Az ókori görögök sok települést alapítottak távol a Peloponnészoszi-félszigettől is, így például a Fekete-tenger déli partja mentén. A görög gyarmatosítás e területe önálló (Pontoszi) királysággá is vált egy időre, s bár idővel a görögül beszélő lakosok sok irányba vándoroltak tovább a térségben, a pontoszi görög nyelv több helyen is megőrződött a mai napig. Ukrajnában, Oroszországban és Grúziában is léteznek még falvak, ahol még pontoszi görögül beszélnek, csak úgy mint Görögországban és Törökországban, összesen legalább 300 ezren.

Az Independent mai cikke arról számol be, hogy egy Trabzon környéki falvak csoportjának nyelvében archaikus, csak az ógörögre jellemző nyelvtani elemeket találtak a nyelvészek. A pontoszi görög helyi nyelvjárását romejkának hívják. A romejkában például még létezik a főnévi igenév, holott az ma minden más görög nyelvjárásból hiányzik, bár az ógörögben még megvolt. Azt hogy „nem tudtam elmenni” a mai görög nyelvek úgy fejezik ki, hogy „nem tudtam, hogy elmenjek”, de a romejkában még él az ősi nyelvtani konstrukció.

Feltételezések szerint a romejka azért őrizhette meg az ógörög elemeket, mert a lakosok generációk óta rendkívül elzártan élnek, alig házasodnak saját közösségükön kívül. Népzenéjük is teljesen egyedi. Az ógörög nyelvnek ezt a leszármazottját úgy ötezren beszélik még, de különösen veszélyeztetettnek számít.