Nemrégiben a színnevekről írtunk, és említettük Brent Berlin és Paul Kay tanulmányát is. Eszerint az alapszínnevek az alábbi sorrendben jelennek meg a nyelvekben (balról jobbra haladva – az azonos oszlopokban álló nevek megjelenésének sorrendje nem kötött):

fehér fekete

piros ~ vörös

sárga zöld kék

barna

lila rózsaszín narancs(sárga) szürke

Azt is tisztáztuk, mit nevezünk alapszínneveknek:

• nem bonthatóak további elemekre (tehát a magyarban nem alapszínnév a rózsaszín vagy a narancssárga);
• nem csak egy meghatározott körben használatosak (pl. a szőke a szőrzetre, a kese(ly) a lovakra);
• nem tartoznak más színnevek körébe (például a türkiz nem alapszínnév, mert a kék egyik árnyalata; ha a narancssárga helyett a narancsot akarnánk alapszínnévnek tekinteni, itt vérezne el, hiszen a narancs mégis csak egyfajta sárga).

Bár a fenti sorrend nyelveken belüli viszonyokra jellemző (azaz tudjuk, hogy ha alapszínnév a ’kék’, akkor az a ’fehér’, a ’fekete’ és a ’piros’ is, lehet, hogy az a ’sárga’ és/vagy a ’zöld’ is, de biztosan nem az a ’barna’ vagy a ’lila’ stb. Ugyanakkor feltételezhető az is, hogy egy-egy nyelv alapszínneveit megvizsgálva azt találjuk, hogy a fehér és a fekete a legrégebbi réteghez tartoznak, de ha van lila vagy szürke, azok a legújabbak. Persze le kell szögeznünk, hogy ez nem feltétlenül lesz így: például lehet, hogy egy ’lila’ jelentésű szó nagyon régi lesz, de korábban ’piros’ jelentésű volt, vagy ’fehér’ jelentésben is megjelenhet egy új (mondjuk korábban ’hó’) jelentésű szó. Ennek ellenére nem érdektelen, ha megnézzük a magyar színnevek eredetét, és emellett azt is megvizsgáljuk, milyen színneveket rekonstruálnak a kutatók az uráli nyelvcsalád alapnyelveire.

Fehér

A fehér szóval rögtön nincs szerencsénk. Egyetlen magyarázata van, de az igen bizonytalan: talán finnugor eredetű, de csak a számiban vannak megfelelői – ezekkel legalább jelentésbeli problémák nincsenek. Az -ér ebben az esetben képző (sőt, képzőbokor). A szó ismert fejér alakban is: ez az eredeti forma. A fehér úgy keletkezhetett, hogy a fejérben a j-t hiátustöltőnek érezték és elhagyták (feér); később viszont a hiátust h-val töltötték ki. Ez azonban igen korán megtörténhetett, hiszen a fehér első – legendás – felbukkanásakor, az 1055-ös Tihanyi Alapítólevélben már így szerepel: feheru(uaru rea meneh hodu utu rea) ’Fehér(várra menő hadútra)’.

Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a finnugor alapnyelvre még két ’fehér’ jelentésű színnevet rekonstruálnak, de mindkettő szintén bizonytalan. Az egyiknek csak a finnségi nyelvekben és a mariban van biztos tagjuk, a mordvinban és a lappban bizonytalan. A magyar, ha ide tartozik, akkor a villám, világ ~ virág (eredetileg ’fény’), virul, virrad szavakkal kapcsolódhat. A másik etimonnak csak a mariban és a mordvinban van biztos tagja, a a finnségi és a hanti megfelelők bizonytalanok. De ez még mindig semmi, mert a finn-permi ágon van még egy ’fehér’ jelentésű szó: ennek ma csak a komiban és a számiban van képviselete.

Fekete

A fekete származása már sokkal biztosabb, hiszen tövének megfelelője van a hantiban (sőt, egyes nyelvjárásokban a -te-nek megfelelő képző is megvan – a manysiban megtalálható megfelelői viszont ott hanti jövevényszavak), tehát egyértelműen ugor eredetű. A fekete ugyanúgy a Tihanyi Alapítólevélben bukkan fel először, mint a fehér.

A finnségiben használt megfelelője (finn musta, észt must stb.) azonban germán jövevényszó, mely ma a norvégban ’köd, homály’ jelentésben van meg. Több finnségi nyelvben a ’fekete’ mellett ’sötét’ jelentésben is használatos, sőt, az észtben ’piszkos’-at is jelent.

Piros, vörös

A piros és a vörös eredetéről korábban már írtunk. Ezek földrajzi nevekben a 13., színnévként a 15. századtól bukkannak fel, és a mai napig vitatható alapszínnév mivoltuk. A vörös alapszava, a vér finnugor eredetű, A manysiban, akárcsak a magyarban, két ’piros, vörös’ jelentésű szó van, de mindkettő ’vér’ jelentésű szóból származik. de színnévi használata a magyaron kívül csak a manysiban fejlődött. (De ez sem egyértelmű érv amellett, hogy ugor kori fejleményről van szó, különösen, hogy más képzőelemeket használ a manysi, mint a magyar.) A piros szócsaládja viszont rokon nyelvekből nem mutatható ki. A piros korábban a vörösesbarnát jelölte.

Megjegyzendő, hogy az uráli, finnugor, ugor, finn-permi és finn-volgai alapnyelv egyikére sem rekonstruálnak ’piros’ jelentésű színnevet, még bizonytalanul sem. A finn punainen, észt punane ’piros’ töve eredetileg ’szőr’ jelentésű volt (kezdetben ’(vöröses)barna’ lehetett a jelentése, az izsórban ez a mai napig megvan), ennek megfelelője a magyar fan ’szeméremszőrzet’.

Zöld

Ismét bizonytalan eredetű, egyetlen elképzelhető magyarázata, hogy egy alán ’fű’ jelentésű szóból származik. Az oszétban ma is van zäldä ’alacsony fűfajta’, ’pázsit, gyep’. Korábban láttuk, hogy sok nyelvben keletkezett a ’zöld’ jelentés eredetileg növényre utaló szóból. A magyarban a 13-14. századtól adatolt.

Az uráli nyelvcsaládban két ’zöld, sárga’ jelentésű szót is találunk: ebből az egyik csak a finn-permi korra rekonstruálható, azonban a finn-permi ágban gyakorlatilag minden nyelvben megtalálható. A finnségi nyelvek közül csak a finnben használatos színnévként, ott is továbbképzett alakban – a többi nyelvben ’harag, düh, gyűlölet’ jelentésűvé vált, illetve az észtben íznévvé is: ’csípős, keserű, kesernyés’ jelentésben használatos. A másik szó uráli eredetű, de a legtöbb leánynyelvben csupán ’epe’ jelentésben használatos. Puszta színnévként csak egy már kihalt szajáni szamojéd nyelvben, a tajgiban, illetve a mordvinban fordult elő, mindkét nyelvben ’zöld’ jelentésben (az erza-mordvinban ’kék’ is); ezen kívül a nyenyecben ugyan ’epe’ jelentésben használatos, de a ’zöld’-et szó szerint ’epeszínű’-nek mondják. Mindezek alapján arra hajlanánk, hogy eredetileg csak az ’epe’ jelentése volt meg, és a ’zöld’ jelentés különböző nyelvekben kései, önálló fejlemény.

Sárga

A sárga végre egy teljesen világos eset: csuvasos ótörök jövevényszó. A legtöbb török nyelvben azonban a szó megfelelőinek jelentése ’fehér’, elvétve – és távol – fordul elő a ’sárga, sápadt’ jelentés ma is ’sárga’, bár éppen a csuvasban ’fehér’ – és minden bizonnyal az volt a bolgár törökben is, melyből a magyar átvehette. Feltehetően a magyarba is ’fehér’ jelentésben került. A 14. századtól kezdve adatolt.

A fent tárgyalt, esetleg ’sárga’ jelentésű alapnyelvi szavakon kívül van még egy, melynek ’zöld’ jelentése nem jön szóba: ezt a finn-permi ágra rekonstruálják, és csak az udmurtban, illetve a mordvinban van megfelelője – ráadásul hangtani okokból ez is bizonytalan.

Kék

A kék eredete megint egyértelmű. Ez is ótörök jövevényszó, gyakorlatilag az összes török nyelvben megvan. Eredeti jelentése ’ég’, ebből fejlődött a ’kék’, de az egyes török nyelvekben ’zöld’, ’szürkéskék’, ’világosszürke’ jelentése is van. A magyarban földrajzi névben a 11. századtól, tisztán színnévként a 14. századtól adatolt.

A ’kék’ jelentésű színévek a többi uráli nyelvben is késeiek, alapnyelvig csak egy, a finnségiben és a mordvinban megjelenő szót lehet visszavezetni – az is iráni jövevényszó, melynek eredeti jelentése ’zöld’. (Korábban több kutató az orosz синий [szinyij] szóból vezette le, de a kutatások mai fokán inkább úgy tűnik, hogy az orosz legfeljebb hatott alakjukra.)

Barna

A barna német, közelebbről magyarországi szász (bron) eredetű. Korábban a jelentése sokkal tágabb volt, gyakorlatilag a ’sötét’ jelentésben volt használatos. Földrajzi névben már a 13. században felbukkan, tisztán színnévként a 14.-ben. A nyelvcsalád egyetlen alapnyelvére sem rekonstruálnak ’barna’ jelentésű színnevet. Az észt ugyanezt a német szót vette át (pruun), a finn ruskea viszont egy korábban ’sötétvörös, vörösesbarna’ jelentésű volt. A Wiktionary szerint utóbbi orosz jövevényszó, de a Wikipédián nem szerepel a finnbe az oroszból került szavak listájában.

Lila

Ebben a csoportban már csak a lila és a szürke maradt, hiszen, mint fentebb tisztáztuk, a rózsaszín és a narancs(sárga) nem alapszínnév a magyarban.

A lila, akárcsak a barna, szintén német eredetű, de csak a 18. század legvégén bukkant fel a magyarban. Nemzetközi vándorszó, kiindulópontja az óind nīla [níla] ’sötét, kék’ (nīli [níli] ’indigó’), a perzsán (’sötét, kék’) és az arabon (’orgona(növény)’) át került az európai nyelvekbe, a németbe a franciából. Az ’orgona’ jelentés még a németben is megvan. A finnugor nyelvcsalád alapnyelveiben ’lila’ (illetve ’rózsaszín’ és ’narancssárga’) színneveket sehol nem rekonstruálnak.

Szürke

A szürke rácáfol a sztereotípiákra (miszerint unalmas lenne), és meglepetést okoz. Ahelyett, hogy kései jövevényszó lenne, mint a lila (és lényegében az alapszínnévnek nem minősülő rózsaszín és narancs(sárga) is), finnugor eredetű, ráadásul meglehetősen biztos etimológiával bír. Igaz, csak három nyelvben van megfelelője a magyar szóban, és közülük is csak a komiban van ’szürke’ jelentése (az udmurtban és a manysiban ’pirkadat, hajnal, derengés’, vö. magyar szürkület – azaz olyan időszak, amikor átmenet van a sötét és a világos között). (A magyar szó végén a -ke képző, vö. szőke, tarka.) Érdekesség, hogy a magyar szűr ’durva posztóból készült köpönyegszerű felsőruha’ is ebből származik, eredetileg a posztófajta színére utalhatott.

Összegzés

Mint a fentiekből látható, a magyar alapszínnevek eredete többé-kevésbé összhangban van Berlin és Kay elképzeléseivel, de jelentős ellentmondásokat is felfedezhetünk.

finnugor, ugor	?	iráni, török	német
fehér fekete szürke	piros ~ vörös	sárga zöld kék	barna lila

A legrégebbi rétegbe tartozik a két legalapvetőbb színnév, a fekete és a fehér, habár az utóbbi esetében van némi bizonytalanság. Meglepő módon azonban ide tartozik a szürke is, holott ennek viszonylag későn kellett volna megjelennie. Rendkívül nagy a bizonytalanság a vörös és a piros esetén: az előbbi töve finnugor, az utóbbi szócsaládja is jóval a honfoglalás előtt kialakulhatott, de hogy maguk a színnevek mikor jelentek meg, az bizonytalan. Az látszik biztosnak, hogy az ősmagyar korban (azaz az obi-ugoroktól való elválás és a honfoglalás között). Ugyanebben az időben jelent meg a zöld, a kék és a sárga is: ezek jövevényszavak olyan nyelvekből, melyekkel a magyarság főként – bár nem kizárólag – a honfoglalás előtt vett át szavakat. Mivel az iráni kapcsolatok megelőzték a törököket, feltételezhető, hogy a zöld a legkorábbi átvétel. A barna és a lila német jövevényszavak, ráadásul az utóbbi egyértelműen jóval későbbi, pontosan úgy, ahogy Berlin és Kay megjósolja. A sorból tehát csak a szürke lóg ki egyértelműen, illetve a piros és a vörös helyzete bizonytalan.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Érdemes egy pillantást vetni arra is, milyen színneveket rekonstruálnak a szakértők a különböző alapnyelvekre. Az uráli alapnyelvre egyedül egy ’zöld, sárga’ jelentésű színnevet sikerül rekonstruálni, de mint korábban megjegyeztük, ennek inkább csak ’epe’ lehetett a jelentése, színnévi használata későbbi fejlemény lehet (különösen alapszínnévi használata). A finnugor alapnyelvre két ’fehér’ és egy ’szürke’ jelentésű színnevet rekonstruálnak. Az ugor alapnyelvben jelenik meg a ’fekete’. A másik, a magyart már nem érintő finn permi ágon egy ’fehér’, egy ’sárga’ és egy ’méregzöld, sárga’ színnév jelenik meg. Végül pedig a finn-volgai ágon egy ’kék’ (jövevényszó) és egy újabb ’fehér’ (talán egy korábbi ’fényes’ jelentésű szóból) bukkan fel. Feltűnő, hogy a sok ’fehér’ mellett csupán egy ’fekete’ akad, hogy egyáltalán nincs ’piros’, viszont ’sárga’, illetve ’sárga-zöld’ megint több is akad. Emellett természetesen feltűnő a ’szürke’ kilógása: ha Berlin és Kay eredményei mérvadóak, komolyan felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben helyes-e a színnévi jelentést is rekonstruálni az alapnyelvre, nem lehetséges-e, hogy a színnévi jelentés későbbi, párhuzamos fejlemény.

Végezetül emlékeztetnünk kell arra, hogy a fentiekben kizárólag az alapszínnevekről van szó, azaz nem szabad olyasmire gondolni, hogy korábban csak ezeket a színeket ismerték. Sőt, igen valószínű, hogy azért nem tudunk színneveket rekonstruálni, mert az új színnevek folyamatosan kiszorítják a régieket. A színek gyakran kötődnek érzésekhez, érzelmekhez, ezért expresszív kifejezésükre törekszünk, új és új kifejezéseket vezetünk be jellemzésükre. Ezek idővel általánossá válnak, ezért újabb kifejezéseket alkotunk. Így a ’fekete’ jelentésbe folyamatosan benyomulnak a ’piszkos, koszos’ jelentésű szavak vagy a szénhez, koromhoz való hasonlítások; a ’fehér’ jelentésbe a ’tiszta’ vagy a ’világos’ jelentésű szavak, a hóval vagy virágokkal való hasonlatok; a ’piros’ jelentésbe a vérrel, gyümölcsökkel való párhuzamok; a ’zöld’ jelentésben a különböző növényekre való utalások stb. A magyar ehhez képest még viszonylag sok régi alapszínnevet őrzött meg: a permi nyelvekben például a legtöbb alapszínnév teljesen új, csak a két permi nyelvben van meg, vagy még azokban is különbözik.

Források, ajánlott irodalom

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Uralonet

Eesti etümoloogiasõnaraamat

Sipőcz Katalin: A vogul nyelv színnevei

В. И. Лыткин – Е. С. Гуляев: Краткий этимологический словарь коми языка

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése