Manapság a legyezőről a kellemes hűsölésre asszociálunk, ez azonban nem volt mindig így. A száj elé tartott legyező lehetővé tette, hogy a hölgyek lopott mondatokat suttoghassanak egymásnak, és a különféle színű és más-más módon tartott legyező rengeteg információt hordozott. Ahhoz, hogy pontosan kiderítsük, hogy mi is valójában a legyezőnyelv, egészen az ókori Egyiptomig kell visszanyúlnunk.

Óegyiptomi legyezőábrázolások
(Forrás: Wikimedia commons)

Tutanhamon úri szeszélye

A legendás fáraó sírjának 1922-es feltárása hatalmas régészeti szenzációnak számított. Különböző könyvekben és albumokban rengeteg fotót láthatunk a feltárás folyamatáról, Howard Carter kiváló csapatának hála ugyanazokat a képeket láthatjuk, mellyel anno a régészek szembesültek. Tudjuk jól, hogy az ifjú fáraóval rengeteg kincset, használati tárgyat és ételt is eltemettek, hogy a túlvilágon ne szenvedjen hiányt semmiben. Az egyiptomi klímát tekintve nem meglepő, hogy a sírkamrában talált egyik láda, egy díszes, strucctollakból álló legyezőt is rejtett. Ez tehát egyértelmű bizonyíték arra, hogy már az ókori Egyiptomban is ismerték és használták a legyezőt, bár erre a fáraó sírjában talált legyezőn túl több falfestmény is utal. Semmi okunk hát kételkedni Michael Jackson Remember the time című videóklipjének autentikusságában: az ókori egyiptomiak valóban ismerték a test hűsítésének ezen módján.

Japánban a legyezőhasználatot nem tartják férfiatlannak
(Forrás: Wikimedia commons)

Tutanhamonon és az egyiptomi dinasztiákon túl persze több más civilizáció is használata a legyezőt, melynek segítségével könnyen és egyszerűen hűsíthető a test. Elég a mímes japán selyemlegyezőre gondolnunk, mely szintén nem újkori találmány, sőt a gésakultúrában nemcsak a hűsölést segítette elő, hiszen a táncos produkciók szerves része volt a színes legyezők virtuóz dobálása. Jóllehet ma már többnyire csak a lakberendezés kapcsán bukkan fel a legyező, a mai falra aggatott legyező elődje nemcsak a test hűtését szolgálta.

Kényes hölgyek, árgus szemű gardedámok

Ma már szinte elképzelni sem tudjuk, hogy milyen érzés lehet, mikor az embert folyton kísérgeti valaki. Ha megtehetnénk, hogy néhány órát az 1800-as évekbeli Dunakorzón töltsünk, minden bizonnyal meglepve tapasztalnánk, hogy a fiatal hölgyek csakis kizáróan kísérővel sétálgatnak (korzóznak). Talán felesleges magyarázni, hogy a gardedám, vagyis az idősebb női kísérő azért volt mindig a kisasszonyok nyomában, hogy azok még véletlenül se tévelyedjenek el. A gardedám mind az utcára, mind pedig az olyan társasági eseményekre, mint a bál és a táncmulatság, elkísérte a hölgyeket, akik így megőrizhették jó hírnevüket. A folytonos ellenőrzés mellett nem csoda hát, ha a fiatal szerelmesek egy árva szót sem válthattak egymással. A legyező nonverbális kommunikációs célokra való használata kézenfekvőnek tűnt, hiszen nem volt olyan nő, aki ne hordott volna magánál legyezőt. Bár nálunk is élt és virágzott a szavak nélküli kommunikáció ezen formája, az ötletgazdák mégsem mi vagyunk, hiszen a legyezőnyelv bölcsőjének Spanyolországot tekintjük.

A legyezőnyelv mellett esernyőnyelv, zsebkendőnyelv stb. is létezett
(Forrás: Wikiemdia commons)

Nem vagyunk könnyű helyzetben, mikor a legyezőnyelv kialakulását kutatjuk, lévén, hogy nonverbális közlésfajtáról van szó, így a témával foglalkozó írásos emlékek száma igen csekély. Mindeddig nem volt olyan kutatás, ami a legyezőnyelv kialakulását az esetleges naplóbejegyzésekből próbálta volna rekonstruálni, bár be kell látnunk, hogy nem kis feladatra vállalkozik, aki ennek lát neki. Annyi biztos csupán, hogy a legyezőnyelv azért válhatott elterjedtebbé a virágnyelvnél, mert jóval kézenfekvőbb volt, kevesebb feltűnést keltett, mely a következő bekezdések fényében még érthetőbb lesz.

„Egyetlen szavadtól függ a boldogságom!”

Mi persze nem hagytuk annyiban, hogy a legyezőnyelv a spanyolok találmánya, így ellátogattunk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeumba, ahol a 19. századi divatképeket bemutató, Fardagály és kámvás rokolya című kiállítása a legyezőnyelvre is kitér. Rédai Judit, a kiállítás szervezője elmondta, hogy a kiállítás előkészületei során nem volt célzott szándékuk, hogy a legyezőnyelvet is bemutassák, jóllehet a 19. századi divatképek döntő többségén megjelenik az ominózus kellék. „Felmerült, hogy Mehner Vilmos újabb kiadású, Legujabb és Legteljesebb legyező-, kesztyű-, zsebkendő- és színnyelv című könyve alapján, saját fotókkal illusztrálva mutatjuk be a legyezőnyelvet.” Természetesen ők sem voltak könnyű helyzetben, hiszen nincsenek korhű fotók, melyek kellő bizonyossággal ábrázolnák a legyezőnyelvet, így saját interpretációjukban mutatták be a mozdulatokat és azok jelentéseit.

„Sör nincs, ásványvíz elfogyott. A hal másodrendű frissességű.” – mutatja a legyező.
(Forrás: Wikimedia commons / Oliver Spalt)

Mehner Vilmos már említett könyve a múlt század fordulója körül jelent meg, és körültekintően, részletekbe menően elemzi és magyarázza a legyezőnyelv mozdulatait. Ha ez a kötet nem születik meg, könnyen lehet, hogy ma csak bizonytalan feltevéseink lennének a legyezőnyelv megfejtésére, már ha lennének egyáltalán. Feltehetően mindkét nemnek ismernie kellett a legyezőnyelvet, hiszen hiába üzent a hölgy, ha a kiszemeltnek fogalma sem volt, hogy épp durva elutasítással, vagy egy kacérkodó kérdéssel illették. Legujabb és Legteljesebb legyező-, kesztyű-, zsebkendő- és színnyelv című kötet mintegy nyolcvanöt különböző mozdulatot és annak értelmezését sorolja fel, melyek közül a következzenek a legérdekesebbek! (Az alábbiakban megőriztük a könyv eredeti írásmódját.)

Ügyelnek ránk: vigyázz!

A félig zárt legyezővel jobb fülünket érintjük.

Te vagy az eszményképem!

Az egészen nyitott legyezővel szivünkre, majd ajkunkra mutatunk.

Szivesen leszek arád!

A nyitott legyezőt lapban összecsukjuk.

Miért huzódol tőlem?

A félig nyitott legyezővel a levegőbe köröket irunk.

Szeretlek!

A jobb kézben tartott legyezőt szivünkre helyezzük.

Komoly-e a szándékod?

A zárt legyezövel a szabadon lévő kézen viselt gyürüre mutatunk.

Választ várok töled!

A zárt legyezővel egyet ütünk a másik tenyérre.

Nem szabad beszélnem!

A legyezőt kinyitjuk s fejünk felett félkört irunk vele.

Forrás: Wikimedia commons

Meghalnék ha elhagynál!

A zárt legyező hegyével, mint tőrrel szivünkre mutatunk.

Te minden lányt elcsábitasz!

A legyezőt kinyitjuk s a nyél nyilásain át tekintgetünk.

Igen!

Az egész nyitott legyezővel, melyet bal kézben tartunk jobb orczánkat érintjük.

Nem!

Az egész nyitott legyezővel, melyet jobb kézben tartunk bal orczánkat érintjük.

Terhemre vagy nagyon; menj szemeim elől!

A legyezőt a földre ejtjük.

Egyetlen szavadtól függ a boldogságom!

A legyezőt kinyitjuk s két ujjal a középső lapot megfogjuk.

Mindezek fényében nem nehéz elképzelni, hogy a 19. századi bálokon a mesés báli ruhák forgatagában mennyire nehéz lehetett egy épkézláb beszélgetést levezényelni. A felől semmi kétségünk, hogy félreértések akadtak bőven, bár abban sincs okunk kételkedni, hogy a szemfüles szerelmesek (hiszen kiderült, hogy a nyelv többnyire a gyengéd érzelmekre épít) megtalálták a módját, hogy ne csak a legyező segítségével kommunikáljanak.

Forrás: Wikimedia commons

Köszönjük Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum segítségét!

Felhasznált irodalom

Mehner Vilmos: Legujabb és Legteljesebb legyező-, kesztyű-, zsebkendő- és színnyelv

Christiane Desroches-Noblecourt: Tutanhamon