Amikor a preskriptív (előíró) nyelvészet ellen érvelnek a szakemberek, arra szoktak hivatkozni, hogy a tudomány feladata nem az, hogy megmondja, hogy mi hogy (lenne) jó (vagy éppen rossz), hanem az, hogy leírja, mi az, ami van. Mivel a nyelvművelők már erősen összezavarták a nyelvhasználók hozzáállását a nyelvi kérdésekhez, a nyelvészek ilyenkor szívesen hoznak párhuzamokat más tudományágakból, főleg a természettudományok területéről: például a fizikából, a kémiából, a biológiából.

Kálmán László például legendássá vált írásában a következő párhuzamot alkalmazza:

[...] Itt szerepel valamiféle indoklás („kétféle mondatszerkezet keveredéséből születtek”), de a nyelvi változásnak az ilyenfajta keveredés az egyik tipikus formája, róla elítélőleg nyilatkozni olyan, mintha a biológus ellenezné mondjuk a tojásrakást vagy az elevenszülést.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hasonlókat ír Nádasdy Ádám Úgymond című írásában:

Hiszen éppen azt próbálom prédikálni hónapról hónapra, hogy a nyelvész a „lehet” szót csak egy értelemben használhatja: „van” értelemben. Mint mondjuk a biológus. Lehet olyan emlős, mely a vízben él és hal alakú? Igen, mert van ilyen emlős. Lehet olyan rovar, mely meleg vérű? Nem, mert nincs ilyen rovar. [...] Ha egy jeles író kérdezi meg tőlem, hogy mit lehet magyarul mondani és mit nem, az olyan, mintha Fauna istenasszony kopogtatna be a biológia tanszékre megkérdezni, hogy milyen állatok lehetségesek. Nem a tudós dolga megmondani, mi legyen, és mi ne legyen. [...]

Egy komoly, nyelvműveléssel foglalkozó kolléga azt mondta, hogy az én álláspontom szélsőségesen liberális. Meglepődtem. Hogy lehet egy tudós liberális? Vannak meleg vérű rovarok, vagy nincsenek – a liberális biológus az lenne, aki megengedné őket? Ezen Fauna istenasszony csak nevet.

A sort hosszan folytathatnánk, ez alkalommal azonban nem az ilyen idézetek összegyűjtése a célunk. Ezek mindössze azért jutottak eszünkbe, mert az ironikusan megfogalmazott párhuzamok ezúttal valósággá váltak, méghozzá a nyolcadikos biológia-tankönyvben.

Forrás: Facebook / Feminizmus

Hasonló, de látványosabb szépséghiba a lányoknál az arcon, az alkaron és a lábszáron megjelenő erőteljesebb szőrnövekedés. A nem kívánatos látványt a szőrszálak színtelenítésével vagy időleges eltávolításával (gyantázás, epilálás) lehet megszüntetni.

Az idézetet a Feminizmus Facebook-oldal osztotta meg. De nem ez az egyetlen találatuk! Ugyanez a tankönyv sminkelési tanácsokat ad, például megmutatja, milyen az ideális szemöldökhossz.

Forrás: Facebook / Feminizmus

Természetesen ahogyan a nyelvműveléssel sem az a baj, hogy stilisztikai tanácsokat ad, ebben az esetben sem az a probléma, hogy valakik saját ízlésüknek hangot adnak. A probléma azzal van, ezt egyedüli helyes álláspontként, sőt tudományos megállapításnak álcázva mutatják be.

Lássuk be: egészen más azt mondani, hogy „nekem nem tetszik, ha egy nő lába szőrös”, mint azt állítani, hogy „helytelen, ha egy nő lába szőrös”. A tankönyv ráadásul azt sugallja, hogy az erőteljesebb szőrnövekedés, az izzadás vagy a nem megfelelő hosszúságú szemöldök valamiféle testi hiba, mely mindenképpen korrekcióra szorul. Ez tudományosan éppúgy tarthatatlan, mint az, hogy a suksükölés, a nákolás vagy az idegen szavak használata nyelvtanilag helytelen lenne, vagy éppen jellemhibát tükrözne.