Tudom, hogy a cikk egy diplomaciai bakirol es az indiai kulturarol szol. De nem tudom figyelmen kivul hagyni azt, hogy egy olyan orszagban vannak felhaborodva egy nyilvanos puszi miatt, ahol lassan nemzeti sporta valt a csoportos nemi erøszak...

Az itteni diplomáciai protokollban nagyon járatos hozzászólok bizonyosan az általános etikettet is ismerik. Mivel a kézcsóknál eleve nem csókoljuk meg a kezet, gyakorlatilag ez a próbálkozás már érvényes kézcsóknak minősül.

@siposdr:

Azt hiszem, akkor a következő két diplomáciai baki történt:

- a királynőt tilos megszólítani, testileg közelíteni feléje. A beszélgetést a királynő kezdi, és nem illik 3 percnél többet beszélni. Ha ezt meghaladja a megszólított, a királynő a táskáját átteszi az egyik kezéből a másikba, és a kíséret egyik tagja lepattintja a magáról megfeledkezett beszélgetőpartnert.

- SzGy "madame"-nak szólította II. E-t, holott őt ilyen helyzetben "Ma'am" -nak kell szólítani, ami a madame szó sajátos ejtésű változata, amit külön gyakoroltatnak a királynő elé járulókkal. (Az eredeti madame szónak azt hiszem pejoratív jelentése van ma már az angolban - de biztos vki jobban tudja ezt :) )

Erdős André egykori ENSZ diplomata könyvében olvastam ezt jópár éve, úgyhogy nem 100% az infó.

@LAttilaD: Igen, vszleg már találkoztak korábban, merthogy a királynő biztos nem váratlanul bukkant fel az Országgyűlés szine előtt. Valószinüsithető h volt előtte egy protokoll találkozó. (Bocsi, de a táblagépemen nincs hosszú i.)

Pontosan ezért nem egyértelmű a számomra h SzGy milyen hibát is vétett annak idején, 1993-ban, amikor "Please, madam!"-ot mondott.

@siposdr: Akkor rendben van, mert nyilván már beszéltek korábban.

„When in conversation with the Queen, the practice is to initially address her as Your Majesty and thereafter as Ma'am.” (Wikipédia)

@blogen: magyarán van, az már mellékes, hogy valaki hozzá nem értő rokont fognak be erre a pozícióra (is). Nyilván akkor igyák a levét. Szerintem ezeket a protokollos dolgokat már szakkönyvben is leírták, ha más nem, minimum angolul, utána lehetne olvasni.

Orbán az állandó női kézcsókolgatásaival - kézfetisiszta ? - egyértelmű diplomáciai tiszteletlenséget követ el: " Iveta Radičova, a vadonatúj szlovák kormányfő is kapott egyet Budapesten, a Visegrádi Négyek találkozóján. Bár a szlovák lapok olyasmit tartottak protokollellenesnek, ami nem volt az, a kézcsók Görög Ibolya nemzetközi protokollszakértő, tanácsadó szerint bizony az. Az volt szerinte az a szerdai kézcsók is, ami Angela Merkel kancellár jobbját illette. Görög Ibolya a VH-nak elmondta: Németországban a legjobb esetben is mosolyt fakaszt az ilyen cselekedet, ugyanis arrafelé ez nem szokás. Még „civil” férfi és nő találkozásakor sem, legfeljebb olykor Bajorországban, ami közel van Ausztriához. A mai kézcsók ugyanis a tegnapi Osztrák-Magyar Monarchia utódállaimainak és a keleteurópai vonzáskörzet, mondjuk Lengyelország, Románia, Ukrajna szokása. Politikuséknál azonban itt sem protokollszerű egy hivatalos találkozón. A diplomáciai életben majdhogynem tilos! Egy kormányfő ugyanis itt kollégájával, a másik miniszterelnökkel, kancellárral találkozik, azt köszönti. Még akkor is, ha az történetesen ellenkező nemű. Vla gyi mir Putyin például – aki az egykori NDK-ban dolgozott régen KGB-tisztként, nagyon ad az etikettre – soha nem csókol kezet az NDK-beli születésű Merkelnek. ( ....) A kézcsók valójában már nem igazi csók, csak egy jelkép, amellyel csínján kell bánni. Például nem szabad a nő kézfogásra nyújtott kezét felkapni, s rácuppantani. Legfeljebb a csípőmagasságban kinyújtott kezet tá - volról mellig emelni, s arra csupán ráhajolni, szájjal nem érinteni. "

www.vhirek.hu/izles/egy_kezcsok_es_mas_semmi

@Kincse Sz. Örs: nem misziszt mondott, hanem madámot, a több stimmel.

@El Vaquero: A magyaroknak nincsenek, a magyar államrezon évtizedes kontraszelekción van túl. A bürokrácia titulusai mögött már szakmai tartalom helyett csak haver van.

@Sultanus Constantinus: tájékozódnak ők. Az ilyen utazó állami vezetőknek külön kommunikációs és protokollos embereik, fizetett szakértőik vannak, akik betanítják őket, hogy hogyan kell viselkedni azon a helyen, ahová készülnek, mit szabad tenni/mondani és mit nem. Az megint más, hogy a diák néha nem figyel, vagy izgul az esemény közben, próbálja magát adni a szituációban, és elfelejti, hogy mit is tanítottak neki. Nem vagyok diplomata, de az ilyen bakik biztos nem ritkák a mindennapi diplomáciai gyakorlatban. Különösen a fejlődő országokban, ahol a politikusok eleve szakképzetlenek minden téren, így diplomáciailag is, és nem megszokott náluk, hogy járják a világot és viselkednek. Őket talán nem is érdekli, hogy hogyan kéne viselkedni.

Szerintem ilyen magas diplomáciai szinteken eléggé nagy szégyen, ha valaki nem ismeri az adott ország szokásait és felkészületlenül megy oda (annál is inkább, mert nem hiszem, hogy nincsenek körülötte ezzel foglalkozó szakértők, tanácsadók stb.)

Az még megbocsátható, ha egy turista nem tud viselkedni külföldön, mert nincs tisztában vele, mit illik, mit nem (nem kell túl bonyolult dolgokra gondolni, pl. vannak országok, ahol nem illik "jó étvágyat" kívánni, vagy pl. nem szokás éppen, hogy megismert emberek magánéletéről, családjáról kérdezősködni, szemben Magyarországgal, ahol ezzel kezdi mindenki, mert itt ez természetesnek számít sok embernek), de véleményem szerint még egy egyszerű embernek is illene legalább minimális szinten tájékozódnia ezekről a dolgokról, ha külföldre megy.

@El Vaquero: én is emlékszem erre az esetre - ha minden igaz, Szabad György volt a "merénylő", aki széles mosollyal tessékelte beljebb a királynőt: "diszvéj, misziz"... (vagy valami hasonlóan frappáns protokollmegoldással).

Ha Orbán legközelebb egy muszlim politikusnővel találkozna, annak nemhogy kézcsókot, de még kézfogást sem adhatna ( ha csak nem a nő kezdeményezi először ).

Egyébként ez a kézcsókolásos dolog kissé behízelgő,anakronisztikusan sznob dolognak tűnik, nem tudom, h. a magas szintű diplomáciában mennyire alkalmazott szokás még.

Mindjárt az elején adja magát a kérdés, hogy a protokoll-t miért kell két l-lel írni? Azért mert német átvétel lenne, és a németül két l-lel írandó? Egyébként meg protokollfeszültség a fenét. Igaz, hogy az állami méltóságokat, ha külföldre látogatnak felkészítik protokollból, de ha megszegik, akkor sem lesz semmilyen világégés, legfeljebb a másik fél kicsit megsértődik, meg elkönyveli az előbbi bunkónak. Vagy esetleg átcsaphat megértésbe is, mert a sértett fél tudja, hogy az a másik balfasz több ezer km-ről jön, és lehet ott ez a szokás.

Egyébként így volt ez Szekönd Bözskével is, mikor a Parlamentbe látogatott 2000 környékén, akkor külön kiképezték a fogadóbizottságot, hogy hogyan kell az angol királynővel viselkedni, hogy pl. köszöntésképpen hajoljanak meg előtte, meg ne másszanak bele a képébe pókember módjára. Persze az őt elsőként fogadó házelnök (már nem emlékszem, hogy akkor ki volt) csak nem bírta ki, hogy ne ugorjon Lizike nyakába, ne taperolja le és nyálazza össze mindjárt az első másodpercben, mint egy kiéhezett, kajáért hálás kóbor kutya, de botrány nem lett belőle. Bözske biztos megilletődött, de nem vitték utána kórházba fertőtlenítésre, és újraéleszteni sem kellett.

Nem kell a párhuzamokért messzire menni. Elég arra a Kádár-Brezsnyev smárolásra gondolni, ami most már minden történelemkönyvben benne van. Jó, mi is keleti tömb voltunk, meg alárendeltek, de nálunk azért ez mégse szokás azóta sem. Sőt, ezt a szovjet elvtársi smárolást még Nixon sem úszta meg. Nem lesz mindenből feltétlenül botrány, ahhoz eleve kell egy eleve majdnem tele pohár.