁT Erről van szó. Ha nem akar idő előtt szenilis fecsegővé válni, csak olyan asszonyt vegyen feleségül, aki elhagyja apját és anyját, ahogy a Biblia mondja… De kevés az ilyen!

BERNÁTNÉ Mit prédikál folyton, mint egy öreg rabbi?!

CINK Hja, meglátszik, hogy Bernát tanár úr az iskolában még inkább a zsidó prófétákat olvasgatta.

BERNÁT (lassan Cink elé lép. Az az emlékező, derűs fenség, amellyel

megszólal, mutatja, hogy nem érte fel a sértés) Áldott legyen az a kis székelyhídi iskola, ahová én először beléptem… Az Álef-táblát bekenték mézzel, hogy halálomig érezzem a tudomány édességét. Ezt az ízt azóta is őrzi a nyelvem. Jó útravalót kaptam én ottan. Örülök, hogy emlékeztet rá, méltóságos uram. Ott vésték a szívembe a zsidó prófétának, Jézsaiásnak a szavát: „Az embernek minden szava és tette legyen mint az éles kard, melyet Isten óv a csorbulástól, legyen, mint a kifent nyíl, amelyet Isten rejt a tegezében…” Ezek a szavak minden válságos pillanatban felemeltek engem.

Székelyhíd neve megtévesztő lehet, mert nem a Székelyföldön, hanem a Partiumban, a mai magyar határ mellett fekszik. Munkácsi azonban nem itt, hanem Nagyváradon nőtt fel, ott is járt zsidó iskolába, majd a premontrei gimnáziumba – később itt oktatott Károly Irén és Juhász Gyula is. (Székelyhíd és Nagyvárad között éppen egy maratonnyi, 42 km a távolság.)

A darabban Bernátot nem zsidósága miatt mellőzik, hanem azért, mert 1919-ben, azaz a Tanácsköztársaság idején nevezték ki egyetemi tanárnak:

BERNÁT (feláll) Mit várnak? A múltamban semmi takargatnivaló nincs. Az én tudásom mindig a hazám javát szolgálta. Az az egyetemi katedra, amit én 1919-ben kaptam, akkor már régen esedékes volt s csupán négy és féléves frontszolgálatom akadályozott abban, hogy nem előbb foglaltam el.

Munkácsi esetében azonban fel sem merült a kinevezés sem korábban, sem a Tanácsköztársaság alatt. Katonai szolgálatot sem teljesíthetett, hiszen a háború kitörésekor már 54 éves volt. Mint arról szóltunk, a háborúhoz annyi köze volt, hogy hadifogolytáborokban gyűjtött nyelvi anyagot.

Bernátéhoz hasonló jellemzést kap Bernátné, a felesége:

Bernátné, született Dabóczy Lujzika, 50 és 60 között. Az államtitkár távoli rokona. Annakidején: jobb híján, azzal a reménységgel varrta magát a szegény, de buzgó Bernát tanár úr nyakába, hogy vőlegénye tudománya és a Dabóczy-család befolyása hamarosan méltóságos asszonyt: egyetemi tanárnét csinál majd belőle. Hogy ez a reménysége rosszul ütött ki: deklasszált úriasszonynak érzi magát, akinek háztartási gondjaiért mindenki felelős, férje, a Dabóczy-rokonság, a kommün és a Horthy-rezsim. Képtelen volt felérni ésszel sorsának azt a szebbik lehetőségét, hogy férje oldalán egy nemesgondolkozású tudós élettársává legyen. Nem élettárs: átok. S nem lehet ellene semmit tenni, mert akármilyen dühítő és hazug is az a végeérhetetlen szemérmes szenvedés, melybe burkolózik, sérthetetlenné válik mögötte. Az igaz, hogy eléggé kopottaska már ő is. Ölében ódivatú retikült szorongat.

Sajnos Munkácsi elérhető életrajzaiban semmi érdemlegeset nem találtunk a feleségéről. Minden valószínűség szerint azonban nem lecsúszott dzsentricsalád sarja, hanem egyszerű zsidó nő volt. Arról sincsenek információink, hogy Munkácsi házassága rossz lett volna.

Nézzük azt a jelenetet, amelyben Munkácsi átadja a levél fordítását:

BERNÁT Volt egy szó, amelyre nem tudtam rájönni, mit jelenthet. (Papírt vesz elő, kikeresi.) Kolhoz!… Mi ez? Egyetlen finn-ugor nyelvben sem találkoztam még vele. Különben lefordítottam mindent. Szóról-szóra.

CINK Igen. Azt látom. S Bernát tanár úr tapasztalatai megegyeznek azzal, amit ez a zürjén propagandista itt összefecseg?

BERNÁT Nem. S éppen ezért találtam érdekesnek. Húsz éve annak, hogy odakint jártam. Húsz év nagy idő. Engem felemelt és lesujtott. Hun kerék, hun talp… De ennek a népnek, úgy látszik, felvitte az isten a dolgát.

CINK Most már csak az a kérdés, tanár úr, kinek hisz? Saját két szemének, vagy ennek a bolseviki szirénhangnak?

BERNÁT Kérem, én az ön kérésének igyekeztem eleget tenni. Legjobb tudásom szerint.

CINK (megy feléjük. Halkan) S a tudományos lelkiismerete nem tiltakozott?

BERNÁTNÉ Nem értünk mi a politikához, Ervin.

CINK De 19-ben értettünk hozzá egy kicsit? Hagyjuk…

Bár A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának tudomása szerint a kolhoz szó először 1934-ből adatolt, ez valószínűleg csak az anyaggyűjtés hiányosságai miatt van így. Az első kolhozok 1918-ban, tehát még a Tanácsköztársaság előtt jöttek létre, ráadásul ha illegálisan is, de folyt Magyarországon is kommunista propaganda, amelyben a kiváló szovjet életről volt szó. Nehéz elképzelni, hogy tájékozott emberek körében a szó ne lett volna ismert.

A valóságban a Szovjetunió a harmincas évek közepéig nem volt elzárva a világtól. Munkácsi is tartotta a kapcsolatot az udmurt értelmiséggel, kiadványokat is kapott, 1927-ben cikket is publikált ezekről.

Udmurt könyvek a húszas évekből (és a róluk szóló CD-ROM)
(Forrás: nazaccent.ru)

A darabban Bernát azt a feladatot kapja, hogy mint szakértő írja le, hogy nem igaz, amit a szovjetunióbeli életről írnak, és hogy az oroszországi népek halálra vannak ítélve.

BERNÁT Tehát mi dolgom még ezzel a levéllel?

CINK Te tudvalevően jól ismered az Oroszországban lakó kis népecskék helyzetét, ugyebár?

BERNÁT A nyelvüket inkább. A helyzetüket csak ismertem.

BERNÁTNÉ Keresve sem találtatok volna jobb szakértőt. Máig csak azt hallom tőle: így az oroszok, úgy a vogulok… Ez a bogara.

CINK Pompás. Légy oly szíves és azt írd le, amit odakint láttál.

BERNÁT Én leírtam. Meg is jelent még 12-ben. Utazás a halálraítélt népek földjén.

CINK Ez az! Pompás! Halálraítélt népek!… Hát most írd le a folytatást. Azt, hogy meghaltak. Csak röviden. Rokonnépek: volt, nincs. Mint egy gyászjelentést. És aztán rámutatsz a pusztulás okaira: anarchia, terror, vallástalanság… Igazán nem lesz nehéz.

BERNÁT Ha jól értem, írjam le az ellenkezőjét annak, ami a levélben van.

CINK Mondjuk inkább úgy, az igazságot.

BERNÁTNÉ Hallod, Gábor? Az igazságot.

BERNÁT De hogyan írhassak én ilyet, amikor köztudomású, hogy a jelenlegi érában én nem jártam kint?

CINK Te ezt pompásan meg tudod csinálni. Helyi színekkel, személyes élményeid alapján.

BERNÁT Nem tudnátok erre más valakit találni?

CINK Hogyne, ezret is. Válogathatunk. Aktív egyetemi tanárokban, jótollú újságírókban, megvannak a szakembereink. De ha Bernát Gábor lép a nyilvánosság elé, erre már majd felfigyelnek az emberek.

BERNÁT És mit akartok ti ezzel a levéllel csinálni?

CINK Természetesen publikáljuk a sajtóban. Újabb, megdöbbentő dokumentum a szovjetparadicsomból.

Bernát látszólag enged a nyomásnak, mely elsősorban felesége felől érkezik. Tény, hogy Munkácsi vágyott az egyetemi tanári kinevezésre, és gyűjtőútjáról visszatérve elkeseredetten vette tudomásul, hogy nem kapott tudományos állást. 1932-ben viszont már 72 éves volt, ekkor nem is számíthatott rá, de valószínűleg már nem is vágyott. A darabban természetesen Bernát nem képes a hazugságra.

BERNÁT (keserűen) Halálraítélt népek!… Milyen szenzáció, ugye? Bernát Gábor egyetemi tanár jóslata beteljesedett… Még megérem, hogy a Turul bajtársi egyesület is fáklyás zenét ad nekem. (Kacag.)

BERNÁTNÉ Gábor, ne galoppírozd el magad!

BERNÁT (feláll) Vak voltam! Mi voltunk halálraítélve, én!… nem ők! (Nagy mozdulattal nyújtja Nyárinak az új fordítást.)

CINK Pardon… (Elveszi, olvasni kezdi.) Mi ez a badarság?!

BERNÁT Élőszóval is elmondhatom: „Nincs olyan kényszer és nincs olyan ajánlat, amely engem rávehetne, hogy egyéni érdekeimet elébe helyezzem az igazságnak.”

BERNÁTNÉ (felsír) Gábor… Mit csináltál?

BERNÁT (csendesen) És ha még százszor kérik tőlem, százszor is az igazságot fogom leírni.

BERNÁTNÉ Honnan tudod te, hogy mi az igazság? (Cinkre.) Ők tudják. Te csak egyszerű nyelvész vagy.

BERNÁT Ha-ha… Öreg nyelvész. De az öreg nyelvészt nem lehet becsapni. Mert a nyelv igazat mond. (Cinkhez.) Adja csak ide azt a levelet!de

CINK Ezt a szemetet? Tessék! (Ledobja a földre a levelet.)

BERNÁT Mert ha én azt olvasom, hogy egy oroszországi faluba bevezették a villanyt, ha akarom elhiszem, ha akarom, nem… (Féltérdre ereszkedik, felveszi a levelet, kisimítja.) De ha én azt olvasom ebben a levélben, hogy a faluban felgyulladtak Iljics lámpácskái… én nem tudom, hogy ki lehet az az Iljics, de a fülem mindjárt azt mondja: jaj, de szép kifejezés ez, jaj, de igaz lehet az, amit ilyen szépen mondanak… Felgyulladtak Iljics lámpácskái…

CINK (tehetetlen dühvel) Köszönöm a szakvéleményt! (Legszívesebben belerúgna.)

Mondanunk sem kell, hogy sem nyelvészetileg, sem másként nem igaz, hogy amit szépen mondanak, az igaz. Az Iljics (azaz Lenin) lámpácskáira való hivatkozás pedig azért is abszurd, mert ez a szovjet propaganda által terjesztett kifejezés volt, mely az orosz Wikipédiában külön szócikket is kiérdemelt. A kifejezés1920-ban született, amikor Lenin átadta az első falusi villanytelepet.

A kasinói villanytelep, melyet maga Lenin adott át, ma múzeum
(Forrás: Wikimedia Commons / Отползай / CC BY-SA 4.0)

Megjelent a szovjet propaganda által kitalált új közmondások között is:

Была коптилка да свеча — теперь лампа Ильича.

Mécses és gyertya volt, most Iljics lámpája van.

A klasszikus Iljics lámpája eredetileg egy a plafonról lelógó vezeték egyetlen foglalattal és égővel. A kapcsoló a foglalatba volt beépítve, a vezeték porcelán szigetelővel volt a gerendaház mennyezetéhez rögzítve.

Iljics lámpácskája
(Forrás: Wikipedia (orosz változat) / Аркадий Шайхет)

A ламп(очк)а Ильича [lampa] vagy [lapocska il^jicsa] a mai napig megmaradt a használatban, bár ma ’izzó, villanykörte’ jelentésben használatos. Ebben a jelentésben előfordul a puszta лампочка [lapocska] is, bár a hivatalos megnevezése лампа накаливания [lampa nakalivanyija], mely kb. a magyar izzólámpának felel meg.

A darabban, miután Bernát eljátszotta a lehetőséget, hogy a ahtalom kegyeibe férkőzzön, felesége még megpróbál egy állást kikönyörögni három éve állástalan orvos nagyobbik fiuk számára (persze Nyári állását). Sajnos Munkácsi családi viszonyairól a rendelkezésünkre álló életrajzok meglehetősen szűkszavúan szólnak, annyit tudunk biztosan, hogy három gyermeke volt, és az egyik lány. Munkácsi Noémi is megírta apja életrajzát, minden bizonnyal ez tartalmazza a családról a legtöbb információt, de sajnos nem állt rendelkezésünkre. Amennyiben sikerül beszereznünk, és kiderül, hogy érdemi információkat tartalmaz, a témára még visszatérünk.

Források

Kálmán Béla: Munkácsi Bernát

Megvalósult gyermekálom (Munkácsi Bernát udmurtföldi naplója). Közreadja: Kozmács István

Kozmács István: Munkácsi Bernát élete

Munkácsi Bernát