Katja Mäntylä a Jyväskyläi Egyetem docense. Kutatásaiban sokat foglalkozik a nyelvoktatás elméleti és módszertani kérdéseivel.

Mi jelezné jobban egy kezdeményezés sikerét, mint az érdeklődők tömege és a szakma elismerése? A Jyväsklyäi Egyetem nyelvi tábora 2014-ben, működésének harmadik évében nyolc perc alatt betelt, októberben pedig kiérdemelte az Európai Bizottság European Language Label díját. Mi a siker titka? Mik a kezdeményezés tanulságai? A tábor ötletgazda-szervezőjével, Katja Mäntylävel beszélgettünk.

Nemsokára fogyasztható a cirill ábécé
(Forrás: Kielikampus blog)

Hirtelen ötlet – gyors siker

A tábor ötlete 2012 januárjában jutott Katja Mäntlyä eszébe, kollégáival pedig júniusban már ki is próbálták, hogyan működik a gyakorlatban. Az alapötlet az volt, hogy nyelvek iránt érdeklődő gyerekek tanárjelöltek vezetésével szórakoztató, játékos módon foglalkozzanak számukra nem vagy csak kevéssé ismert nyelvekkel. Miközben nyári szünidejüket töltik, sportolnak, süteményt sütnek, rajzolnak vagy kirándulnak, a gyerekekre szinte észrevétlenül „ragad” egy új nyelv és az ahhoz kapcsolódó kulturális hagyományok sokasága.

A kezdeményezés erőssége, hogy egyszerre elégíti ki a nyelvet tanulni kívánó gyerekek és szüleik igényeit, tölt be kultúranépszerűsítő szerepet, és ad gyakorlási lehetőséget nyelvtanár-jelölteknek – emellett pedig az oktatási innovációk iránt érdeklődő kutatók is érdekes kutatási terepre lelnek benne. A táborban részt vevő gyerekek és tanárjelöltek ugyanis időnként – szóban vagy rajzban – megfogalmazzák benyomásaikat, amiket aztán a szervező tanszékek kutatói elemeznek, így az eredményeket fel tudják használni a következő tábor szervezéséhez.

Készül a testrészneveket bemutató svéd plakát
(Forrás: Kielikampus blog)

Diákok és tanárok

A hallgatók, akik tanítási gyakorlatukat végzik a táborban, kipróbálhatják, hogyan lehet a legkülönfélébb, hagyományosan nem az iskolával és a nyelvórákkal összekapcsolódó eszközöket felhasználni a nyelvtanításban. Munkájukat a tanárképzésben részt vevő oktatók irányítják, akikkel megbeszélik a terveiket, hogy azok jól használhatóak legyenek, és összhangban legyenek a tábor elveivel, amelyek így foglalhatók össze röviden:

A gyerekek a nyári szabadidejüket töltik, tehát elsősorban az a célunk, hogy jól érezzék magukat, és emellett egy új nyelvbe és kultúrába is betekintést nyerjenek. Nem a tankönyvben található nyelvet tanulják, ami gyakran előfordul az iskolákban, hanem megtapasztalják, mit jelent egy másik nyelven csinálni valamit. A nyelvek a mindennapi élet részei, bármit csinálunk, ahhoz nyelvet használunk, és az idegen nyelvek természetesen épülnek bele a napi teendőkbe. A lényeg tehát az, hogy a gyerekek a tevékenységeik során használják a nyelveket, de nem az iskolai értelemben vett „tanulás” a lényeg – nincsen például előre rögzített tantervünk. Az sem baj, ha valaki nem tökéletesen fejezi ki magát: a lényeg, hogy felébredjen a nyelv iránti érdeklődése. – Még az is lehet, hogy később iskolában is azt választja majd. Emellett a tanárképzős hallgatóinknak is meg szeretnénk mutatni, hogy a nyelv mindenütt ott van, és minden élethelyzet lehetőségeket rejt arra, hogy nyelvet tanuljunk.

Ez utóbbi gondolat különösen fontos, mert a tapasztalatok szerint gyakran még a tanárjelöltek fejében is elkülönül, hogy „most nyelvet tanulunk”, illetve „most csinálunk valamit”. A hallgatók a táborban tehát egyben azt is gyakorolják, hogyan készítsenek elő professzionálisan egy foglalkozást, és hogyan integrálják a különböző tevékenységeket. Egy jó ötletnek kell lennie a kiindulópontnak, de az ötlet önmagában kevés:

Nem elég, ha a diák eltervezi, hogy például majd sportolnak egy jót a gyerekekkel, és közben svédül tanulnak. Volt tanárjelölt, aki a sportpályán kezdett azon gondolkodni, hogy is van ez meg az a sportkifejezés svédül – ezért javasoljuk, hogy jobban készüljenek fel, és várható szavakkal, kifejezésekkel, szöveggel bővebben felszerelkezve vágjanak bele a foglalkozásokba.

Forrás: Katja Mäntylä

Szeretik a gyerekek

A kezdetben német csoportokkal induló táborban legutóbb angolul, svédül, németül és oroszul lehetett tanulni. Idén ezek mellett francia programokat is hirdetnek. A részt vevő gyerekek létszáma a kezdeti 20-ról 72-re emelkedett.

A tábor minden érdeklődő előtt nyitva áll – nyelvi háttértől függetlenül. Ugyan a tábor célja az, hogy a gyerekek számára kevésbé ismert nyelveket népszerűsítsen, az is kapóra jöhet, ha valaki magas szintű nyelvtudással érkezik. Tavaly például a németcsoportban volt kétnyelvű gyerek is, akinek a kompetenciájára az egész csoport, de még a tanárjelölt is tudott építeni, ha egy-egy szóra, kifejezésre volt szükség, vagy valaki többet szeretett volna tanulni a német kultúráról. A tanárjelöltek azonban ügyeltek arra, hogy még a kétnyelvű gyerek se emelkedjen ki túlzottan a csoportból: amellett, hogy az egyenlőség a finn oktatás alapelve, a rangsorolás, a reflektorfénybe állítás a gyerekek között szövődő barátságoknak sem tett volna jót. A gyerekcsoportok elég heterogének voltak, és ez sokszor kapóra jött. Mivel a diákoknak nemcsak a nyelvtudása, hanem a kora is különböző volt, a nagyobb gyerekek segítették, tanították a kisebbeket.

A tábort szervező oktató-kutatók kíváncsiak voltak a gyerekek tapasztalataira: hogyan érezték magukat, mire figyeltek oda, mi tűnt fel nekik.

Ami a legjobb volt tanári szemszögből, az az, hogy nem nagyon említették, hogy „ezeket és ezeket a szavakat tanultam”, hanem érzéseket írtak, mint például „jópofa volt az angol”, „tetszik a német”, tehát kialakult vagy megerősödött a nyelvek iránti pozitív attitűdjük. A tevékenységeket is sokat emlegették, például „tetszett a krikett”, vagy „élveztem, amikor sütit sütöttünk”. A légkörről is sokat írtak, például hogy barátokat szereztek, jó volt a hangulat. Ami kicsit ijesztő volt, az az, hogy sokan írták, hogy ez mennyire más volt, mint az iskolában: sokkal élvezetesebb és egyszerűbb volt itt nyelvet tanulni. Ezt a tanárképzés szempontjából elég rémisztő hallani.

A gyerekekben tehát, annak ellenére, hogy Finnországban a tanárok voltaképpen úgy vezetik az órákat, ahogy akarják, a mai napig egy merev szabályok és unalmas gyakorlatok által dominált iskolakép jelenik meg. Ezzel kapcsolatban veti fel egy írásában Josephine Moate, hogy bár nem lehet minden nyelvórát partivá varázsolni, jó lenne, ha a tankönyvközpontúság helyett a tantermen kívüli valóság elemeit gyakrabban vonnák be a tanításba a nyelvtanárok.

Kirándulás a táborral
(Forrás: Kielikampus blog)

Díjazták az erőfeszítéseket

Adatbázis tájékoztat a korábban díjazott projektekről, amelyek között számos magyart is találunk.

A tábor szervezői és Jyväskylä város által közösen elnyert rangos európai díjat olyanok kapják, akik társadalmilag is hasznos innovációt vezetnek be a nyelvoktatásba. Finnországban a nyelvi táboron kívül egy vaasai tandem nyelvtanuló projektet tüntettek ki (ez hasonlít a jyväsklyäi Each One Teach One rendszeréhez), illetve egy Valkeakoskiban született webalapú tanulói környezetet, amelyet önálló tanulásra fejlesztettek ki. A díjazottak kiválasztásában az Európai Bizottságon kívül szerepet játszik az adott ország hivatalos oktatáspolitikai vezetése is (Finnországban ez az Opetushallitus elnevezésű nemzeti oktatási testület).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Katja Mäntylä szerint a nyelvi tábor egyszerre több okból is felkelthette a zsűri figyelmét. Az egyik az, hogy a tábor gyakorlati példát ad a finn nemzeti tantervi koncepció megvalósítására: sokféle tevékenységet vonnak be a tanulásba, és nagyban építenek a gyerekek iskolán kívül szerzett tapasztalataira, készségeire. A másik kihívás, amelyre a tábor választ ad, a finnországi iskolai idegennyelv-tanításban jelen lévő választék elszürkülése. Otthon elsajátított nyelvén (nyelvein) kívül a diákok kötelezően tanulják a második nemzeti nyelvet, amely a svéd (illetve, svéd anyanyelvűek számára, a finn). Idegen nyelvként túlnyomórészt az angolt tanulják, és kevesen vannak, akik egy negyedik nyelvvel is elkezdenek megismerkedni. Ezért fontos, hogy a tábor a Finnországban kevésbé tanított nyelvek közül olyanokra irányítja a figyelmet, amelyek korábban népszerűek voltak, de ma már csak kevés helyen tanítják őket.

Ajánlott olvasmányok

Josephine Moate a cikkünkben szereplő tábor kapcsán javasol ötleteket iskolai nyelvtanároknak From the camp to the classroom: seeking dialogue between innovative foreign language pedagogy and conventional practices című, a Kielikampus blogon megjelent írásában.

A táborról képes beszámoló olvasható szintén a Kielikampus blogon (finnül).

Szabó Tamás Péter kutatásait az Európai Unió 7. Keretprogramján belül megvalósuló Marie Curie Intra-European Fellowship program teszi lehetővé (ref. 626376).