A nemzeti összetartozás nagy közös tánc víziójában jelenik meg az ünnep hivatalos dalának szövegében. Megvizsgáljuk, miről szól a dal, és hogyan fejezi ki nemzeti összetartozásunkat.
Két napja visszhangzik a neten Az összetartozás dala (a kormányoldalon valamiért csupa nagybetűvel, holott a dalcímeknek csak a kezdőbetűje nagy, ha a benne szereplő szavakat egyébként nem írnánk nagybetűvel). A kormányoldal szerint a zeneszerző Bársony Bálint, ám a videó végén Rieger Attila neve is szerepel, a szöveg szerzőjeként pedig rajtuk kívül Fenyvesi Ágnes is fel van tüntetve – a dal születéséről szóló szöveg őket nem is említi. Ráadásul a videó szerint a dalnak nem is Az összetartozás dala a címe, hanem Barackfa.
Az alábbiakban nem szeretnénk minősíteni sem a dalt, nem vizsgáljuk elkészültének körülményeit sem – ezeket sokan megtették már helyettünk. Egyedül a dal szövegének értelmezését szeretnénk megkísérelni, különös figyelemmel arra, hogy szövege miért teszi alkalmassá arra, hogy az összetartozás érzését, illetve a nemzeti összetartozás érzését fejezze ki, hiszen a kormányoldal szerint „az idei Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából született” (a magyar helyesírás szabályai szerint az ünnepek nevét kisbetűvel írjuk).
Sajnos a dalt az illetékesek nem tették beágyazhatóvá: ezt a 444.hu tette meg helyettük, amikor a videót a Youtube-ra is felrakta. Munkájukat ezúton is köszönjük.
Álmodtam egy barackfáról Ami alatt mindenki táncol Veled álltam egy hatalmas körben A puha fűben egy harmatos réten
Kezeink összeérnek Talpaink egymásra lépnek Szemünkben a boldogság fénye ég
Álmodtam egy barackfáról...
Állj be te is a körbe, Táncolj, ahogy hajt a véred Érezd, ahogy a Föld szíve dobban veled Mert mind egyek vagyunk
Érik már a barack Áldott föld gyümölcse
A kezeink összeérnek...
Álmodtam egy barackfáról...
Állj be te is a körbe...
Egyek vagyunk!
Kétségtelen, hogy a szöveg egyes elemei valóban kifejeznek bizonyos összetartozást: „mindenki táncol”, „mind egyek vagyunk”. Ugyanakkor az utóbbi kijelentésnek ellentmond, hogy a dal kiemel egy párt (tudniillik az egyes szám első személyű lírai ént és az egyes szám második személyű megszólítottat), aki kiemelt pozícióban állnak (a kör közepén): vannak tehát egyebbek az egyek között, ami az általános összetartozás-érzést máris megbontja. De szokatlan a dal felütése is, mely individuális élményt fogalmaz meg, vagy még inkább az, hogy a tánc élményét sem közösségi, hanem egyéni élményként fogalmazza meg a dal: úgy táncoljon a megszólított, ahogy a vére hajtja (és véletlenül sem például úgy, ahogy a többiek sodorják).
Igaz, történnek arra is kísérletek, hogy a tánc élményét a szöveg közösségi élményként ábrázolja, de furamód ezek nyelvi kudarcokkal érnek véget. Nehezen értelmezhető például az „a Föld szíve dobban veled” kijelentés, a táncos ugyanis nem dobban (esetleg dobbant), legfeljebb a szíve dobban együtt a Föld szívével. Hasonlóképpen nehéz értelmezni a „talpaink egymásra lépnek” képet: ehhez arra lenne szükség, hogy a két talp érjen egymáshoz, ám mindkettő alul legyen (ha ugyanis alulról vagy oldalról illesztjük valamihez a talpunkat, azt nem nevezzük lépésnek). És akkor próbáljuk meg ezt tánc közben elképzelni!
Lehet kísérletezni... (Forrás: ivillage.ca)
De ha el is fogadjuk, hogy a dal az összetartozásról szól, akkor sem világos, hogy kiknek az összetartozásáról. A barackfáról nem mondható, hogy bármilyen csoporthoz köthető szimbólum. Persze az támogatandó, ha egy a nemzeti összetartozásról szóló dal középpontjában nem valamilyen elcsépelt szimbólum, pulikutya, Duna–Tisza, piros-fehér-zöld áll, de azért az újonnan használatba vett szimbólumokat is illene megtölteni valamilyen tartalommal. Ami a dalban az összetartozásról szól, az bármiféle összetartozásról szólhat, lehetne akár internacionalista békedal is: a Föld emlegetése amúgy is inkább valami globális összetartozásra utal, akár még A másság elfogadása dalának is nevezhetnénk. A dal kiemelt része, az egymás után többször is elhangzó, közlésünkben kurzívval kiemelt két sor pedig akár valamiféle zöld értelmezésre is megnyitja a kaput (egyek vagyunk a tápláló Földdel is). Ez persze nem a dal sokoldalúságára, inkább tartalmatlanságára utal.
Meglepő az is, hogy a miként kapcsolódik a nemzeti összetartozáshoz a dal által sugallt felhőtlen boldogság. Az ünnepet a trianoni békediktátumra emlékezve hozták létre: nem kell ahhoz elvakult nacionalistának lennünk, hogy felismerjük, hány magyar embernek milyen sok személyes (!) tragédiát okozott ez a döntés. Azt sem állíthatnánk, hogy ma a magyarság sorsa túl fényesnek mondható –maga a kormány is folyamatosan függetlenségi harcról beszél, ami mégiscsak harc, mely törvényszerűen sérülésekkel, fájdalommal jár. Igaz, a dal kezdetén ez álomként jelenik meg, de erre később semmiféle reflexiót nem találunk. Nincs szó például arról, hogyan lehetne eljutni ebbe az ideális állapotba. Olyan, mintha elhinnénk ezt az álmot...
Nem világos tehát számunkra, hogy a szerzők miért ilyen szöveget írtak az összetartozás (illetve a nemzeti összetartozás) dalának, vagy ha a dal eredetileg nem erre a célra készült, mit láthattak benne az illetékesek, ami miatt alkalmasnak gondolták erre a szerepre. Mindenesetre a dalról szóló honlapon az alábbiakat olvashatjuk: „A zene nonverbális kommunikációs eszköz: ahová a szavak már nem érnek el, oda a zenén keresztül vezet az út.” Lehet, hogy az illetékesek észre sem vették, hogy a dalnak szövege is van? Ebben az esetben jobban tettük volna, ha mi is a zenére összpontosítunk: ez azonban sajnos kompetenciánkon kívül esik.
- A nemzetközi helyzet nem baracktorta. - Ennyit mondhatok.
18reiner Tor2013. június 6. 20:10
@Fejes László (nyest.hu): Egymásra állunk? Az meg mi? valami artistamutatvány? Szerintem bm is azt akarta kifejezni, hogy egymás lábára, legalábbis tánc közben mi mást jelentene?
És nekem az is egyértelmű volt, hogy az "egymás lábára lépünk" kifejezést túl közönségesnek tartották (elég röhejesen béna is lenne a dalszöveg azzal), költőibbnek gondolták a talpak egymásra lépését (ami még röhejesebben béna lett így).
Másfelől maga a szöveg még a popdalok debil dalszövegei között is az átlagnál debilebbek között van, azaz egyáltalán értelmetlen vitatkozni arról, hogy pontosan mit is jelenthet.
17Fejes László (nyest.hu)2013. június 6. 13:17
@reiner Tor: Én nem tudom, mit akarhat jelenteni, de nem látom indokoltnak, hogy az „egymás lábára lépünk” már-már frazeologizálódott alakjában a lábat talpra cseréljük. Lám, bm szerint „értelemszerűen” azt jelenti, hogy ’egymásra állunk’. Én, ha nagyon muszáj lenne tippelnem, arra gondolnék, hogy a szerző itt az ’egymás lábnyomába lépünk’ jelentést igyekezett kifejezni, de arra nem találok magyarázatot, hogy miért ilyen szerencsétlen módon tette. Mindenesetre ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy mit is akar jelenteni a sor.
16reiner Tor2013. június 6. 11:29
@Fejes László (nyest.hu): Egymás lábára lépünk. Bennem föl sem merült, hogy ezt bárki ne értené. Nosztalgia, álmomban újra fiatal vagyok és ügyetlen, aki izgalmában rálép a nő lábára... vagy csak bepiáltunk, és azért... vagy csak mert akkora a tömeg...
@bm: „"egy körben állni" az nem csak a közepét jelentheti, hanem azt is, ha egy táncoló kör része vagy” OK, elfogadom, de a lényegen ez nem változtat: egy valaki (a megszólított) akkor is ki van emelve.
„valamint olyat említ alternatívaként ("ahogy a többiek sodorják"), amit százszor jobban kritizált volna ő maga is (és minden rendes ellenzéki), ha az lett volna dalban” Nem tudom, egy közösségben való feloldódás önmagában miért lenne kritizálandó, de itt az a lényeg, hogy a dal az összetartozásról szólna.
„hanem hogy _mi_ egymásra a "talpainkkal"” Hát őszintén szólva ez eszembe sem jutott, és így is nehezen tudom elképzelni, hogy a táncosok úgy állnak körben, hogy eközben egymás tetejére állnak...
„a szerelemről szól dalok legtöbbje sem mondja meg, hogy konkrétan kikéről szól, a hazaszeretetről is lehet írni úgy, hogy nem említjük melyik haza, stb.” Ezzel semmi baj nincs, csak akkor nem mondjuk azt, hogy ez a dal az X. Y. iránti szerelemről szól, vagy hogy az a költemény a költő Magyarország iránti érzéseiről szól. Sőt, ezek a szövegek éppen azért működhetnek, mert ha nevesítve van az illető vagy ország, akkor is el tudok tőle vonatkoztatni. (Most mi a fenét érezzek én Szendrey Júlia iránt?) Viszont ha azt várom a befogadótól, hogy éppen a magyar nemzet összetartozása iránti érzés járja át a szívét, akkor erre legalább utalni illene. Ez a dal éppen annyira illik egy katolikus világtalálkozóra, mint egy kommunista dzsemborira – éppen mert tartalmatlan.
Szóval nem értem, mire ez az értelmetlen szerecsenmosdatás.
12reiner Tor2013. június 6. 00:02
Nem hallottam a dalt, de most már a szövegét olvastam, és a leírások (tinglitangli popdal) alapján sajnálom a három percet rászánni, a dalszöveg meg... nos, hát mindenki olvasta. A kommentekből rákattintottam a Népszabóság kritikájára, az szerintem még a dalnál is gázabb. A Nyest néhol kicsit talán túlspilázza (az egymás talpára lépünk érthető szerintem), de alapvetően ez az elemzés jó. A dallal szemben, ami meg egy semmitmondó szarnak tűnik, bár ki tudja, lehet, hogy a zene valami hatalmas megfejtés, és akkor mégis sok értékről lemaradok.
11Diczkó2013. június 5. 09:52
"... akik kiemelt pozícióban állnak (a kör közepén):"
- Igen. A mi országunk a kör közepe. Trianon évfordulóján nem mi ünneplünk, hanem a kedves szomszédaink. És ha mi is beállunk a körbe, az azt jelenti, hogy a hazánkból nem marad semmi. "Kezeink összeérnek Talpaink egymásra lépnek" - Szerintem egyértelmű. "Sok jó ember kis helyen is elfér." (!) "S a sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül..." - és örömtáncot lejtenek.
Bloginnal ezúttal egyetértek. A dalt vissza kellett volna postázni a feladóknak.
/az idézet Vörösmarty Mihály: Szózat című verséből való, ha valaki nem tudná/
10bm2013. június 5. 04:34
"»Veled álltam egy hatalmas körben«
...
a dal kiemel egy párt, aki kiemelt pozícióban állnak (a kör közepén): vannak tehát egyebbek az egyek között"
Egy frászt: "egy körben állni" az nem csak a közepét jelentheti, hanem azt is, ha egy táncoló kör része vagy.
(vö. később: "Állj be te is a körbe" – remélem, erről nem kell elmagyaráznom ugyanazt...)
----
"a tánc élményét sem közösségi, hanem egyéni élményként fogalmazza meg a dal: úgy táncoljon a megszólított, ahogy a vére hajtja (és véletlenül sem például úgy, ahogy a többiek sodorják)"
irgalmatlanul erőltetett.... :-(
könnyen lehet, hogy a szerző még nem táncolt,
valamint olyat említ alternatívaként ("ahogy a többiek sodorják"), amit százszor jobban kritizált volna ő maga is (és minden rendes ellenzéki), ha az lett volna dalban.
----
"nehéz értelmezni a „talpaink egymásra lépnek” képet: ehhez arra lenne szükség, hogy a két talp érjen egymáshoz, ám mindkettő alul legyen"
hasonlóan erőltetett: tudom, hogy ezen röhögnek a legtöbbet, és kétségtelenül hihetetlenül idétlen-ügyetlen megfogalmazás, de azért az is ugyanolyan ciki, ha egy magyar ajkú ember (pláne egy nyestes), nem érti meg (tudom: csak tetteti), hogy a "[mi] talpaink egymásra lépnek" kifejezésben az "egymásra" – értelemszerűen – nem azt jelenti, hogy a talpak egymásra, hanem hogy _mi_ egymásra a "talpainkkal". (tudom: mi mással... mondom, hogy nagyon béna szöveg, de azért ne tetessük már kórusban, hogy nem értjük... :-/ )
"És akkor próbáljuk meg ezt tánc közben elképzelni!"
Amit jelent, azt teljesen jól el tudom képzelni. Amit vért izzadva megpróbáltok/-nak belemagyarázni, azt persze nem. Ha másból nem is jön rá az egyszeri elemző, legalább ebből jól láthatja, hogy nem "arra gondolt a költő".
----
"ha el is fogadjuk, hogy a dal az összetartozásról szól, akkor sem világos, hogy kiknek az összetartozásáról"
miért kéne azt a dalban nevesíteni? a szerelemről szól dalok legtöbbje sem mondja meg, hogy konkrétan kikéről szól, a hazaszeretetről is lehet írni úgy, hogy nem említjük melyik haza, stb.
----
"Ez persze nem a dal sokoldalúságára, inkább tartalmatlanságára utal."
a "perszé"-t nyugodtan kicserélheti a kedves szerző "számunkra"-ra. annak úgy már talán értelme is van. (hiszen látható, hogy sokan sokféleképpen értelmezik, tehát a "persze" nem állja meg a helyét az elemzésben.
----
"a dal kezdetén ez álomként jelenik meg, de erre később semmiféle reflexiót nem találunk. Nincs szó például arról, hogyan lehetne eljutni ebbe az ideális állapotba. Olyan, mintha elhinnénk ezt az álmot..."
vö. ‘i have a dream...’
-------------
[nem jobbos trollként írom :-) – ellenkezőleg: az "érted, nem ellened" jegyében zavar, ha hülyeségeket olvasok, pláne anyanyelvi témában a nyesten]
9KM2013. május 26. 20:28
Elgondoltam, hogy elhunyt férjem, Lukin László, aki énektanár-karnagy volt és szövegíró, mit szólna hozzá, ha élne. Inkább nem írom le...
Azért az se semmi ám, hogy egy országos napilap első oldalán erről a dalocskáról szól a szerkesztőségi cikk, úgy tűnik, egy megrögzött baloldali nyelvtannáci tollából:
Talán kár ennyi energiát pocsékolni egy gagyi kis dal elemzésére, és főként kár szó szerinti értelmezést keresni benne. Ilyen alapon a népdalok is értelmetlenek. Egyébként régóta ismert a szürreális fogalma nálunk is (lásd talpak esete), dalban például a Most múlik el... Az viszont nagyon árulkodó, ahogy ebből a kis szövegből a "dalt nem minősítő" szerző eljut a tánc egyéni-közösségi elemzéséhez, a felhőtlenség és fájdalom viszonyához, a mai kormányhoz stb. Javára szól, hogy nem ír akkora butaságokat, mint a Népszabadság mindjárt az első (párt)oldalán, hogy egy barackfa alatt hányan férnek el, meg hogy a kezeink helyett csak a kezünk a jó. Mi van, ha Obama miatt lett barackfa a dalban? Akkor is ciki? A barackfa egyetlen csoporthoz köthető: azokhoz, akik tudnak magyarul. Az "állj be te is a körbe" sor elemzése miért maradt ki?.
5Krizsa2013. május 23. 23:05
@Diczkó: A héber barak = villám, fénylő (a villám narancssárga).
birjá, barut = eledel, bari = egészséges.
A BR váz jellemzően mezőgazdasággal kapcsolatos fogalmakat állít elő mindkét nyelvben (habár másféléket is).
A BRK váz ideillő magyar szavai: barka, berek, berkenye, birka, boróka, bürke, burok.
