A nyelvtörőnek sem utolsó Talveöölaulupidu (Téli éjszakai dalos ünnep) elnevezésű rendezvényre ezreket várnak a téli észt fővárosnak tartott Otepääbe. A január 25-én este 8-tól kezdődő közös nótázás a dalos ünnep immár évszázados hagyományán alapszik, az újdonság az, hogy a téli időszakban is be merték vállalni a közös éneklést. És az észt téli hideg korántsem a Magyarországon már sarkvidékinek titulált mínusz 5 fokot jelenti. A szervezők maguk is felhívják a figyelmet, hogy mínusz 15–18 fok várható, ezért mindenki megfelelő ruházatban érkezzen. A híres csíkos gyapjúszoknyák alá így a kórustagok most sínadrágot is húznak majd. Ahogy a Bán Aladár-kiállítással kapcsolatban már olvashatták, a kórustagok által viselt népi öltözék amúgy sem minden esetben követi hűen az adott énekes szülővidékének viseletét.

Elfér alá a sínadrág
(Forrás: Elmo Riig)

A fővárosok országa

Észtország nem csak egy fővárossal rendelkezik. Természetesen hivatalosan Tallinn az ország szíve, de a központosítás korántsem annyira nagymértékű, mint például Magyarországon. Az oktatási minisztérium és a legfelsőbb bíróság például Tartuban található, ezenkívül sokáig az ország egyetlen egyeteme is ebben a városban volt, amíg a tallinni Pedagógiai Főiskolát (gyakorlatilag tanárképzőt) 2005-ben át nem minősítették egyetemnek. Bár azóta több egyetem van az országban, mégis Tartun rajtaragadt az „egyetemi város" elnevezés, így a gazdasági központnak számító Tallinn mellett Tartu az oktatási és kulturális főváros az országban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kulturális fővárosnak számító Tartu mellett minden évszak is külön központot kapott. A nyári főváros Pärnu, amely igazi homokos tengerparttal büszkélkedik, és rengeteg külföldi (elsősorban) finn turistát vonz nyaranta. A tavaszi főváros címét a virágvásárairól híres Türi kapta, ők még kabalafigurát is eszkábáltak maguknak, méghozzá Murumoort, vagyis Fűanyót, akinek nevelő célzata is van, mert ő hívja fel például a helyi lakosok figyelmét, hogy eljött a tavaszi munkák ideje.

Fűanyó
(Forrás: Järvamaa Turismiinfo)

Természetesen az ősznek is van észt fővárosa. Talán némiképpen meglepő, hogy ezt a címet az orosz többségű Narva városa kapta. A cél az volt, hogy az észak-keleti határvárost bekapcsolják az ország kulturális vérkeringésébe. A téli főváros pedig, amint már említettük, a síközpont Otepää lett. Érdekesség még, hogy míg a nyár és a tél már 1996-ban kapott fővárost, a tavasz csak 1999-ben, az ősznek pedig egészen 2009-ig várni kellett arra, hogy gazdát találjon. (1999-ben egy évig Narva már volt őszi főváros, de utána 10 évig nem sikerült eldönteni a vitát, hogy a város valóban megérdemli-e a címet.)

Ezenkívül van fővárosa az erdőnek, ezt a címet minden évben más város viseli, 2012-ben Rakvere kapta a meg ezt az elismerést. 2008-ban a nem éppen nagy erdőiről híres Pärnu happolta el a címet. (Bár az is igaz, hogy Észtországban mindenhol lehet erdőt találni, az ország területének felét erdő borítja.) Pärnu mellett más szerencsés városok is büszkélkedhetnek egyszerre több címmel, mint például Jõgeva, amely a hideg és a fokhagyma fővárosa is. Észtországban Jõgeva tartja ugyanis a mínuszos hőmérsékletrekordot, itt mérték a valaha leghidegebb -43,5 fokot. Ezt kihasználva a híres fokhagymafesztiválok mellé jégcsapfesztivált is rendez a város, amelyen általában 14 centiméteres jégcsapokat sikerül gyártani.

Jégcsapnövesztés
(Forrás: Aldo Luud / Õhtuleht)

Számunkra talán kissé nevetségesnek hathat, hogy borközpont is van Észtországban. Itt természetesen nem szőlőből készült italra kell gondolni, a borfőváros Põltsamaa ugyanis elsősorban almaboráról híres, illetve különböző ribizliborai, málnaborai és a különböző bogyókból készült alkoholos italai keresettek még. Az utóbbi években pedig már pezsgőt is elkezdtek gyártani almából és egresből.

Téli dalok

Otepääre és a téli dalos ünnepre visszatérve elmondhatjuk, hogy a rendezvény programja izgalmasnak ígérkezik, ma éjjel a téli észt fővárosban azért gyűlnek össze a sínadrágos, népi szoknyás kórusok, hogy sötétségűző dalokat énekeljenek. A téli dalos ünnepre a helyi lakosokon kívül várják az otepääi síközpontot látogató turistákat és az olyan zenészeket, akik szívesen részt vennének a téli jammelésben.

A következő videón a rendezvény reklámját tekinthetjük meg:

A szervezők mindent megtettek, hogy reklámozzák a rendezvényt, a Facebookon is meghirdették az eseményt, valamint interjút adtak a köztévének. Ezenkívül különféle akciókkal próbálják meg odacsábítani az éneklésre vágyókat. A rendezvény alapvetően ingyenes, de ha valaki nem szeretne fagyoskodni, vásárolhat VIP-jegyet a szervezőktől, akik fürdődézsát biztosítanak a kényesebb nézőknek. A fürdődézsa ilyen formátumban észt találmány, a rafináltsága abban áll, hogy a dézsába egy kályha is be van szerelve, amely folyamatosan melegíti a vizet. Többen kényelmesen elférnek benne, és jelen esetben a meleg vízben ülve tudják majd követni a koncertet, vagy akár csatlakozhatnak is az éneklőkhöz.

A dalokat a szervezők úgy választották ki, hogy minél egyszerűbben énekelhetők legyenek. Az este programját előre közzétették (még a ráadásdalokat is), és azok kedvéért, akik nem jól ismerik az énekeket, a dalszövegeket ki fogják vetíteni egy nagy képernyőre a színpadon. A repertoárban tipikus téli dalok szerepelnek majd, kiegészítve néhány olyan számmal, amelyek kifejezetten karácsonyiak, de a szervezők szerint a dalos színpad körüli gyönyörű havas erdő amúgy is karácsonyi hangulatot áraszt. Így nem csoda, hogy a karácsonyi manókról szóló dalok is bekerültek az este programjába. (Észtországban egyébként a karácsonyi manóknak sokkal aktívabb szerepük van, mint nálunk például a krampuszoknak. Az adventi időszakban az észt gyerekek minden nap kapnak valamilyen kisebb-nagyobb ajándékot a karácsonyi manóktól.)

Téli éjszaka – A dalos ünnep díszlete
(Forrás: Hando Henno)

A dalos ünnepek hagyományának megfelelően a téli dalok mellett hazafias dalok is el fognak hangzani a rendezvények, köztük az egyik leghíresebb ilyen típusú alkotás, a Laul Põhjamaast (Dal az északi földről/országról) című ének, amelyet az újra függetlenné váló Észtország nemzeti himnuszának is akartak választani. A dal írója Enn Vetemaa, dalszerzője Ülo Vinter. Érdekessége a dolognak, hogy a nemzeti lelkülettel és nagy pátosszal előadott dal eredetileg a Harisnyás Pippi észt musicalváltozatához készült. Ülo Vinter egyébként számos híres filmzenét és gyerekdalt írt. A következő videón a dalnak a fiatalok számára rendezett 2011-es dalos ünnepen elhangzott verzióját hallgathatjuk meg.

A másik dal, amely esélyesen pályázott a nemzeti himnusz szerepére, a Mu isamaa on minu arm (A hazám az én kedvesem) című dal volt, amely Lydia Koidula, 19. századi romantikus költő alkotása, és mondanunk sem kell, hogy a dalos ünnepek elmaradhatatlan darabja, szerepe hasonló a mi Szózatunkhoz. A szovjet időkben nem hivatalos himnusznak is tekintették. Hagyomány szerint a dalos ünnep utolsó darabjaként szokott szerepelni.

A hivatalos észt himnusz végül a függetlenség kivívásakor (1920-ban) majd újrakivívásakor (1990-ben) is a Mu isamaa, mu õnn ja rõõm (Szülőföldem, boldogságom és örömöm) című dal lett, amelynek zenéjét Fredrik (Friedrich) Pacius szerezte 1848-ban, és amelyik megegyezik a finn és a lív himnusz dallamával is. A szöveget Johann Voldemar Jannsen írta.

A téli dalos ünnep egy nagy felvonulással indul, amelyen nem választják szét a férfi, női és gyermekkórusokat, és a hideg idő miatt arra sincs lehetőség, hogy a különböző vidékekről érkező kórusokat népviseletük alapján megkülönböztessék, mivel mindenki be lesz bugyolálva meleg ruhákba. A felvonulás után következik a kétórás előadás, amelyen nem csak a profi kórusok, hanem maguk a nézők is részt vehetnek majd.