Sokszor írtunk már arról, hogy miért érdemes az osztályteremben a klasszikusnak mondható, frontális munkaformát csökkenteni, és más, egyéni, páros vagy csoportos feladatokkal fölváltani. A frontális oktatásban az osztályterem egyetlen aktív résztvevője, és egyben középpontja a tanár. Ő kiáll és elmondja, mintegy átadja a tananyagot a diákoknak, akik passzív – néha alvó – befogadók ebben a felállásban. Biztos mindenkinek van tapasztalata arról, hogy ez mennyire hatékony a tanulás szempontjából: mennyi információ marad meg egy előadásból? Most egy újabb kutatás is igazolja, hogy valóban kevéssé hatékony ez a tanulási-tanítási forma – számol be a Science magazin.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Sokan azt hiszik, hogy a frontális munkaforma azért nem hatékony, mert a mai diákok fegyelmezetlenek (fegyelmezetlenebbek, mint a régen), és nem lehet fönntartani az osztályban az előadáshoz szükséges csendet. Ez tévedés: a felsőoktatásban, ahol felnőttek szunyókálnak az előadásokon, nem a fegyelemmel van a gond. A kutatásból az látható, hogy a frontális oktatás itt is kevésbé hatékony, mint a hallgatóktól aktivitást váró óraszervezési formák. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a klasszikus frontális előadások résztvevői másfélszer esélyesebbek a bukásra, mint azok, akik olyan órákra jártak, amelyek interaktív voltak.

„A nyugat-európai egyetemek lassan 1000 évesek. Az előadásos oktatási forma azóta is dominálja a felsőoktatást” – mondja Scott Freeman a seattle-i Washington Egyetem biológusa. Az utóbbi időben azonban egyre több egyetemi oktató is kipróbálja az egyéni aktivitást elváró, vagy éppen csoportos feladatokat. Azt mondják, ezek hatékonyabban fejlesztik a hallgatók tudását. Hogy ezt a benyomást be is bizonyítsák, 225 tanulás-módszertani tanulmány eredményeinek metaanalízisét végezték el. Az eredmények szerint azok az oktatási módszerek, amelyekben a diák nem passzív befogadó, hanem aktív szereplő, lecsökkentik a bukás esélyét, és javítják a hallgatók átlagos teljesítményét. „A bukások arányában óriási a különbség” – mondta el Freeman. De az átlageredmények is 6 százalékkal jobbak ebben az esetben.

Előadó – rögzített helyek, nagy távolságok
(Forrás: Wikimedia Commons / Xbxg32000 / CC BY-SA 3.0)

„Az eredmények azt mutatják számomra, hogy egyszerűen nem etikus előadásokat tartani” – mondja Eric Mazur, a Harvard Egyetem fizikusa, aki 27 éve lobbizik a frontális előadások ellen. „Ez a tanulmány végre bizonyítja, hogy a frontális előadás elégtelen, ódivatú és anakronisztikus oktatási forma.”

Persze azt nehéz elképzelni, hogy milyen aktivitás képzelhető el egy több száz fős előadáson... Az ugyanis nem reális (és talán nem is szükséges), hogy a felsőoktatásban minden tantárgyat kis csoportokban tanuljanak a diákok. Freeman elmondása szerint ma már nagyon változatos technikákkal tehetőek aktívabbá az alapvetően a frontalitásra épülő, nagy létszámú órák. Ide tartoznak a változatos kérdések, szavazások, amelyek bevonják a hallgatókat a gondolkodásba. Ma már a számítógéphez, interaktív táblához tartozó kis szavazókészülék segítségével a föltett kérdésekre akár pár másodperc alatt is tudnak válaszolni a hallgatók. Az bizonyos témáknál a páros vagy akár kis csoportokban történő együtt tanulás, az úgynevezett reciprok tanulás is elképzelhető.

Forrás

Lectures Aren't Just Boring, They're Ineffective, Too, Study Finds