Megvédenek bennünket a bevándorlóktól. Segítenek nekünk a családtervezésben. Hozzásegítenek minket a lakásvásárláshoz. A kormány ajándékot ad a gyermekvállalóknak. Csökkentik a rezsinket. Nagyobb biztonságban érezhetik magukat a nyugdíjasok, mint 2010 előtt. Lépéseket tesznek a kiemelten fontos egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére. Az olimpia sokkal olcsóbb lesz, és nagyon jó mindenkinek.

Nem csak a politika, de az üzleti élet alapvető sajátossága is, hogy minden nap megpróbálnak rávenni bennünket valamire. Ha netezünk vagy tévét nézünk, ha rádiót hallgatunk vagy újságot olvasunk – mindig ugyanaz történik: folyamatosan bombáznak minket hirdetésekkel, politikai üzenetekkel, ilyen vagy olyan célból létrehozott, meggyőzőnek szánt reklámokkal – alapvetően érvek nélkül. Első pillantásra nem is olyan egyszerű elválasztani a süket szöveget az érvekkel alátámasztott meggyőzéstől. Ugye, milyen nagyszerű lenne átlátni a szitán és legalább azt észrevenni, hogy éppen manipulálni próbálnak bennünket?

Angol propagandaposzter 1915-ből - a "bandwagon"- – karaván- – technika legjobb illusztrálása

Kanadában sem elvárás

Nos, a dolog nem lehetetlen, de nem árt kicsit felkészülni. Így gondolta ezt Sonja Simic torontói tanárnő, aki 13-14 éves diákjai számára egészen rendhagyó és – nem mellesleg – igen hasznos médiaórát dobott össze. Az óra Az éhezők viadala-filmek megtárgyalásához kiosztott segédlapjával a Facebookon találkoztunk, így megkerestük a pedagógust, hogy megkérdezzük, miről is szólt ez a dolog. A kiosztott lap címe a Propagandatechnikák típusai, alatta pedig egy egyszerűen kifejtett, egyáltalán nem teljes körű, de igen hasznos felsorolás, amely néhány, széles körben alkalmazott módszert tartalmaz. A diákok a filmben felbukkanó módszereket a mellékelt magyarázat alapján próbálták azonosítani. (A filmekhez kapcsolódó, hasonló típusú oktatási anyagokat egyébként könnyen megtalálni az interneten – számos ilyen segédanyag elérhető, jellemzően angolul.)

Érdekes információ, hogy az ottani „nemzeti alaptantervben” sem konkrétan megfogalmazott elvárás a propagandatechnikák oktatása. Simic elmondta, hogy ugyan nem ez az általános megközelítés, azaz az alaptanterv nem tartalmaz közvetlenül ilyen elvárást, viszont ő úgy értékelte, hogy nagyon is értékes dolog lenne néhány szempont elsajátítása – ezért illesztette a témát az tantervhez. Az ő esetében jól jött, hogy a követelmények médiával foglalkozó része egyébként el is várja olyan készségek fejlesztését, mint például a rövid médiaszövegek létrehozását meghatározott célra és meghatározott közönség számára. Azaz Simic elsősorban a médiában megjelenő hirdetések vizsgálatához készítette el a Facebookot megjárt feladatsort. Halkan jegyezzük meg, hogy ez a technika a magyar oktatásban is járható út.

A felsoroltakat tehát – első körben – azért ismertette meg a diákjaival, hogy azok a tanórák során létrehozhassák saját plakátjaikat vagy hirdetéseiket. Mivel ezeket a technikákat általában alkalmazzák azok a hirdetések, amelyeket a diákok minden nap láthatnak, Simic úgy döntött, érdemes lenne ezeket is megvizsgálni. Éppen ezért egy egyszerű, letisztult válogatást keresett és talált is az órához az interneten – ami alapvetően Az éhezők viadala-sorozathoz készült. Természetesen sokkal több propagandatecnhika létezik, a tanár viszont igyekezett nem túlbonyolítani a kérdést, ezért csak a felsoroltakat dolgozta fel a diákokkal. 

Ez a kép keltette fel a figyelmünket – a kanadai tanórán ebből dolgoztak a diákok

Propaganda, propaganda, propaganda

Simic elmondta, hogy nem sokat hallott a „magyar helyzetről” – de az alapján, amit nemrég olvasott, első pillantásra úgy tűnt neki, hogy a magyar kormány erős kézzel kontrollálja a médiát. Ennek ellenére szeretne mindkét oldalról is tájékozódni, hiszen ezt tanítja a diákjainak is – fontos megismerni a különböző véleményeket, mielőtt letesszük a garast egyik vagy másik oldal mellett.

„A helyzet az, hogy még a demokratikusnak tekintett kormányoknál is megtalálható a propaganda” – írja. „A közelmúltból példa erre jó néhány választási hirdetés” – utalt a közelmúltban lezajlott kanadai választásokra.

„Ha csak megnézünk egy hírprogramot akár itt [Kanadában], elfogult, néha kimondottan félrevezető információkkal szembesülünk, amelyek hangsúlyosan az egyik oldal véleményét preferálják. Az emberek gyakran hajlamosak elhinni azt, amit mondanak nekik – gyakran első hallásra. Ez pedig nagyon veszélyes. Ugyanakkor a média és a kormányzat ennek segítségével tud manipulálni bennünket” – írta a nyestnek a tanár. 

„A veszélyérzet elültetése pedig az egyik legjobb módszer erre. Ezért is szerettem volna megvizsgálni az Éhezők viadalát a diákokkal. No és azért, mert aránylag friss élmény, sokan szeretik is – szóval kitűnő választásnak tűnt. Persze, elképzelhető klasszikusabb művek vizsgálata is.”

Ha tényleg amerikai vagy, akkor most ezt megveszed. Ha nem...

Kezdjük már diákként

Az órán a diákok több televíziós reklámot vizsgáltak meg, hogy kitalálják, milyen propagandatechnikákat használtak a készítésük során. Az diákok nem elemeztek politikai kérdéseket – annak ellenére sem, hogy a propaganda alkalmazásának ez az egyik legszembetűnőbb területe. Az órán megvitatták a meggyőzés és a propaganda közti különbségeket. Simic egy olyan példát mutatott a diákoknak, amelyik az előbbi kategóriába tartozik, és kimondottan hatásos volt: egy biztonsági öv viselésével kapcsolatos hirdetést mutatott a diákoknak, tehát alapvetően nem volt olyan értelemben manipulatív, ahogy az a politikai propagandára jellemző.

A propagandatechnikák ismerete valóban nagyon hasznos lehet mindenkinek. Ha végigfutunk a kanadai iskolában használt, rövid leíráson, magunk is eljátszhatunk a listával – kiválogathatjuk a közelmúlt kommunikációs fordulataiból az éppen passzoló elemeket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Propaganda-blokkoló ellenőrzőlista

Az alábbiakban bemutatjuk a Simic által felhasznált technikákat – azért is adjuk ezeket itt közre, mert igen jól használható arra, hogy átlássunk a szitán, amikor propagandagyanús dolgokkal találkozunk. A listát néhány közelmúltbeli témával illusztráljuk – alapvetően a kormánypropaganda domainjéből. Ezzel nem azt szeretnénk sejtetni, hogy az erőből érvelés csak a kormányoldal exkluzív tulajdonsága lenne, de be kell látnunk, hogy a kormánypropaganda – méretei és láthatósága – okán sokkal szembetűnőbb, épp ezért jobb példákat kínál, mint bármi más.

Névragasztás

Ennél a technikánál rosszul hangzó, negatív dolgokkal címkéznek fel valamit, vagy valakiket. Akkor alkalmazzák gyakran, amikor igyekeznek elkerülni azt, hogy a saját véleményt tényekkel kelljen alátámasztani. Ahelyett, hogy elmagyaráznák, hogyan és miért vélekednek így, egyszerűbb leszólni, becsmérelni az ellenfelet.

Bizonyos kontextusban ilyen lehet például a megélhetési szó ragasztása a bevándorlók elé. 

Ragyogó általánosítás

Ez a technika fontosnak hangzó, pozitív csengésű kifejezéseket használ, amelyeknek a kontextusban alig van értelmük.  Ezeket a szavakat aztán olyan általánosságok megfogalmazása során használják, amelyeket nem lehet sem megerősíteni, sem cáfolni. Ilyen kifejezések lehetnek például a jó, a tisztességes, az igaz. 

Gondoljunk itt például a „keményen dolgozó kisemberre”.

Átvitel (transzfer)

Ennél a technikánál egy pozitív szimbólum tekintélyét próbálják egy személyre vagy elképzelésre „átruházni”. Például, a nemzeti zászló használata politikai rendezvényeken azt a hatást kelti, hogy az esemény hazafias, és ami ott zajlik, az az ország érdekében történik.

Régebbi, de jó magyar példa lehet erre a kokárda, mint szimbólum sorsa a választási hadjárat során: amikor az egyik oldal legitimációs céllal használni kezdte, a másik oldal – szintén manipulatív szándékkal – elhatárolódott tőle. Mindennek következtében egy régi, jól bevált és alapvetően az egységet szimbolizáló, semleges szimbólumból egy sokak számára megosztó dolog keletkezett.

Hamis párhuzam

Két olyan dolgot, amelyek esetleg egy kicsit, de inkább egyáltalán nem hasonlóak egymáshoz, hasonlóként, esetleg azonosként próbálnak feltüntetni. Amikor megvizsgáljuk a hasonlóságot, érdemes feltennünk a kérdést, hogy az említett dolgok mennyire is hasonlítanak egymáshoz valójában. A legtöbb hamis párhuzam esetében egész egyszerűen nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a párhuzam tényét meg lehetne erősíteni.

Gondoljunk itt például a terrorizmus és a bevándorlás közti, gyakran sugallt párhuzamra.

Ajánlólevél

Ezt a technikát könnyű megérteni: arról van szó, amikor egy híresség nevét dobják be egy termék vagy elképzelés alátámasztására. Ha azt látjuk, hogy egy híres ember egy terméket, eszmét reklámoz, érdemes feltennünk a kérdést, vajon az illető mennyit tud az általa reklámozott termékről, és hogy vajon mit is nyerhet azzal, hogy támogatja azt?

Ilyen volt Kertész Imre és Konrád György szerepe, amit a bevándorlással kapcsolatban kialakított véleményük miatt a kormánymédiában elfoglaltak – holott a kormányéval megegyező véleményük kifejtéséig mindaddig inkább mellőzte őket a politikailag elkötelezett kormánypárti sajtó. Nyilvánvalóan azzal a céllal kezdték őket ott szerepeltetni, hogy a másik tábor tagjait elbizonytalanítsák, végső soron megnyerjék az ügynek. 

Egyszerű emberek, átlagemberek

Ezt a technikát is aránylag könnyen azonosíthatjuk: azzal próbál meggyőzni bennünket, hogy álláspontját átlagosan kinéző, átlagos dolgokat művelő emberek szájába adja.

Ütőkártyák halmozása

Ezt a technikát arra használják, hogy egy üzenetet a számukra kimondottan előnyös színben tüntessenek fel. Mintha egy kártyajáték során a legjobb ütőkártyákat felhalmoznánk, és csak azokkal játszanánk, kihagyva a nekünk nem előnyös kártyákat: bizonyos kulcsszavakat vagy nem előnyös statisztikákat kivágnak a kampány során, így egy sor féligazságot eredményezve. Érdemes emlékezni rá: a hirdetőnek semmilyen kötelezettsége nincs arra nézve, hogy csakis a színtiszta igazat mondja el egy kampány során.

Gondoljunk arra, ahogy a kormány kampányában nem jelentek meg olyan, már rendelkezésünkre álló statisztikai adatok, amelyek általában a hazánkban letelepült bevándorlók a magyar átlagon felüli átlagos képzettségéről szóltak, vagy arra, hogy a kormánymédia igyekezett elkerülni, hogy tudósításaiban a menekültek között kisgyerekek is szerepeljenek a képernyőn. A gondosan kiszemezgetett információk nem segítik a tájékozódást vagy az eszmecserét, csak a már eldöntött kérdést alátámasztó érveket erőltetik.

Karaván (bandwagon)

Ahogy egy kocsikaraván kocsijai mind egy irányba tartanak, úgy ez a technika is arra sarkall, hogy mivel mindenki ugyanúgy gondolkodik, neked is így kellene tenned, egyébként kimaradsz valamiből.

Gondoljunk azokra a kijelentésekre, amely szerint „a magyar az olyan…” – persze, hogy nem olyan a magyar, de a megszólaló számára aktuálisan fontos minőséget kiemelve és ilyen környezetbe helyezve máris sikerül elbizonytalanítani azokat, akik ugyan magyarnak tartják magukat, de adott esetben nem pont olyanok, mint ahogy azt a beszélő állítja.

A vagy–vagy trükk

Ezt a technikát fekete-fehér gondolkozásnak is hívják, mivel csak két lehetőséget kínál. Vagy támogatod, vagy ellenzed – nincs helye köztes véleménynek. Elsősorban arra használják, hogy a vitás kérdéseket kétpólusúvá alakítsák, ezzel ellehetetlenítve bármely kísérletet, ami közös nevezőt próbálna találni.

Nem feltétlen igaz, hogy azok, akik szerint fontos lenne befogadni a menekülteket, nemzetvesztők – mint ahogy az sem igaz, hogy akik a megerősített államhatár-őrizet mellett foglaltak állást, egyértelműen érzéketlen emberek, akik ne kívánnák befogadni a háborús övezetből menekülőket. A fekete-fehér gondolkozás kialakításának a kommunikációban szintén egyetlen célja van: hogy ne alakuljon ki vita, ne jelenjenek meg érvek, így a saját véleményünket ne kelljen racionális érvekkel alátámasztanunk.

Hibás ok és okozat

Ez az érvelés azt sugallja, hogy mivel A-t B követi, B oka csakis A lehet. Nem árt emlékezni arra, hogy csak azért, mert két eseménynek vagy két adatnak van valamilyen köze egymáshoz, attól az egyik még nem feltétlenül okozta a másikat. Fontos, hogy az ismereteinket körültekintően elemezzük, mielőtt következtetéseket vonunk le.

Önmagában abból a tényből, hogy rengeteg bevándorló jelent meg a déli határokon, illetve abból, hogy Nyugat Európában több terrorcselekmény, erőszakos cselekmény (gondoljunk a kölni incidensre) is történt az utóbbi időben, egyáltalán nem feltétlenül következik, hogy az itt menedékjogért folyamodók mind terroristák, vagy hogy mind nőmolesztálók. Ahhoz, hogy ilyen konklúziókat levonhassunk, a körülmények alaposabb vizsgálatára lenne szükség, nem elég csak két eseményt időrendi sorrendbe állítani, és abból sejtetni egy, a céljainknak kényelmesen megfelelő törvényszerűséget.