Van a magyar helyesírásban három jel, melyet kézírásban és gépírásban sem lehet egyértelműen megkülönböztetni, a mindennapi számítógépes kommunikációban pedig egyáltalán nem szokás: a kétféle kötőjelről és a gondolatjelről van szó. Mivel a hétköznapi kommunikációnk során ezeket nem használjuk, nem igen tartjuk számon őket – márpedig ha időnként egy-egy igényesebb szöveget kell megformálnunk, ezeket feltétlenül ismernünk kell.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Formai különbségek

A számítógépes betűkészletekben három kötőjelféleséget találunk: -, – és — (ezeken kívül ott van a − is: ez a mínuszjel). Könnyű dolgunk lenne, ha ezek közül az egyik lenne a kiskötőjel, a másik a nagykötőjel, a harmadik pedig a gondolatjel, a magyar tipográfiában azonban nem így jár el (az angol viszont közel áll ehhez). Az első, a legrövidebb valóban a kötőjel, a második és a harmadik azonban egyaránt betöltheti a nagykötőjel és a gondolatjel szerepét: viszont egy-egy kiadványban vagy az egyiket, vagy a másikat használjuk. Az előbbit a magyar nyomdászati szaknyelvben félkvirtmínusznak, az utóbbit kvirtmínusznak hívák, ám manapság inkább az angolból származó n-dash, illetve m-dash néven nevezik őket. Az elnevezés arra utal, hogy szélességük az n, illetve M betűk szélességével egyezik meg. Manapság magyar szövegben az n szélességűt szokás használni, de ez nem mindig volt így: például a helyesírási szabályzat 1987-es kiadásában (negyedik lenyomat) vagy a Helyesírási kéziszótár 1991-es kiadásában M szélességű jeleket találunk, de pl. a helyesírási szabályzat 2000-es kiadásában (tizenkettedik lenyomat) már n szélességűeket.

Kötőjelféleségek
(Forrás: Wikimedia Commons / Apteva)

De mi különbözteti meg a nagykötőjelet a gondolatjeltől, ha egyszer ugyanúgy néznek ki? Az, hogy a gondolatjelet szóköz választja el az előtte és utána álló betűtől, míg a nagykötőjelet nem. Szakszóval ezt úgy mondják, hogy a nagykötőjel tapad, gondolatjel nem. A gondolatjel mellett írásjel (vessző, kérdőjel, felkiáltójel stb.) is állhat, ez előtte nem tapad, utána viszont igen.

Az utak – ki gondolná? – rosszak.

Az utak rosszak – kátyúsak, repedezettek –, de azért járhatóak.

A gondolatjelnek nagyon fontos jellemzője, hogy nem tapad: írógépen vagy mailben, ha a kiskötőjelet használjuk gondolatjel helyett is, a szóköz elengedhetetlen – enélkül ugyanis a szövegkép szinte értelmezhetetlenné torzul:

Szombat délután-ha akarsz-eljöhetsz velünk a cirkuszba.

Ilyenkor az össze nem tartozó, a fenti példában egyenesen külön tagmondatban álló szavakat az íráskép hatására egy szóként próbálunk kiolvasni. Ha nem használunk gondolatjelet (és nagykötőjelet) – mert mondjuk nincs a billentyűzetünkön – akkor a célszerű helyette két kötőjelet használni. Így az íráskép már alig különbözik a valódi gondolatjelestől:

Szombat délután -- ha akarsz -- eljöhetsz velünk a cirkuszba.

Ellenpélda is akad: „bonyolultabb esetekben” a nagykötőjel előtt és után „kivételesen” szóköz is „illeszkedhet” – írja a szabályzat 263. pontja. Azt, hogy pontosan milyen esetekben, a szabályzat nem írja le, illetve az ily homályban marad, hogy a „-het-” itt azt jelenti, hogy a nyelvhasználó belátására van-e bízva, hogy ezekben az esetekben tesz-e szóközt, vagy ilyenkor kötelező-e tennie. Mindenesetre a példák alapján úgy tűnik, azokról az esetekről van szó, amikor az összekapcsolt elemek több szóból állnak (i. e. 753 – i. sz. 456), illetve azok, amikor az összekapcsolt elemek eleve nagykötőjelet tartalmaznak (Szojuz–24 – Szaljut–5 űrkomplexum). Az új helyesírási szabályzat tervezetében állítólag az szerepel, hogy a dátumok közé kötelező lesz kitenni a szóközt: 2013. I. 1. – III. 7.; 2013. március 11. – 2014. április 1.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuz–36 fedélzetés a Szaljut–6-ra indul
(Forrás: Wikipedia (magyar változat))

Funkcionális különbségek

A gondolatjel funkciójában jól elkülönül a kis- és nagykötőjeltől. Tipikus használata – mint azt a fenti példák is mutatják – a közbevetés (ebben a funkciójában gyakran felcserélhető a zárójellel). Ezen kívül elkülöníthet nagyobb gondolati egységeket mondaton belül – de akár mondatok között is.

A mondaton belül hasonló funkciója lehet a kettőspontnak is. – De erről talán majd máskor.

A gondolatjel jelezheti a beszélő váltását, így kiemelt szerepe jut az idézeteknél:

„Nem rossz az” – mondta Findlay.

„Az ultraortodox módon vallásos harediek” – fogalmaz az MTI – „a nagy tekintélyű Ovadja Joszef szefárd főrabbi ajánlásával olyan Nexus 4 android telefont vehetnek maguknak a Ramy Levy nevű kommunikációs vállalattól, amelybe különleges operációs rendszert telepítenek számukra.”

Párbeszédes szövegekben a beszélők váltását jelzi:

– Élőlény?

– Igen.

– Fémből van?

– Igen.

– Akkor plébános.

Ezzel szemben a kis- és a nagykötőjel funkciói igen hasonlóak: ezek nem (tag)mondatok elválasztására, hanem szavak, ritkábban szókapcsolatok összekapcsolására szolgálnak. Elválasztáskor vagy a toldalékok kapcsolásakor kivétel nélkül a kiskötőjelet használjuk. A nagykötőjel csak néhány kivételes esetben használatos, ezekről a helyesírási szabályzat 263. pontjában olvashatunk:

• Népek és nyelvek neveit nagykötőjellel kapcsoljuk össze: angol–magyar szótár, francia–spanyol határ, Cseh–Morva-dombság, Osztrák–Magyar Monarchia stb.
• Tulajdonneveket szintén nagykötőjellel kapcsoljuk össze: Hadrovics–Gáldi szótár, Ferencváros–Újpest rangadó stb. Ez a szabály csak akkor érvényes, ha valóban két tulajdonnév kapcsolatáról van szó, az összetett családnevek esetében nem: ha valakinek véletlenül Hadrovics-Gáldi a családneve, azt kiskötőjellel kell írni.
  

  A legendás Hadrovics–Gáldi Orosz–magyar szótár
• Nagykötőjellel kapcsoljuk össze a szavakat, ha a ’valamitől valameddig’ jelentésben használjuk őket: Bécs–Budapest futóverseny, a 2002–2010-es időszak, a 7–14. oldalon, első–negyedik osztályban, június–júliusban stb. A kis- és nagykötőjel használata itt is megkülönböztető szerepű lehet: ha azt írjuk, hogy 2007-2009-ben költözött Újpestre, az azt jelenti, hogy körülbelül ekkor, ezen évek valamelyikében – ezzel szemben a 2007–2009-ben költözött Újpestre azt jelenti, hogy a költözködés igencsak elhúzódott, fokozatosan ment végbe (pl. egy ideig a korábbi lakhelyén is élt, holmiját csak lassacskán hordta át stb.). Komárom-Esztergom a megye elnevezése, de ha egyik városból a másikba tartó járatról van szó, Komárom–Esztergom írandó.
• A szabályzat szerint nagykötőjellel kapcsoljuk össze a a géptípusok elnevezésében a betű- vagy szóelemet a számjelzéssel: T–34, TU–154, Szojuz–14, Apollo–11. Ez utóbbi használata a gyakorlatban erősen visszaszorulóban van, hiszen az ilyen nevekben általában megőrizzük az eredeti írásmódot, aligha találkozunk az Xbox–360 vagy a PlayStation–3 írásmódokkal. (Arról nem is szólva, hogy miért csak a gépek elnevezésének írásmódja van szabályozva, miközben pl. a szoftvereké nem. A fenti módra a Windows–7 írásmód lenne a következetes.)
  

Látható tehát, hogy míg a kötőjelek illetve a gondolatjel között jelentős funkcionális különbség van, addig a kétféle kötőjel között a különbség minimális. A nagykötőjel használata meglehetősen korlátozott, és ahol jelentésmegkülönböztető szerepe van, a szövegkörnyezetből amúgy is egyértelmű, hogy melyik jelentésben szerepel.

Éppen ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy érdemes-e egyáltalán megtartani a kétféle kötőjel közötti különbséget. A nyelvhasználók jelentős része egyáltalán nincs tisztában a különbséggel, következésképpen a szövegek olvasásakor sem igényli ezeket. A kettő megkülönböztetése sokkal inkább tipográfiai, mint helyesírási kérdés, éppen ezért célszerű lenne az általános helyesírási szabályzatban nem is szabályozni ezt a kérdést. A nyomdák (vagy az elektronikus sajtó) ettől még használhatnák, a számukra készült részletesebb szabályzatok meg is határozhatnák, mikor kell őket használni.

Valójában azonban inkább az ellenkezője várható. A jelenlegi fény-árny játék írásmód mellett szaknyelvben elfogadható lesz a nagykötőjeles írás is: fény–árny játék. Mivel az összetett szavak írásának alapelve, hogy egy szóba írjuk őket, ennél még a fény-árny–játék is logikusabb megoldásnak tűnik.

Források

A magyar helyesírás szabályai

Nagykötőjel, Kötőjel, Dash, Hyphen