Korábban közöltük Johanna Laakso írását, melyben Czuczor Gábor és Fogarasi János etimológiai módszereit a következő példával írja le:

[...] Így például az abrosz szóban az [abr] hangsort a borít szóban található [bor] hangsorral kapcsolták össze, a korong [kor], a kerít [ker], a görbe [gör] hangsorát pedig a körrel stb.

Egy mai nyelvész számára azonnal világos, hogy a gyökmódszernek semmi köze nincs a valódi nyelvtörténeti folyamatokhoz és a szótörténeti kapcsolatokhoz. Például semmi alapja nincs az abr gyök feltételezésének, hiszen az abrosz teljes egészében szláv jövevényszó.

Olvasónk a cikk kapcsán a következő megjegyzést teszi:

:))) nevetséges, ahogy a dogmáitokat nyomjátok. tényleg elhiszitek ezeket a szánalmas hazugságokat? hát persze, h szláv jövevényszó, a ’köszörülés’-ből és ’fenőkő’-ből (brus, brúsit, obrúsit)!

A kritika azért is érthetetlen, mert a szláv nyelvekben [obrusz] formában, ’asztalterítő’ jelentésben megvan a szó, tehát azt nehéz kétségbe vonni, hogy a magyar ebből származik (de legalábbis további indoklás nélkül kizárni nem lehet).  Ettől teljesen független kérdés, hogy a szlávban miből származik. Az persze érdekes kérdés, hogy mi köze lehet az asztalterítőnek a fenőkőhöz és a köszörüléshez.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Mindenekelőtt azonban annak járjunk utána, honnan veszi olvasónk, hogy köze van. Ő ugyan nem árulja el, de egy másik olvasónk szerint a Zaicz Gábor által szerkesztett Etimológiai szótárból. Azt már többször leírtuk, hogy a Zaicz-féle szótár alkalmatlan komoly dolgokra, nem javasoljuk a használatát, így joggal róhatnánk fel olvasónknak, hogy kritikáját komolytalan forrásokra alapozza. Sajnos azonban ezúttal komolyabb a helyzet, mert a Zaicz-féle szótár az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng.) szócikkét veszi át, és a tévedés már abban is szerepel: eszerint a szó a szlávban az *o igekötőből és a *brusъ [brusz^u] ’Wetztstein’ (azaz ’fenőkő’) szóból áll. Ez nyilvánvalóan tévedés, hiszen igekötőt közvetlenül nem kapcsolhatunk össze főnévvel. (A tévedés annyira látványos, hogy a Zaicz-szótárt az sem menti, hogy a tévedését innen veszi, hiszen nyilvánvalóan hibás magyarázatot vett át kritikátlanul.) Mindenesetre olvasónk akárhonnan vette a magyarázatot, ezt találta volna az etalonnak számító EWUng.-ban is, felháborodása tehát teljesen jogos.

Köszönjük Janika nevű olvasónknak, hogy az itt leírtak egy részét kommentben kifejtette, jelentősen megkönnyítve számunkra az anyaggyűjtést.

De hogyan magyarázható ez a tévedés? Viszonylag egyszerűen. A brus valóban jelentheti azt, hogy ’fenőkő’, a brusi- ige pedig azt, hogy ’fen, köszörül, élesít’, de azt is, hogy ’csiszol’. Az obrus jelentése azonban nem csupán ’asztalterítő’ lehet, hanem ’kendő’, ’törölköző, szalvéta’ is. Az obrusi- ige jelentése pedig ’megdörzsöl, ledörzsöl, kidörzsöl’. Látható, hogy az ige jelentéséhez a legközelebb a főnév ’törölköző’ jelentése áll, ez lehetett tehát az eredeti jelentés. Azt, hogy a brus ’fenőkő’ és a brusi- ’fen, köszörül stb.’ ige közül melyik az eredeti, ill. melyik keletkezett a másikból, már nem könnyű eldönteni. Feltételezhető azonban, hogy az ide eredetileg ’dörzsöl’ jelentésű volt (innen származhatnak igekötős jelentései), és az igekötő nélküli alak később szűkült mai jelentésére, s csak ekkor vonták el belőle a főnevet.  A főnevet tehát az igéből vonták el. A magyarban az ilyen jelenség ritka, de az ellenkezőjére van példa, a gyorsírás, gépírás főnevekből vonták el a gyorsír, gépír igéket (elvileg igéhez közvetlenül nem kapcsolhatunk főnévi előtagot, ahogyan főnévhez sem kapcsolhatunk igekötőt). A ’törölköző’ jelentésből már könnyen kialakulhat az ’asztalterítő’ jelentés, hiszen ugyanazt a textildarabot használhatjuk mindkét funkcióban: a szalvétát szoktuk is.

Szalvéta: terítőként és törölközőként is használatos
(Forrás: Wikimedia Commons / Magellan / GNU-FDL 1.2)

Tulajdonképpen még azt is megfejthetjük, hogy honnan származik a félreértés. Kniezsa István A magyar nyelv szláv jövevényszavai című munkájában tárgyalja a szót, és itt írja:

Preaepositiós összetétel: o vagy u + brusъ; az a brusъ ’Wetzstein’, brьsnoti ’schaben, rasieren’ tövével tartozik össze [...]

Az EWUng. szócikkírója feltehetően figyelmetlenül kezelte ezeket az adatokat, és az összetételben szereplő brusъ alakot azonosította a külön szóként használatos brusъ ’fenőkő, köszörűkő’ alakkal, holott az összetételbe nem ez került bele, és Kniezsa is csak azt állítja, hogy – etimológiai értelemben – összetartoznak. Az EWUng.-ot egyébként is az igen tömör, sűrített szócikkek jellemzik, úgy tűnik, a zanzásítás ezúttal túlontúl „jól” sikerült. Tagadhatatlan, hogy igen kínos hibáról van szó – ez azonban a tények reprezentálásába, nem feltárásába csúszott hiba.

A valóságban tehát arról van szó, hogy az eredetileg minden bizonnyal általános ’dörzsöl’ jelentésű igéhez járult az igekötő, és ebből vonták el a ’dörzsölő, törölköző’ főnevet, melyből aztán az általánosabb ’kendő’, illetve a ’szalvéta’ jelentésen keresztül alakult ki az ’asztalterítő’ jelentés. A magyarba már ebben a jelentésben került, először a 14-15. századból adatolt. A 18. században kialakult a mára el is avult ’térkép’ jelentése, a 19. században előfordult ’lepedő’ jelentésben is.

Források

Zoltán András: Széljegyzetek az „Etimológiai szótár”-hoz

Václav Máchek: Etymologický slovník jazyka českého

Олександр Савич Мельничук: Етимологічний словник українскої мови

illetve a cikkben külön is említett művek