-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
-
ganajtúrós bukta: @nasspolya: Igen. Utána nem adják meg a felvételinél a plusz pontokat. Azt hiszem B2 valam...2025. 01. 18, 18:57 Ismerjük vagy használjuk?
-
nasspolya: @ganajtúrós bukta: Számít valahol, hogy lejárt-e a 2 év vagy az államilag akkreditáció?2025. 01. 18, 16:18 Ismerjük vagy használjuk?
-
ganajtúrós bukta: Arról nem is beszélve hogy nincs C2-es szint magyar nyelvvizsgán, aminek a megszerzése sze...2025. 01. 13, 14:12 Ismerjük vagy használjuk?
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Észtország, ez a kicsi állam a Balti-tenger partján, hosszú ideje megszabadult a szovjet igától. Egy örökséggel azonban még mindig meg kell küzdenie: azzal a nehéz kérdéssel, hogy vajon hogyan kezelje azt a sok ezernyi oroszt, aki a szovjet időkben települt az országba.
A konfliktus még ma is felkavarja az érzelmeket: vajon kinek van igaza, egy kis nemzetnek, amely meg akarja őrizni kulturális örökségét, és le akarja zárni a sötét múltját, vagy egy kisebbségnek, amely egyenlő jogokért és életesélyekért harcol?
Észtország 1,4 millió lakosának ma egynegyede orosz származású. Akárcsak a szomszédos Lettország, Észtország is nehéz időszakon ment keresztül, amikor kikiáltották a függetlenséget, és megtagadták az állampolgárságot a legtöbb orosz családtól, amelyik a szovjet megszállás idejében települt az országba. Az 1991-ben megalakult észt kormány visszaadta a földeket az észteknek, és szabad választójogot és demokráciát biztosított a népnek.
(Forrás: Wikipedia)
„Övék volt a föld, övék volt a pénz, nagyon jó körülményekkel születtek újjá” – fogalmaz Andrej Zarenkov, az észtországi orosz kisebbség egyik legtöbbet szereplő hangja, a Tallinn melletti orosz kulturális központ igazgatója. „Az oroszoknak nem maradt semmijük. Ez nem volt fair. Mi is itt éltünk ebben az országban, és egyszer csak idegenekké váltunk”.
Ez a helyzet nem sokban változott az utóbbi két évtizedben – világít rá az NPR hírportál riportja. A feszültségeket jól mutatja az a 2007-es incidens, amikor az észt kormány úgy döntött, áthelyezi a vörös katonát ábrázoló bronz szobrot a főváros egyik főteréről egy kevésbé frekventált helyre. Az észteknek a szobor emlékeztető volt a sötét időkre, az oroszok viszont úgy értékelték az eseményt, hogy az észtek félreteszik és lebecsülik a szovjetek nácik elleni küzdelmének szimbólumát. A konfliktusban több mint 100 ember megsérült, és egy orosz tiltakozót halálra tapostak – feltehetően a saját társai.
„Ez egyszerűen túl sok lenne”
Észtországban ma az állampolgárság észt nyelvvizsgához van kötve. Akinek nincs ilyen, az kaphat egy szürke útlevelet: vagyis munkát ugyan vállalhat, de nem állampolgár, és nem is szavazhat a választásokon. A munkakeresés pedig nehéz egy ilyen útlevéllel. A 26 éves Szergej Zavjalov például úgy érzi: „Én egy senki vagyok ebben az országban”. A nyelvvizsgát nem tudja letenni, orosz nyelvű iskolájában sosem tanították neki az észt nyelvet. Mivel nem boldogul, el is akarja hagyni az országot: azt mondja, azért, mert itt még mindig „megszállóként” tekintenek rá. „Nem szeretjük túlságosan egymást” – utal az észtekhez fűződő viszonyára. A 68 éves Roza Ivanovát pedig, aki 25 éven keresztül vezetett egy orosz iskolát, leváltották, mert nincs nyelvvizsgája. Négyszer próbálta meg letenni, állítása szerint keményen tanult, mégsem ment át. „Ha 20 évvel fiatalabb lennék, biztosan elhagynám ezt az országot. Higgyen nekem. Elmennék az én Oroszországomba” – bizonygatja.
„Én nem értem, miért panaszkodnak az orosz emberek” – mondja válaszul az észt elnök, Toomas Hendrik Ilves. „Úgy értem, a németeket évekig megverték az utcán a háború után, nálunk ilyesmi nem volt.” A nyelvvizsga-követelményt, mint magyarázza, a Cambridge Egyetemen tervezték meg igen gondosan, hogy biztosan fair legyen. A szürke útlevél pedig szerinte nemes gesztus, amivel munkavállalási lehetőséget biztosítanak a nem állampolgár oroszoknak. Hangsúlyozza: az orosz kisebbség nagy része megszerezte a nyelvvizsgát, és ezzel az állampolgárságot is – de van egy kisebbség, amely még mindig inkább Oroszországhoz kötődik, és nem sok hajlandóságot mutat, hogy megtanuljon észtül. Megengedni, hogy az orosz is hivatalos nyelv legyen az országban, olyan lenne, mintha elismernék a szovjet megszállás legalitását.