-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Az újlatin nyelvekkel foglalkozó szakemberek legérdekesebb csemegéi az olasz nyelvjárások. Nem véletlen, hiszen amit mi egyszerűen olasznak hívunk, az valójában több száz nyelvjárást és több tucat regionális nyelvet takar.
Az egyszerűség kedvért mindannyian azt mondjuk, hogy „Olaszországban olaszul beszélnek”, a nyelvész szemével nézve azonban a helyzet sokkal bonyolultabb. Az olasz irodalmi nyelv ugyanis pusztán nyelvészeti értelemben véve nem más, mint egy elég szűk régió, Toscana egyik nyelvjárása, nevezetesen a firenzei, melyet nemzeti nyelv szintjére emeltek. Valójában a mai olasz irodalmi nyelv nem a mai, hanem a 13-14. századi firenzei nyelvjárásra épül, így a mai toszkánai nyelvjárások is eltérnek az irodalmi nyelvtől, ha nem is annyira, mint a többi olasz nyelvváltozat.
(Forrás: Wikimedia commons)
Az országban eleven él az összes többi újlatin nyelvjárás, melyek egykor az önálló királyságok nyelvei voltak, s ezek annyira különbözhetnek az irodalmi, toszkán olasztól, hogy a kölcsönös érthetőség is megszűnne – ha a beszélők nem ismernék az olasz államnyelvet. E változatokat sokszor még maguk a beszélőik is csupán „olasz nyelvjárásoknak” tekintik, mivel legfeljebb a helybeliekkel használják őket, a távolabb lakókkal a „hivatalos” olasz nyelven kommunikálnak; azonban jó, ha tudjuk, hogy nyelvészetileg inkább egymással olykor szoros rokonságban lévő, de önálló nyelvekről van szó, hiszen mindegyik az ókori Itáliában beszélt latin önálló folytatása, és nem a toszkán olaszból alakult ki.
A „nyelvjárások” felosztása
Nyelvjáráskontinuumnak hívjuk, amikor a szomszédos települések nyelvváltozatai mindig csak kevéssé térnek el egymástól, ám a távolság növekedésével egyre inkább különböznek, és az egymástól távoli települések nyelvjárásai már igencsak különböznek.
Az Olaszországban beszélt nyelvváltozatokat a szakemberek északiakra, középsőekre, déliekre, valamint ún. „extrém déliekre” szokták felosztani. A középső, a déli és az „extrém” déli nyelvjáráscsoportok egymással szoros rokonságban állnak, és nyelvjáráskontinuumot alkotnak.
Ezzel szemben az északiak az újlatin nyelveknek még csak nem is ugyanabba az ágába tartoznak, mint a tőlük délebbre lévők és az irodalmi olasz. Ezeket szokták együttesen „északolasz nyelv”-ként is emlegetni, de valójában sokkal közelebb állnak a katalánhoz, a provanszálhoz és a franciához, mint a többi olasz nyelvjáráshoz. Az északi olasz nyelvváltozatok közül a legfontosabbak a lombard, a piemonti, a tiroli, a ladin és friuli. Ezek maguk sem egységesek, számos alnyelvjárással rendelkeznek (pl. a lombard is tekinthető két önálló nyelvnek is – keletinek és nyugatinak; de szinte minden nagyobb olasz városnak megvan a sajátos „nyelve”). A tiroli, a ladin és a friuli a Svájcban beszélt sztenderd tulajdonképpeni rétoromán nyelvhez (romans, rumantsch) áll közel: ezt a csoportot mégis rétoromán nyelvekként (vagy nyelvjáráscsoportként) említi a szakirodalom.
A déli nyelvváltozatokra leginkább az arab, a görög és a spanyol, az északiakra pedig az ókelta (gall), a francia, és a germán nyelvek hatottak.
Bizonyos nyelvváltozatokat az UNESCO különálló nyelvként is elismer: ilyen a déli nápolyi–calabriai, a szíciliai vagy a korzikai. Ezek mind közeli rokonságban állnak a középső nyelvjáráscsoportba tartozó irodalmi olasszal, azonban hangtanilag meglehetősen különböznek.
(Forrás: Wikimedia commons)
Az irodalmi nyelv
Itália nyelvállapota tehát korántsem egységes, s a beszélők csupán a közös irodalmi nyelv ismeretének köszönhetően értik meg egymást az „olasz csizma” bármely pontján. Bár írásban ezt a nyelvet a reneszánsz óta használják, a széles néptömegek a huszadik század első feléig csak a helyi változatokat értették és beszélték. Később csupán a rádiónak, illetve még inkább a televíziónak köszönhetően vált az irodalmi norma mindenki számára ismertté.
Ma a tömegkommunikációnak és a közoktatásnak köszönhetően minden olasz ismeri és beszéli a standard változatot, de ennek is mindenhol akadnak helyi – főként kiejtésbeli – jellegzetességei. Az olaszok tehát akkor is felismerik egymásról, ki honnan származik, ha éppen az irodalmi nyelvet beszélik.
Hasonló témájú cikkek a társszerző blogjából:
Északolasz: nyelvhíd Franciaország felé