A névadás ünnepélyes esemény. Még akkor is, ha az ünnep tárgya már elmúlt hatvan és történetesen az ország legfőbb nemzetközi reptere. A kormány és Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter is így gondolhatták, amikor úgy döntöttek, a Liszt Ferenc Emlékév megkoronázásaként a magát mindig is magyarnak valló komponista-zeneszerzőről nevezik el a ferihegyi légikikötőt.

A reptér egy korábbi büszke pillanata: átadták a Ferihegy II. terminált 1985 októberében. Az MTI korabeli tudósítása szerint "a most átadott repülőtér Európa egyik legkorszerűbb repülőterének számít"
(Forrás: MTI/Fehér József )

Azonban ha országunk legnagyobb repteréről van szó, nem is olyan egyszerű új nevet adni. A reptér neve ugyanis földrajzi név, és mint ilyen, nevének megváltoztatásához számos feltételt kell teljesíteni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy névadás jogszabályi viszontagságai

Kik delegálhattak tagot?

A Földrajzinév-bizottság tagjait a március 21-éig hatályos rendelet szerint a következők delegálhatták (részlet a jogszabályból):

a) a miniszter a nagy méretarányú állami térképekkel összefüggő földrajzi nevekkel, illetve a földrajzi nevek nyilvántartásával,

b) a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a határon túli magyar földrajzi nevekkel, illetve a kisebbségi nyelvű földrajzi nevekkel,

c) az önkormányzati és területfejlesztési miniszter a helyi önkormányzatokkal és a területfejlesztéssel,

d) a honvédelmi miniszter a közepes és kis méretarányú állami térképekkel, illetve a honvédelmi célú térképészettel,

e) a környezetvédelmi és vízügyi miniszter a földrajzi nevek természetvédelemmel és vízüggyel,

f) a gazdasági és közlekedési miniszter a vasúti közlekedéssel, a közúti közlekedéssel, az úthálózattal, a postai és hírközlési ügyekkel összefüggő földrajzi nevekkel,

g) a külügyminiszter a külföldi államok magyar nevével,

h) az oktatási és kulturális miniszter a közoktatással, illetve a földrajztanítással,

i) a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának elnöke a lakcímnyilvántartással összefüggő földrajzi nevekkel,

j) a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) elnöke a Magyar Köztársaság helységnévtára és helységnévkönyve szerkesztésével összefüggő földrajzi nevekkel

kapcsolatos bizottsági képviselet ellátására.

(3) A miniszter egy-egy tag jelölésére kéri fel a következő intézményeket és szervezeteket:

a) a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: MTA) Magyar Nyelvi Bizottságát a földrajzi nevek helyesírásával,

b) az MTA Nyelvtudományi Intézetét a földrajzi nevek névtani, nyelvjárási kérdéseivel,

c) az MTA Történettudományi Intézetét a földrajzi nevek történeti hátterével,

d) az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetét a földrajzi tájbeosztásokkal összefüggő földrajzi nevekkel,

e) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékét a térképtudománnyal, geoinformatikával összefüggő földrajzi nevekkel,

f) a Magyar Távirati Iroda Zrt.-t a médiával és a sajtóadatbankkal összefüggő földrajzi nevekkel,

g) a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságot a kartográfia általános kérdéseivel összefüggő földrajzi nevekkel

kapcsolatos bizottsági képviselet ellátására.

(4) A miniszter további, intézményektől független és a földrajzi nevek tekintetében elismert szakembereket is felkérhet a bizottsági munkában való részvételre.

A magyarországi földrajzi nevekről az erről szóló kormányrendelet szerint – legalábbis eddig – egy szakbizottság döntött. A Földrajzinév-bizottság hátterét a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) biztosította, annak tagjait azonban a legkülönbözőbb szervezetek delegálták, a minisztériumokon és a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézetein át a Magyar Távirati Irodáig (lásd keretes írásunkat: Kik delegálhatnak tagot?).

Legalábbis furcsa, hogy szinte sehol nem fellelhető a bizottság pontos névsora. Sőt: a számokkal is komoly problémák merültek fel. A Vidékfejlesztési Minisztérium nem szívesen adta volna át a delegált tagok névsorát (annak ellenére, hogy minden bizonnyal közérdekű adatról van szó), ennek hiányában pedig csak arra hagyatkozhatunk, amit leírtak: a bizottság 27 vagy 25 tagból állt. A minisztérium hivatalos álláspontja ugyanis egy oldalon belül mindkét számot megemlíti (lásd a sajtóközleményt a lap alján).

A bizottság feladatait a kormányrendelet igen aprólékosan határozta meg, számos szempontot írt elő, amit a tagoknak mérlegelniük kellett az egyes döntések előkészítése során. A jogszabály egyebek mellett azt is meghagyta a tagoknak, hogy a „hivatalos földrajzi nevek megállapításakor figyelemmel kell lenni a helyi lakosság élő névhasználatára, a települési és a helyi kisebbségi önkormányzat, az egyéb szervezetek véleményére, továbbá a természet- és társadalomtudományok eredményeire, a történelmi hagyományokra, különösen a helytörténeti kutatásokra, az elpusztult települések nevére, ezen kívül a földrajzi környezetre, a mező- és erdőgazdasági művelési szerkezetre, a nemzetiségi viszonyokra, a nyelvi és nyelvhelyességi követelményekre.” A kormányrendelet további szempontok figyelembevételét is előírta – ha kíváncsi rá, pontosan mik ezek, az előző rendelet teljes szövegét itt olvashatja.

Óvakodj március idusától!

A bizottság elnökét, a független (azaz nem kormányzati delegált) Dutkó Andrást és titkárát, a VM munkatársát, Pokoly Bélát a jelenlegi kormányzat a választásokat követően megerősítette posztján. Ebből arra következtethetnénk, hogy a kormány alapvetően elégedett lehetett a bizottság addigi munkájával és a bizottság létszámával. Legalábbis március elejéig.

A Földrajzinév-bizottság 2011. március 7-én ült össze, hogy megtárgyalja a kormány kérését. (A szavazatok összesítéséből úgy tűnik, ezen az ülésen 21 fő mindenképpen jelen volt.) Úgy tudjuk, hogy a Fellegi Tamás által vezetett Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból – mások szerint egyenesen a minisztertől – már kész javaslat érkezett. Ez a „Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér” volt. Valószínű, hogy itt történt a félreértés. A javaslat – az ezt követő események ismeretében – úgy tűnik, több volt, mint javaslat. Sokkal több.

Viharos repülés

Annyi biztos, hogy a bizottság az ülésről úgy állt fel, hogy 20:1 arányban a „Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér – Budapest-Ferihegy” elnevezést hagyta jóvá. Indokolták ezt azzal, hogy egyrészt az eredeti javaslat első három szava tulajdonnév-torlódást eredményezett, ennek köszönhetően kisebb az esélye, hogy az meghonosodjék a magyar köznyelvben; másrészt arra is rámutattak, hogy a Ferihegy elnevezés széles körben elterjedt, „védett” név, amit meg kell őrizni a légikikötő új nevében. (Hiszen – emlékezzünk – a Földrajzinév-bizottságnak figyelemmel kell lennie a helyi lakosság élő névhasználatára. Erre találták ki: ha egy előterjesztés figyelmen kívül hagyja a különböző – kormányrendeletbe foglalt – adottságokat, azt az előterjesztést indoklással visszadobhatja, új nevet javasolhat, avagy újabb javaslatot kérhet be.)

Ezt követően az események viharos gyorsasággal zajlottak. A delegáló intézmények a Földrajzinév-bizottság valamennyi tagját visszahívták, sőt a VM által delegált két tag állását is elvesztette.

A kedvezőtlen döntést követően a Földrajzinév-bizottság tagjait a delegáló szervek azonnali hatállyal visszahívták

Nem teljesen egyértelmű, hogy Pokoly Béla és a VM háttérintézményeként működő Földmérési és Távérzékelési Intézet által delegált Mikesy Gábor milyen indoklással inthettek búcsút köztisztviselői státuszuknak (hiszen az alkotmánybíróság döntése értelmében május elsejéig a kormányt nem terheli indoklási kötelesség, amennyiben elbocsát egy köztisztviselőt). A VM által a nyest.hu kérésére kiadott szűkszavú sajtónyilatkozatból (a nyilatkozat teljes szövegét lásd a lap alján), továbbá az Országgyűlés 2011. március 21-i ülésén – ellenzéki képviselő azonnali kérdésére válaszolva – Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár válaszából azonban az látszik valószínűnek, hogy az útilaput a reptér nevével kapcsolatos bizottsági döntés miatt kötötték a két közszolga talpára.

A kormány az új névről az energetikai törvény módosítása során rendelkezett, így az elnevezést az eredeti kormányzati javaslatnak (Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) megfelelően becikkelyezték. Érdekes motívum, hogy az eredeti kormányrendelet ekkor még hatályos volt, az pedig világosan meghatározta, hogy a „Bizottság állapítja [meg] a […] hivatalos földrajzi neveket”. A reptér neve pedig minden bizonnyal a második paragrafus e) pontjának „országos jelentőségű közlekedési és hírközlési név” kategóriájába tartozik.

Azonban adódtak egyéb problémák is. A sajtónyilatkozat így fogalmaz:

„2011-ben Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját ünnepli hazánk, és a nemzetközi zenei társadalom. A Magyar Köztársaság Kormánya ezért arra kérte a bizottságot, hogy 2011-től a ferihegyi repülőtér a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész nevét vegye fel.

A Földrajzinév-bizottság 2011. március 07-i ülésén a kormány kérését figyelmen kívül hagyva, az indokolatlanul hosszú »Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Budapest-Ferihegy« elnevezés mellett döntött.”

Liszt Ferenc Wilhelm von Kaulbach festményén

A külső szemlélőnek első olvasatra legalábbis úgy tűnik, hogy a kormány kérését a bizottság teljesítette, ha nem is teljesen abban a formában, ahogy eredetileg kérték. Az ötvenhét leütés hosszú elnevezésből a sérelmezett (vagy legalábbis úgy tűnik, hogy valamiért sérelmezett) Ferihegy szó kötőjellel együtt is csupán kilenc leütést foglal el. No de tényleg ez a kilenc leütés vezetett volna több ember kirúgásához, egy tárcaközi bizottság megszüntetéséhez, egy új kormányrendelet sebtében történő megfogalmazásához és egy törvényjavaslat átkozmetikázásához?

Mérlegelés, mérlegelés, mérlegelés... meglepetés

A nyest.hu-nak névtelenül nyilatkozó bizottsági tag – egyébként neves szakértő – elmondta, hogy döntésük körültekintő mérlegelést követően született – s eközben nemzetközi példákat is sorra vettek. Ilyen volt számukra a berlini Tegel példája, ami nem mellesleg Otto Lilienthal nevét is viseli, de attól függetlenül mindenki a „Tegelről” indul és a „Tegelre” érkezik. De ilyen példa még a római Da Vinci-reptér is, ahol az új név ellenére még mindenki a Fiumicino elnevezést használja.

„Higgye el, senkinek sem volt baja Liszttel, vagy az új elnevezéssel. Fel sem merült bennünk, hogy valaki ellenére cselekszünk.”

Érdekes módon ez az alaposság is visszafelé sült el: Ángyán József államtitkár fent említett felszólalásában ugyanis felrótta a bizottságnak, hogy olyan nemzetközi példák is elhangzottak a bizottsági ülésen, amelyek a kormányzat által javasolt verziót erősítették volna.

Ángyán válaszában arra is kitért, hogy azért mentettek fel két tagot a Földrajzinév-bizottságból, mert azok nem kérték ki a delegáló tárcák véleményét. A VM a nyest.hu-nak adott sajtónyilatkozata pedig kifejti: „a vidékfejlesztési miniszter, a tárcaközi bizottságokból indoklás nélkül visszahívhatja [a] tagokat, ha azok nem képviselik a tárca érdekeit megfelelően.” Sajnálatos módon az államtitkárt a parlamentben arról nem kérdezték, a sajtónyilatkozat pedig nem tér ki rá, hogy az akkor még érvényes jogszabály mely pontja alapján kellett volna a tagoknak kikérniük a delegáló tárcák véleményét, avagy hogy miért gondolják, e tagok nem képviselték megfelelően a tárca érdekeit. Természetesen az is érdekelt volna bennünket, hogy milyen érdekei fűződtek a tárcának a bizottság által kifogásolt elnevezéshez. Erre egyébként a sajtóosztálynak írt levelünkben rákérdeztünk, konkrét választ azonban nem kaptunk – legalábbis mi úgy véljük, hogy a kilenc karakteres kifogásnál komolyabb kellett legyen az az érv, ami elindította az eseményeket.

Kit kellene megkérdezni?

Az általunk megkérdezett bizottsági tag arra a kérdésünkre, hogy a bizottságban szokás volt-e a delegáló szerv véleményét kikérni a döntésekkel kapcsolatban, elmondta, hogy kizárólag szakmai szempontok alapján történt ilyen: ha valamely részletkérdést nem sikerült tisztázni az ülésen, akkor halasztották csak el a döntéshozatalt. Egyértelmű kérdésekben azonban soha nem merült fel annak a szüksége, hogy jóváhagyásra várjanak valamelyik delegáló szervtől:

„Egyrészt bíztunk saját szakmai kompetenciánkban, másrészt én legalábbis nem véltem felfedezni ilyen típusú véleménykikérést sem a kormányrendeletben, sem az ügyrendben. Kizárólag szakmai szempontok alapján döntöttünk mindig, és nem emlékszem, hogy valaha is felállt volna valaki az ülésen azzal, hogy »elnézést, nekem előbb egyeztetnem kell, hogy mi is nálunk a hivatalos álláspont«. Fel sem merülhetett, hogy a jelenlévő szakértőknek külön meg kellene keresniük az osztályvezetőiket, hogy egy Görbe utcát átnevezhetnek-e Egyenes utcára. Ez nonszensznek tűnt volna.”

Kérdésünkre, hogy az egyetlen ellenszavazat hogyan keletkezhetett, a szakértő elmondta, tudtak róla, hogy ez a bizottsági tag „kötött mandátummal” érkezett.

„Egyértelmű volt, hogy van egy erős késztetés, hogy egy bizonyos verziót erőltessenek. Ennek ellenére nem kaptunk arról értesítést, hogy ez ennyire kényes kérdés, hogy irgum-burgum lesz a vége, ha a megszokott módon járunk el és esetleg némileg eltérő értelmezést adunk. De hát egy ilyen helyzetet természetesen nem is tudtunk volna elképzelni. Így a megszokott ügymenet szerint zajlott az ülés, ami végül egy meglehetősen egyhangú határozatot eredményezett.”

A szakértő egyébként most sem érti, hogy az előterjesztőt „mi vitte arra, hogy nem fogadta el a nevet”.

Egy új kezdet

Ha azt talán nem is tudjuk már meg, hogy személy szerint kinek nem tetszett a név, és miért nyitott össztüzet a bizottságra, arról azonban levonhatunk néhány következtetést a 2011. március 21-én elfogadott rendeletmódosításból, miként is képzeli el a kormányzat az ideális döntéshozatali folyamatot. A módosítás a Bizottságot a vidékfejlesztési miniszter mellé helyezi; a tagok számát némileg csökkenti – ez hozzávetőleg hattal kevesebb személyt jelent.

A leglényegesebb változás azonban az, hogy azokat a földrajzi neveket, amelyekhez „kiemelt közérdek” fűződik, a kormány mostantól egyedi határozatban állapítja meg – tehát a szakértői bizottság közreműködése nélkül, saját hatáskörben dönt. Azaz innentől az igazán fontos ügyekben nem szakértők döntenek majd, hanem a mindenkori politikusaink, saját belátásuk szerint. A jelek szerint ezzel éppen a legfontosabb ügyekből hagyják ki a szakembereket és bízzák azokat remélhetőleg jóindulatú, de alapértelmezés szerint nem nyilvánvalóan hozzáértő személyekre.

Kérdés, hogy a jogszabály alkotója átérzi-e a felelősség súlyát. Feltételezzük (vagy legalábbis reménykedünk benne), hogy például orvosi kérdésekben talán nem merne ilyen döntéseket átvállani a szakbizottságoktól.

Az általunk megkérdezett volt bizottsági tag nem tudja, hogy a bizottság megváltozott jogkörei hogyan alakulnak majd. Nem tudja, mit jelent majd gyakorlatban a „kiemelt közérdek”, amikor a kormány magához ragadhatja a névadás jogát. Kérdésünkre, hogy hajlandó lenne-e visszaülni egy újjáalakult bizottságba, azt válaszolta, arra még aludnia kell egyet… és egyelőre persze azt sem tudja, hogy egyáltalán lehet-e, avagy kell-e majd mennie.

„Őszintén szólva,ez az ügy nem tett nagyon jót a szakmai önbecsülésünknek” – fogalmazott.

Kérdések és válaszok

A nyest.hu március 18-án a Vidékfejlesztési Minisztériumtól kért állásfoglalást a Földrajzinév-bizottság körül kialakult ügyben. Előbb a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályára irányítottak bennünket, majd onnan vissza a vidékfejlesztési sajtóosztályra.

Kérdéseink a következők voltak:

"Értesüléseink szerint a Tárcaközi Földrajzinév-bizottság előzetesen elutasította a kormány a ferihegyi repülőtér új elnevezése ügyében előterjesztett javaslatát. Melyik illetékes szerv/kormányhivatal/stb. volt az, aki nem fogadta el a bizottság döntését? Milyen indoklással utasították el a bizottság által felajánlott alternatívát, illetve miért erőltették a saját elképzelésüket? (Itt kimondottan érdekelnek bennünket a nyelvi és a praktikussági érvek is).

Kinek a döntése volt, hogy ezt az ügyet követően a bizottság elnökét felmentették? Milyen indoklással tették ezt?

Megerősítik-e, hogy az ügyet követően Pokoly Béla (Vidékfejlesztési Minisztérium) és a Mikesy Gábor (Földmérési és Távérzékelési Intézet) köztisztviselői jogviszonyát megszüntették? Megerősítik-e, hogy jogviszonyuk megszüntetésének oka a bizottságban kialakított álláspontjuk volt?

Megerősítik-e, hogy a bizottság húsz tagját menesztették a bizottságból? A húsz tag közül hány tagnak szüntetik meg az ügyből kifolyólag köztisztviselői státuszát? Kissé másképpen fogalmazva: a Tárcaközi Földrajzinév-bizottság előző tagjai közül hány főnek szűnik meg a napokban köztisztviselői státusza?"

Kérdéseinkre végül március 22-én a Vidékfejlesztési Minisztérium sajtóosztálya a következő nyilatkozattal válaszolt:

Csökkenti a kormány a feleslegesen felduzzasztott Földrajzinév-bizottság tagjainak számát

A kormány módosította a földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról szóló Kormányrendelet, hogy kiemelt közérdek esetén a földrajzi neveket a kormány állapíthassa meg. A jogszabály mától hatályos.

A rendeletmódosítás hatálybalépésével a 27 tagú Földrajzinév-bizottság tagjainak megbízatása megszűnik, a fölöslegesen felduzzasztott létszám csökken. Az új tagok kijelölésére 15 napon belül sor kerül.

2011-ben Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját  ünnepli hazánk, és a nemzetközi zenei társadalom. A Magyar Köztársaság Kormánya ezért arra kérte a bizottságot, hogy 2011-től a ferihegyi repülőtér a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész nevét vegye fel.

A Földrajzinév-bizottság 2011. március 07-i ülésén a kormány kérését figyelmen kívül hagyva, az indokolatlanul hosszú „Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Budapest-Ferihegy” elnevezés mellett döntött.

Mivel a 25 fős Földrajzinév-bizottság 17 tagját minisztériumok delegálják, elvárható lett volna, hogy a jelen lévő kormánytisztviselők támogassák a kormány kinyilvánított és egyértelmű kérését.

A 25 főre felduzzasztott Földrajzinév-bizottságból a vidékfejlesztési miniszter a tárca által delegált hét tagot visszahívta, mivel a Bizottság átalakításáról, létszámának csökkentéséről Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium új jogszabályt alkotott.

A vidékfejlesztési miniszter, a tárcaközi bizottságokból indoklás nélkül visszahívhatja tagokat, ha azok nem képviselik a tárca érdekeit megfelelően.