A tudatelméleti képesség (angolul theory of mind) annak képessége, hogy másoknak a miénktől eltérő mentális állapotokat – ismereteket, szándékot, véleményt stb. – tulajdonítsunk, és cselekedeteiket ezek alapján értsük meg és magyarázzuk.

Ez a képesség fokozatosan fejlődik ki az emberekben, és különböző tesztekkel vizsgálható. Ezek egyike a tévhitteszt: ennek során két, egymással játszó gyereket mutatnak a tesztalanyoknak. Az egyik az ágya alá dugja a játékot, majd kimegy a szobából. A másik ezután kiveszi onnan, és a dobozába teszi. Ekkor az alanyoknak felteszik a kérdést: a szobába visszatérő gyerek hol fogja keresni a játékot? A 4 év alattiak – helytelenül – a dobozt választják, az idősebbek – helyesen – azt felelik, hogy az ágy alatt.

Máig rejtély, hogy ez a jelentős különbség miért alakul ki, és mi az alapja. A New Scientist egyik cikke több elméletet is megvizsgált, és azt a következtetést vonta le, hogy a folyamat kulcsa a nyelv.

A nyelv elsajátítása ugyanolyan hosszadalmas és összetett folyamat, mint a tudatelméleti képesség, ráadásul – az utóbbihoz hasonlóan – ugyanúgy sérülhet. További közös vonás, hogy fejlődésük időben is nagyon hasonló.

Mint a legtöbb különleges képességet, ezt is főként speciális – beteg vagy sérült kompetenciájú – személyeken: veleszületetten vakokon és siketeken vizsgálták. Mindkét csoport különleges módon sajátítja el a nyelvet – a vakok esetében a vizuális, a siketek esetében a szupraszegmentális tényezők (hangsúly, hangerő, hangszín, beszédtempó stb.) hiányoznak.

A kutatók által vizsgált vak tesztalanyok csoportja ugyanúgy megfelelt a tévhitteszten, mint a látókból álló kontrollcsoport.

A siketek esetében kissé más volt a helyzet: ehhez egy nicaraguai siketekből álló csoportot vizsgáltak meg, ahol az első generációs siketek saját jelnyelvet alakítottak ki. A második generáció tovább finomította a rendszert, és absztraktabb, kevésbé vizuális jelelést kezdtek használni. A teszten az első generációs siketek sokkal rosszabbul teljesítettek, mint a fiatalabbak. Azok az idősebbek viszont, akik elsajátították a fiatalok jelnyelvét, jobbak voltak a tesztben, mint kortársaik.

Amint tehát a kutatások bebizonyították: a tudatelméleti képesség kialakulásához nincs szükség vizuális elemekre. A nyelvtudás azonban, úgy tűnik, nélkülözhetetlen.