Egy újonnan nyílt szállás hirdetése kapcsán megismerkedünk a névmás-elhagyással és a meg nem határozott tárgy törlésével. A magyar névmás-elhagyó nyelv, az angol meg nem, a meg nem határozott tárgyat viszont mindkét nyelvben lehet törölni. Ebből ad...
A magánhangzó-harmóniának egy jól körülhatárolható részén a beszélők bizonytalankodnak. Döntésükhöz többféle, akár nem is hangtani tényezőt vesznek figyelembe. Ilyeneket mutatunk.
Azt állítjuk, hogy az angol helyesírás (és nyomában az átírások) sokszor [p]-t, [t]-t, [k]-t írnak ott, ahol valójában [b], [d], [g] áll. Megmutatjuk, miért.
Nádasdy Ádámot nem kell bemutatni a Nyest olvasóinak. 70. születésnapja alkalmából most mégis ezt tesszük, abban a reményben, hogy hátha mégsem tudnak róla mindent. (A cikk után sem fognak.)
A beszélők bizonytalankodnak: ezt vagy azt az alakot használják? De a bizonytalanság nem jó dolog, ezért ha valami alapján tud dönteni a beszélő, akkor dönt is. Arról lesz szó, hogy a „fotelje”, „fotelja”, „fotele” mellett miért nincs „fotela”.
Sorozatunknak ebben a részében további mellékjelekkel találkozunk: erre, arra irányuló farkakkal, valamint egy hullámvonallal, ami akár ugyanazt is jelentheti, mint az egyik farok.
A latinbetűs írásokban majdnem annyiféle mellékjel van, ahány betű. A magyar írásban használt ékezetek után most újabb fajtákat sorolunk. Kiderül, micsoda szoros kapcsolat van a hajtott
ékezet és egyfelől az etimológia, másfelől a farmernadrág köz...
Folytatjuk írástörténeti sorozatunkat, a görög betűk és mellékjelek, az idézőjelek és az ábécé-rend kialakulása után most a latinbetűs írások mellékjeleiről lesz szó. Először is a magyar írásban használt háromféle ékezetről.
Olvasónk felvetésére a maffiát vizsgálgatjuk, de nem tartunk attól, hogy ezért szitává lőnek, mert kizárólag a szó írása és hangalakja érdekel itt minket.
Mennyire lehet más egy földönkívüli nyelve, mint az általunk ismert és nem ismert emberi nyelvek? Van-e remény arra, hogy emberként megtanuljunk egy földönkívüli nyelvet? Amíg nem tudjuk a válaszokat, addig fantáziálhatunk róluk.
Olvasónk számítástechnikai kifejezések magyar megfelelőit kéri tőlünk. Természetesen válaszolunk, de eláruljuk azt is, valójában ez nem nyelvészi feladat.
Egy szabályszerűség nyomába eredünk, ami megdöbbentő hasonlósággal működik Angliában és Amerikában. A kivételes eseteket is magyarázzuk. Tessék figyelni, a végén vizsga lesz!
Már megint valami, amit állítólag rosszul mondunk. A Föld legmagasabb helyének, a Mount Everestnek a nevéről derítették ki, hogy nem is úgy kéne ejteni, ahogy megszoktuk.
Figyelem, nem a mobil hasznos vagy káros voltáról értekezünk, hanem az angol felszólítások mondattani szerkezetéről. Nem meglepő módon, a magyar és angol mondatszerkezetek hasonlítanak is, meg nem is.
Ha más szavait idézzük, tegyük idézőjelek közé, ha nem akarjuk, hogy plágiummal vádoljanak. Idézőjelek terén ahány ház, annyi szokás. Megpróbáljuk rendszerezni.
Az angol helyesírás számtalan bonyodalma közül azt vizsgáljuk, miért írjuk sokszor o-val azt, amit azután úgy ejtünk, mintha u-val lenne írva: love = luv, come = cum, London = Lundon.
Behatolunk a beszédhangokba. Felfedezzük, hogy vannak hangok, amelyeket más hangok összetételeként képzelhetünk el. Kiderül, hogy a magánhangzó-illeszkedés és a hasonulás ugyanaz a folyamat.
R előtt hatalmas keveredést találunk a mai angolban. Ez az oka, hogy sokan azt gondolják, Harry Potter szőrös, a tündér bundás, valamint egybeesik a vidám házasodó Mari. Megint másoknál Shaw és a tengerpart. Vagy az autógumi, a torony és a kátrány.
Azt tudjuk, hogy az angol „hit” és „heat” magánhangzói különböznek, de hogy miben, azt már sokan sokféleképp látják. Sorozatunk most következő részében ezt boncoljuk.
Kanadában sok a jég és a hó, szeretnek is csúszkálni. Minket viszont ezúttal a kanadai magánhangzók csúszkálása izgat, egy cikk alapján erről számolunk be.
