@csakegyvélemény: "Gondolom a régi görögöknek, illetve a rómaiaknak a kémia (illetve akkoriban gondolom alkímia) szakszókincsének volt még egy felhangja, azzal, hogy nem csak jelölt, hanem jelentett is valamit ( nem tudom, hogy a kémiai elemek nevei milyen eredetűek, de gondolom görög vagy latin)."

A kémiai elemek nevei lehetnek görög (vagy latin) "eredetűek", de ez korántsem jelenti azt, hogy a "régi görögök" nevezték volna el, vagy egyáltalán ismerték volna őket, csak a műgörög/műlatin szavak a tudományban egykor divatosak voltak. Pl. szép sorban a periódusos rendszerben:

1. Hidrogén: "Műgörög", görög tövű, de igazából francia nevet kapott (hydrogène) a 18. század végén. (ὕδωρ, hüdór <-- víz)

2. Hélium: A 19. század végén kapta a nevét, amelyben persze a tő itt is görög (ἥλιος, héliosz <-- nap)

3. Lítium: A 19. század elején kapta a nevét egy svéd kémikustól, ettől még ez is görög tövet tartalmaz. (λιθoς, lithosz <-- kő)

...

Egészen a modern nevekig, pl. a dubniumig/darmstadtiumig/livermoriumig (kutatóintézeteknek otthont adó városok), vagy a bohriumig, mendeléviumig, meitneriumig (kutatók), amelyekben már a tő sem görög.

Persze a régi görögök, latinok is ismerhették mondjuk a rezet (Cu, cuprum) vagy a vasat (Fe, ferrum), de ezeknek nem is a görög/latin neveit használjuk, kivéve mondjuk a képletekben.

@Kormos: Személyeskednek? Meg vagyok idézve? Hogy kerülök én a képbe, akarom mondani - azaz írom - a szövegbe? Legyek több belátással? Semmi akadálya! De könyörve- essdem, világosítsák meg homálos elmimet, miként s hogyan evezek én egy gályában egy csapat marcona,viking harcossal! Gyökér vagyok, vagy gyökértelen? - Kérem, ne süssék rám a "gyökértelen gyökér" jelzőt, annyira kézenfekvő, ergo lapos!

Mélyebbre hatolva a nyelvi gyökereimben megállapítom: "Samu bácsi" kétségtelenül eszköz, s mint ilyen kényére-kedvére eltűri, hogy az Urak köszörüljék rajta a nyelvüket, amíg egy éles viking szablya le nem szabja - ez is lapos, de miként ahogy az ősi vikingek leszármazottja , Arthur király szava-járása tartja: "lapjával suhint, élével vág". Nos?

@Krizsa: Megszemélyesítek, tehát vagyok. Vagy ok vagyok, vagy okozat, netán mind a kettő. APRÓ po, MILYEN ÉRTELEMBEN VAGYOK "Samu bácsi"?

Kérdem már csak azon szimpla szükségleteimtől megfogva (székrekedés),

1. hogy megérthessem magam;

2. hogy megértessem magam.

Az Értsd jól! mozgalom célja tiszteletre méltó. Nem segít azonban azokon, akik a magyar sztenderdet szeretnék visszahallani a beszélgetésekkor. És nem, nem fogom kijavítani, miért is tenném. Csak épp meg lesz a véleményem róla. Ebben semmilyen mozgalom nem fog tudni engem megakadályozni. A nyelv nemcsak a kommunikáció eszköze, hanem egy kicsit több is. Nekem.

@Untermensch4: Szerintem nem tiltani kell (már csak azért sem, mert nem hatásos), hanem kihasználni a magyar nyelv lehetőségeit és létrehozni magyar változat(ok)at. Ha megmarad jó, ha nem akkor ez van. Ezt se erőltetettnek nem érzem, sem elnyomásnak.

Szerintem hozzád a szó erejéhez, ha értjük is (átlátszó), nem csak használjuk. Gondolom a régi görögöknek, illetve a rómaiaknak a kémia (illetve akkoriban gondolom alkímia) szakszókincsének volt még egy felhangja, azzal, hogy nem csak jelölt, hanem jelentett is valamit ( nem tudom, hogy a kémiai elemek nevei milyen eredetűek, de gondolom görög vagy latin).

@Krizsa: Elöljáróban annyit, hogy nem szeretném fölszámolni a

tudományos szakszókincset.

Egy idegen eredetű terminológia haszna lehet, hogy megkönnyíti a téma kutatóinak nemzetközi értekezését, illetve olyan különbségeket jelez, amit a magyar megfelelő nem.

Hogy a másik oldalról is nézzem, ha magyarul írok, azt minden bizonnyal magyarok fogják olvasni, így felesleges telenyomni idegen szavakkal. Emellett az idegen terminológia használata el is fedhet különbségeket, pl. nevezhetjük a magyar részeshatározót dativusznak is, de használatában világok választják el mondjuk a latin dativusztól.

Személy szerint pedig irtózom a fölösleges tudományoskodástól. Mikor szakirodalmat kellett olvasnom, a hajamat téptem, hogy ilyen egyszerű dolgokat hogy lehet, ilyen bonyolultan leírni. Gondolom a lehetőségek szakterületenként változóak, de szerintem ha valaki szereti az általa kutatott témát, kötelessége a lehetőségekhez képest közérthetően írni/beszélni róla (ne a tudományos ködtől legyen valakinek presztizse mondjuk az egyetemen, hanem mert évtizedekkel később is emlegetik az óráját a volt diákok. Erről most a Holt Költők Társaságának könyvtépős jelenete jutott az eszembe...).

Abba most nem is mennék bele, hogy mennyivel jobb, ha "tím líder"-t mondunk a "csapat/csoportvezető" helyett...

@Kormos: Ne hecceld :), mert megint belekezd a Czuczor-Fogarasi szótár és saját gyöknyelvészetének összehasonlításába (vagyis "szótárából" 10-20 oldal beírogatásába), amelyet így ezredszer már nem akarok végigolvasni. :)

@Krizsa: "De ez tökéletesen ki is van zárva, mert nincs mivel ellenőrizzék, hogy igazam van-e. Mások a vizsgálati eszközeik." - Ezzel egy vallás érvel, nem egy tudomány. A tudománynak jól meghatározható vizsgálati módszerei vannak, neked egyetlen vizsgálati módszered van: saját személyes intuíciód, amivel bármit összekapcsolsz bármivel, kritikai szemlélet nélkül. Ahhoz, hogy veled szemben "tudományos igényű bírálat" legyen megfogalmazható, legalábbis le kéne tenned valamit az asztalra azon a színvonalon túlmenően, amit én is produkáltam 14 éves koromban, amikor azt hittem, "új tudományágat létrehozni" ennyi és nem több. A vicc az egészben, hogy még csak újdonságot sem hoztál létre, a "módszereid" és "tudományod" semmi egyéb, mint az igazi nyelvtudománynak születésekori kezdeti csetléseinek-botlásainak újrajátszása. Ezeket a nyelvtudomány nem véletlenül haladta meg.

@Krizsa: És pont annyit is értesz a nyelvészethez, mint Samu bácsi, vagy a viking hajósok.

A leves és a kétféle nyelvészet. Összetevők: 1. a levesbevalók - 2. a nyelvészet (fogalomtára) szakkifejezései + a gyöknyelvészet (fogalomtára) szakkifejezései.

A kritika: hamár mindenáron új nyelvészeti irányzatnak tekintem a gyöknyelvészetet, legalább a (hivatalos, történeti) nyelvészet szakkifejezéseit használnám. Miért nem? Azért, mert nem lehet.

Mert én nem főzök levest, csak a nyers levesbevalókat veszem szemügyre. Az, hogy X magánhangzó és Y mássalhangzó egymás közelében mit érez a forró levesben (a mondatban), hogy az ízük elváltozik, vagy teljesen fel is bomlanak és eltűnnek - hogy milyen nyelvállás mennyire közelíti a szájpadlást - engem pont annyira érdekel, mint a Samu bácsit, meg a viking hajósokat.

A gyöknyelvészet egészen más nyelvészeti ágazat. Más a kutatás célja, teljesen mások a módszerei. Nem 6ooo éves, hanem (elvileg) a majomembertől napjainkig tart az az időintervallum, amiben a nyelveket vizsgálja.

A gyöknyelvészet akkor sem simulna bele a mai történeti nyelvészetbe, ha ez utóbbi elismerné, hogy igazam van. De ez tökéletesen ki is van zárva, mert nincs mivel ellenőrizzék, hogy igazam van-e. Mások a vizsgálati eszközeik.

Én ugyan ismerem és bírálom az ő módszertanukat, de fordítva (személyeskedésen és idétlenkedésen kívül) még bírálat sem létezik. Nem ismerik a gyöknyelvészetnek a legrövidebben, pár oldakon, ált. iskolai szinten megfogalmazott alapjait sem.

Nincs és nem is lesz közös szakmai nyelv.

.

@Untermensch4: Más kérdés, hogy Krizsa 1. nem hajlandó megismerni a nyelvészet szókincsét

2. helyette inkább saját maga alkotott egyet

3. Amelytől az eltérés blaszfémia...

Szeritem bontsuk ketté a témát.

1./ Valaki nem tanulta meg (vagy csak részben) a minden társadalmi rétegben és tájegységben megértésre alkalmas "általánosított és iskolában is tanított 'nyelvjárást'", ekkor

"Inkább járjunk utána, hogy miért mondja, és mit is akar vele mondani tulajdonképpen."-írja a cikk..

Ez szerintem sok félreértéshez vezethet, pl. ha valaki nem jár utána, mert azt hiszi, jól értette..

2./ Valaki jól vagy rosszul, idegen szavakat használ, amit valakik valahogyan értenek, esetleg félre értenek. Nem járnak utána a jelentésnek, ha azt hiszik, értik mit mondott a másik..

A két eset hasonló eredményre vezethet, félreértés lehet a vége..

-A nyelvművelők a fentiek miatt igyekeznek "helyes beszédet és írásmódot" elsajátíttatni a tanulókkal, és a kevésbé meggyökeresedett idegen szavakat "közérthető módon" (magyarítva) beépíteni a magyar nyelvbe..

-A törekvés nyilván nem mindig, de sokszor sikeres és szerintem semmiképpen nem elítélendő..

A beszélők úgysem fogják használni a "létrehozásukkor is holt" kifejezéseket, és a spontán létrejött, esetleg szleng kifejezések úgyis beépülnek a nyelvbe, ha nem akarja egy "túlbuzgó" nyelvőr.. :)

@csakegyvélemény: a szakszókincs jóbarát, Krizsa jót mondott ezzel. a korlátozó szabályozási próbálkozások bizonyos "szakszókincseket" (akár a szleng is lehet ez) akarnak "kiiktatni" a rendszerből. a tiltásuk/korlátozásuk miatt nem széles körben ismert szavakra pedig rá lehet mondani hogy "akadályozzák a megértést", a kör bezárul... az idegenszó-használatnál is (szerintem) az a probléma hogy ha kevés "magyar" szinonímáját ismerjük. amikor latin szavaktól félti valaki a magyart akkor meg külön poén hogy a régóta használtakat úgyis "belecsiszoljuk" a magyarba, asszimilálódnak... :)

@csakegyvélemény: Először is mindennel egyetértek.

Csak azzal nem, hogy a különböző tudományágak nyelvezetét (mindnek van sajátja, de a kommentelő nem is a tud. nyelvezetet bírálta), egyáltalán nem lehet nélkülözni. Mert pl. a kémiában, orv. tudományban, stb. egyenként SOKEZER szakszót tanul az ember. Tehát akinek sokoldalú a műveltsége, sok TÍZEZRET - és az mind kell. Ezeket úgy kell felfogni, hogy mindenki annyi nyelven tud, ahány szakmát ismer.

Senkinek nem romlik tőle a magyarsága, mert az agyunk teljesítő képessége gyakorlatilag végtelen. Vagyis azt, amit sok éve nem használunk, szépen "letakraja". Mint pl. nekem a kémia, meg a többféle nyelvek szókincsét, amit valaha tanultam - de órák alatt visszajön az egész, ha megint használom. Vagyis még 3Ö év mulva is MEGVANNAK - agy kicsit elnyomva.

mármint

"idegenszó-használat"