-
ganajtúrós bukta: Mondjuk az ilyen vitákat én sem értettem.. Még amikor mi "vitázunk" (=beszélgetünk) az leg...2024. 10. 31, 16:26 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Valójában semmi értelme nincs annak, amit írsz. Az ilyesmit bullshitel...2024. 10. 31, 12:01 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Szerintem maga a rendszer elmélet nem új, és adatolja saját magát olyan példa m...2024. 10. 31, 11:54 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Sok önjelölt próféta fordult már meg a Nyesten. De ahhoz, hogy az új e...2024. 10. 30, 20:08 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: Igen, víz nélkül nincs élet, de a folyó ha kilép a medréből, tényleg őrült.. A ...2024. 10. 30, 20:01 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Mindenkinek lehet ötlete, hogy hogyna reformálná meg a helyesírást. A szabályokat könnyű bonyolultabbá tenni, de a legnagyobb baj az, hogy már így is túlbonyolítottak. Ráadásul az MTA a helyiekre sincs tekintettel.
Helyesírási kérdések megválaszolásával nem szoktam foglalkozni, mert nem értek a helyesíráshoz, és mert a mai magyar akadémiai helyesírás szabályait nagyon rossznak és zavarosnak találom, ezért nem szívesen adok tanácsot ezek szellemében. A helyesírás a beszélt nyelv írásos lejegyzésének konvenciórendszere. Az írásbeliség kezdetén általában csak szokások rögzítik, és nem is volt egységes, később szokták „hivatalos” szabályokba foglalni. Én hasznosnak találom, ha a különböző szövegekben azonos lejegyzési konvenciót használnak az emberek, mert megkönnyíti az olvasást és felolvasást (hiszen az olvasó vagy felolvasó nem ütközik szokatlan írásmódba), és valamennyire (és valamennyi ideig) biztosítja, hogy későbbi generációk is el tudjanak olvasni korábbi szövegeket. Azt viszont nem hiszem, hogy ehhez olyan merev és szigorú szabályrendszerre kell törekedni, mint amilyen a mai magyar akadémiai szabályzat.
Az írásbeli lejegyzés szokásainak szabályokba foglalásához természetesen jól kell ismerni az illető nyelvet, hiszen csak úgy tudhatjuk, hogy egyáltalán milyen lejegyzési problémák kerülnek elő. Például a magyar nyelv toldalékoló jellegéből fakad, hogy meg kell állapítani annak a szokásait, hogy rövidítésekhez, számnevekhez stb. hogyan kapcsoljuk írásban a toldalékokat, és ezt tudni kell ahhoz, hogy például a helyesírás megalkotásával foglalkozók meg tudják állapítani, hogyan szokás (vagy hogyan „kell”) a [tizenkettedikes] hangzású szót leírni: 12.-es, 12-edikes, 12-ikes, vagy más formában-e.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
István nevű olvasónk kérdésével azért foglalkozom szívesen, mert nem a jelenleg sajnos egyetlen akadémiai helyesírási szabályokról érdeklődik, hanem általánosabb kérdést érint: azt, hogy egy bizonyos magyar szerkezetet hogyan lenne a legcélszerűbb írásban lejegyezni.
Miskolcon van a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár (3530, Miskolc, Görgei Artúr u. 11.) Az még érthető lenne, ha mondjuk Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Könyvtárnak hívnák, hisz van BAZ megye, de Rákóczi nem megye. Ám akkor miért nem írjuk „II. Rákóczi Ferenc” Megyei Könyvtár-nak, a név idézőjelbe tételével ? (az orosz szokás „értelmesebbnek” tűnik : xxx imeni yyy) Vajon ez egy „luk” a magyar helyesírásban ?
Természetesen nincs „luk” a jelenlegi akadémiai helyesírásban, hiszen aszerint éppen azt az írásmódot kell használni, amit István is idéz: II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. Az ő kérdése valójában arra vonatkozik, hogy célszerű-e ezt a konvenciót használni, éppen ugyanúgy értve ezt, ahogy én is értettem a helyesírás célszerűségét: kellőképpen segíti-e az olvasást, a felolvasást? István ugyanis arra utal, hogy nincs Rákóczi megye (vagy II. Rákóczi Ferenc megye), vagyis kimondatlanul arra a problémára mutat rá, hogy olvasás közben az olvasó az akadémiai helyesírás használata esetén rosszul tagolhatja az intézmény nevét, olyanformán, mint amilyen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Könyvtár tagolása, vagyis a II. Rákóczi Ferenc nevet tévesen a megye nevének tekintheti, hiszen az írásképben ugyanott és ugyanúgy jelenik meg, mint az „igazi” elnevezésben a Borsod-Abaúj-Zemplén név.
(Forrás: Wikimedia Commons / gregoriosz / CC BY 2.0)
István kérdése valójában sokszorosan bonyolultabb, mint akár ő maga gondolhatta. Ha új helyesírási szokásokat szeretnénk meghonosítani (vagy új szabályzatba foglalni), akkor el kell döntenünk, hogy mennyire várjuk el az új szokásoktól, hogy tükrözzék a kifejezések logikai-nyelvtani felépítését. Vajon elvárjuk-e az írásos lejegyzéstől, hogy jelezze: a II. Rákóczi Ferenc az egész megyei könyvtár kifejezéshez tartozik, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén közvetlenül a megyei szóhoz kapcsolódik szorosan, és az így kapott szókapcsolat, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alkot jelzőként szókapcsolatot a könyvtár alaptaggal?
Tulajdonnévi jelző/előtag Hovatartozásra utaló jelző Alaptag Névszói szerkezet, amiből jelzőt alkotunk A jelző toldaléka Tulajdonnévi jelző/előtag Alaptag II. Rákóczi Ferenc megye -i könyvtár Borsod-Abaúj-Zemplén megye -i könyvtár
Nos, könnyű belátni, hogy ha azt szeretnénk, hogy a helyesírás mindig tükrözze a szerkezetek felépítését, tagolását, azt csak igen nagy áldozatok árán tudnánk megtenni. Tulajdonképpen már a Borsod-Abaúj-Zemplén írásmódban is erre szolgálnak a kötőjelek (mint ahogy az egybeírt szavakban az egybeírás is erre szolgál): mutatják, hogy a három szó együtt alkot egységet. Hasonló alapon írhatnánk azt is, hogy Kossuth-Lajos utca, jelezve, hogy a Kossuth Lajos név egyetlen tulajdonnévi jelzőt (előtagot?) alkot, de akkor például a Kossuth-Lajos utcai árus kifejezés félreérthető lenne (vonatkozhatna egy Kossuth Lajos nevű utcai árusra is), és a kötőjeleket csak így tudnánk a tagolás jelölésére használni: Kossuth-Lajos-utcai árus.
A kötőjelekkel szemben egyértelműen lehet jelölni a szerkezetet zárójelezés használatával (a nyelvészek gyakran élnek ilyen szemléltető jelrendszerekkel):
[[II. [Rákóczi Ferenc]] [megyei könyvtár]],illetve
[[[Borsod Abaúj Zemplén] megye]i könyvtár].
Őszintén szólva nem hiszem, hogy népszerűvé válna, sikert aratna egy ilyen zárójelezett lejegyzési konvenció. Nem mintha az akadémiai helyesírás változtatásainál olyan nagyon megszondáznák a közvéleményt a várható siker felmérésére. A most készülő új változatot például teljes titokban dolgozták ki.
István javaslata a kötőjelek mellett az idézőjelek használata lenne tagolási célra: „II. Rákóczi Ferenc” megyei könyvtár. Én egyáltalán nem tartom rossznak ezt az ötletet, a kötőjel mellett az idézőjelet is felhasználhatná egy jövőbeli helyesírási konvenciórendszer, legalábbis tulajdonnévi jelzők/előtagok esetében. De félek, hogy ez is rettentően megbonyolítaná a szabályokat, és annak a legjobban az iskolásgyerekek látnák kárát, akiknek meg kellene ezeket tanulniuk. Például hogyan rögzítenénk az idézőjelek használatának szabályát? Miért nem kellene az idézőjel a Borsod-Abaúj-Zemplén név köré, ha egyszer ez is az elnevezése egy megyének? (Ha ugyanis itt is idézőjeleket kellene használni, így: „Borsod-Abaúj-Zemplén” megyei könyvtár, akkor az István által panaszolt többértelműség nem szűnne meg tőlük.) Értem én, hogy István csak akkor használná az idézőjeleket, amikor az oroszban az imenyi ’-ról/-ről elnevezett’ szót használnák, de vajon elvárhatjuk-e egy iskolástól, hogy meg tudja állapítani, mikor használnák az oroszban az imenyit?
(Forrás: Wikimedia Commons / Крылов Иван / CC BY-SA 3.0)
A tulajdonnevet tartalmazó szerkezetekkel egyébként (például azokkal, amelyeket itt fent „tulajdonnévi jelzősöknek” vagy „előtagosoknak” neveztem) a mai helyesírási szabályzatban is óriási problémák vannak, hasonló okokból. Ráadásul az akadémiai helyesírás szerint a tulajdonneveket általában nagy kezdőbetűkkel kell kezdeni, ami azért célszerű, mert a nagy kezdőbetű figyelmezteti az olvasót, hogy nem „értelmes” szóról van szó, hanem csak egy címkéről, amit másképpen értelmezünk, nem kell hozzá köznévi jelentést keresnünk. Ugyanakkor bizonyos esetekben (például ha jelzőt képzünk belőlük) számomra érthetetlen módon mégis kisbetűvel kezdődnek az akadémiai helyesírás szerint (pedig ilyen esetekben sem köznévi az értelmezésük).
Hogy a sokféle szerkezet közül melyikben kell kis kezdőbetűvel kezdeni a tulajdonnevet, és mikor kell kötőjellel kapcsolni az alaptaghoz, az szinte megtanulhatatlan a diákság számára, ráadásul értelmetlen is az önkényes megkülönböztetéseket bebiflázni. Például kötőjelet kell használni, ha az alaptag „földrajzi köznév” (Csepel-sziget), de különírást, ha „közterület-köznév” (Ferenc körút), vagy ha a tulajdonnév önmagában is használatos az illető dolog megjelölésére, és csak „magyarázatként” áll utána a köznév (Duna folyam). Eszerint kell írni Hűvös-völgynek az ilyen nevű domborzati képződményt, miközben a városrész nevét Hűvösvölgynek. Arról fogalmam sincs, hogy például a Góbi-sivatag, vagy a Góbi sivatag-e az előírásos lejegyzés, mert fogalmam sincs, hogy a Góbi önmagában használatos elnevezése-e ennek a sivatagnak. Néha igazán nehéz erre egyértelmű választ adni, mert például a Pala(tinusz) nagyon elterjedt neve egy tónak Dorog és Esztergom határán, de a „hivatalos” írásmódban kötőjelet kell tenni a Palatinusz-tó névbe, mert a szabályzatot alkotó urak és hölgyek nem törődnek az ottani nyelvhasználattal.
(Forrás: Wikimedia Commons / Máth Dávid - Mdavid89 / CC0)
Ezeken a szabályokon kívül még egy halom van az akadémiai szabályzatban, de ezeket nem idézem, mert a probléma megértéséhez nem szükségesek. De azért felsorolok még néhány példát más típusokra. Az olvasóra bízom, milyen szabályrendszert tudna elfogadni (és megtanulni), hol használna nagy kezdőbetűt (és a kifejezés másik tagjától külön vagy kötőjellel elválasztott írásmódot), kis kezdőbetűt (ebben az esetben akár az egybeírás is lehetséges lenne), vagy akár az István által javasolt idézőjeles írásmódot:
István király, Kovács kisasszony, Vörös Éva tudományos főmunkatárs, Vizoviczki család, Quimby zenekar, Béres-csepp, Ady-vers, Széchenyi-kastély, Rákóczi Ferenc-emléknap, Orbán-kormány, Gyurcsány-párt, Árpád-ház, Árpád-kori, Jászai Mari-díjas, Duna-part, Baranya megye, dízelmotor, Gödel-tétel, Gödel-számozás. (Vagy gödelszámozás? Nem tudhatom, mert ez nincs benne a szabályzatban.)