Az ókorban hét fémet, valamint két nem fémes elemet ismertek, legalábbis Európában. A XVIII. századtól a XIX. század közepéig az újonnan felfedezett elemeket mondai, mitológiai alakokról keresztelték el. A tíz, mitologikus néven emlegetett elem közül nyolc ebben az időszakban kapta a nevét.

Mi az ördög?

Különösen kedves a kobalt és a nikkel névtörténete. Azt a tényt, hogy olykor megesett az a furcsaság, hogy a „rézércből” nem sikerült rezet kinyerni: a bányászok az aknákban lakó manóknak és ördögöknek, illetve azok gonoszkodásának tudták be!

Itt is íncselkedik az ördög...
(Forrás: Wikimedia commons)

Kobalt:      Co

A német „Kobold”, ’gonosz manó, kobold’ szó a név alapja.

Nikkel:      Ni

Nickel (német): ördög. Ha egy egyébként közönséges rézércnek látszó ásvány nem tartalmazott rezet, akkor azt a német bányászok Kupfer-nickelnek, azaz rézördögnek nevezték. Konkrétan egy gonosz kis törpe, Nickel neve rejlik a kifejezésben, s ez a forma a Nikolaus (‘Miklós’) név becéző alakja. Nos, ez az érc valójában nikkeltartalmú volt; ebben az ércben fedezte föl a svéd Cronstedt és az anyanyelvén kopparnikkel alakban írandó kifejezés második részéről nevezte el az elemet, így a szó végül a svédből terjedt el. A nickelodeon kifejezésünk viszont már magából a nikkel szóból jött, német közvetítéssel. A nickelodeon az az „ötcentes mozi”, amely az Egyesült Államokban született az ezerkilencszázas évek elején. Ezekben rövid, tíz-húsz perces némafilmeket rendkívül olcsón mutattak be a közönség nagy örömére. A megnevezés tehát a nickel (az ötcentes pénzérme: 75%-nyi réz + 25%-nyi nikkel ötvözetéből készült) és az odeon (görög ’színházterem’) szavak összetételéből jött létre.

Görög istenek

Tantál:      Ta

Az elemnév (és a vegyjel) a Görög mitológiai Tantaloszra utal. Zeusz örök szenvedésre ítélte Tantaloszt, aki így végtelen időkig egy tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, soha nem múló éhségre és szomjúságra kárhoztatva (ugyanis Tantalosz az istenek asztaláról ambróziát és nektárt lopott). A hullámok a derekáig, de akár a nyakáig is elérnek, ám ha lehajol, hogy igyon, a víz azonnal visszahúzódik. S hogy miért e név az elemnek? Az oxidja, a Ta₂O₅ sem tud „vizet” felvenni, nem oldódik a savakban. Anders Gustaf Ekeberg fedezte föl, a tantallit nevű ásványában, 1802-ben.

Nióbium:   Nb

A görög mitológia szerint Niobé Tantalosz leánya. Az elem azzal érdemelte ki ezt a „rokonságot”, hogy sok szempontból hasonlít a tantálhoz (egyazon oszlopban is vannak), és ugyanabban az ércben is fedezték föl, amelyben korábban a tantált. Charles Hatchett talált rá először 1801-ben egy columbit nevű ásványban: ennek a columbitnak még lesz szerepe a kémiainév-történeti kalandozásainkban! Végül is a felfedezéssel kapcsolatos viták után, 1844-ben Heinrich Rose azonosította az elemet, és ő adta a nevét is.

Prométium:         Pm

Könnyen kitalálható, hogy Prométheuszról kapta a nevét, arról a titánról, aki ellopta a tüzet az égből az emberek számára. Ezért sújtotta rettenetes büntetéssel Zeusz: a Kaukázus hegyére vitte és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap marcangolta a máját, amely másnapra újra visszanőtt… Az elem nevével a bátorságnak állítottak emléket. Úgy tartják, hogy azt a kínnal teli szellemi munkát akarták jelképezni a megnevezéssel, amely az új elemek előállításához szükséges. (Csak 1947-ben fedezték fel, radioaktív hulladékban; izolálása és pontos azonosítása sok tudós sok-sok évi munkája volt.)

Titán:        Ti

A görög mitológiában a titánok Uranosz fiai (Prométheusz is egy titán volt!). Martin Heinrich Klaproth az urán után fedezte fel az új elemet, tehát az „urán gyermeke”-ként kapott nevet ez a fém. Egyébként Klaproth előtt már mások is közel jutottak a titán megtalálásához, de ő volt az, aki világosan azonosította, és éppen egy magyarországi ásvány vizsgálatával! Az elem elnevezését maga Klaproth igen különösen indokolta: gyakorlatilag azt írta le, hogy az a legjobb, ha a név semmi „értelmesre” nem utal, így a későbbiekben, ha például addig ismeretlen tulajdonságaira derül fény, akkor sem okoz semmi gondot az elnevezés.

Germán istenek

Tórium      :       Th

Berzelius 1817-ben egy svédországi ásványból vont ki egy addig ismeretlen oxidot. Az ásványt thoritnak nevezte el, az oxidjában meglelt új fémet tóriumnak, a skandináv Thor isten tiszteletére. Kiderült azonban, hogy az „új” anyag ittrium-foszfát (az ittriumot már 1794-ben felfedezték). Jó tíz évvel később, 1828-ban Berzelius egy norvég eredetű fekete ásványból egy, az előzőhöz nagyon hasonló oxidot nyert ki: most ez kapta tőle a tórium-oxid nevet. Az ásványt alkotó fémet később elő is állította: a tórium valóban fölfedeztetett. Thor egyébként a háború istensége az észak-germán mitológiában (az ó-északi Thorr, a fríz Tonger, a holland és ó-felnémet Donar a vörös hajú és szakállú főisten neve a pogány germán hitvilágban). Sok izotópja külön nevet is kapott: mesothorium, radiothorium, thoron, iónium stb.

Vanádium: V

Vanadis a „norvég Vénusz”-nak, Freja szépségistennőnek volt a beceneve (talán még rémlik korábbi írásunkból: Freja nevét őrzi a Friday, azaz ’péntek’ szó is!) A fémet színes vegyületei miatt nevezte így el Berzelius és a szintén svéd N. G. Seftsröm 1830-ban. Már úgy 30 évvel korábban, 1801-ben Andrés Manuel del Río ásványtanprofesszor Mexikóban talált egy barnás ásványt, egy új, krómhoz hasonló fémmel. Az ásvány színei nagyon emlékeztették krómércekére, így az elemet ő panchromium-nak nevezte el. Ezután a későbbi vanádiumot erythroniummá keresztelték át: a görög ερυθρος [erütrosz] azt jelenti, hogy ’piros’. Ez a fémből képződő vörös sók színére utal.

A szenegafüvet a kereszténység előtt Freja hajának hívták, később Szűz Mária hajának nevezték
(Forrás: Wikimenia commons)

Állati mítosz

Volfrám:    W

Az angol neve tungsten: ez a svédből, illetve a dánból ered, azt jelenti, hogy ’nehéz kő’ (a tung – ’nehéz’ és sten – ’kő’ szavakból). Franciául is így nevezik, mind a mai napig. Ez a megnevezés a fémet tartalmazó ásványok nagy sűrűségére utal. A német Wolfram név (amely a vegyjelnek is az alapja) egyesek szerint a Wolf (farkas) szóhoz vezet vissza, ugyanis a volfrámércek megnehezítik az ónkő redukcióját: „elragadják az ónt, és felfalják”, mint egy titokzatos farkas a bárányt. Mások arra esküsznek, hogy az elem (és az érce, a „wolframit”) neve a fölfedező, Peter Woulfe előtti tisztelgés. Az ír Woulfe (1727–1803) vegyész és minerológus (ásványkutató) volt; ő föltételezte elsőként, hogy az általa is tanulmányozott ércben esetleg egy korábban föl nem fedezett elem található. Az elnevezés körüli vita (volfrám–tungsten) még századunkban is föl-föl parázslik; ezt még érdekesebbé teszi a tény, hogy a XIX. században még cseh nevet is javasoltak a fémnek: ez lenne a tezik, mégpedig a těžký, azaz ’nehéz’ szóból...

Források

International Union of Pure and Applied Chemistry. Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules, 2nd ed., Butterworths: London, 1971.

Jensen, K. A. Dansk kemi, 1985, 5, 149–157.

http://elements.vanderkrogt.net/

Ball, D. W. J. Chem. Educ., 1985, 62, 787–788.

http://www.freeweb.hu/hmika/Kemia.htm

Crosland, M. P. Historical Studies in the Language of Chemistry; Dover: New York, 1978.

ž