Hát itt van, megjelent az új helyesírási szabályzat, a tizenkettedik. De miért volt erre szükség? Hiszen a legtöbb kommentár azt emeli ki, hogy ebben a kötetben elhanyagolható változások történtek – ennek tükrében egészen érthetetlen, miért volt szükség egy új kiadásra. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miért kell a tanároknak és a gyerekeinknek, a sajtómunkásoknak és a korrektoroknak új szabályokat átnyálazniuk, meg kell értenünk a szabályzat készítésével kapcsolatos intézményesült problémákat. Egészen pontosan azt, hogy miért elfogadhatatlan, ha egy magáncégnek bármilyen befolyása is van a szabályzattal kapcsolatos munkára. Nonszensz, ha a magyar helyesírás egy magáncég anyagi érdekeinek túszává válik – akár a legcsekélyebb mértékben is.

Kinek a micsodája?

A szabályzatot az akadémia osztályközi bizottsága adja ki. Az illetékes bizottság elnevezése sokat változott az elmúlt években, évtizedekben. Volt, hogy Magyar Nyelvi Bizottságnak hívták, most éppen az MTA Magyar Nyelvi Osztályközi Állandó Bizottságának Helyesírási Munkabizottsága felelős a szabályzat kidolgozásáért.

A nyúl nem játékszer – a medve és a szabályzat még kevésbé az
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen -CC BY-SA 3.0 )

Míg politikusaink a magyar nyelv ügyéről csak szuperlatívuszokban értekeznek, addig a felelős és illetékes bizottság tagjai munkájukért – elvileg – nem kapnak külön díjazást az Akadémiától. Munkájukat más irányú elfoglaltságaik mellett végzik a bizottságban. Ez a jelenség egy ilyen – sajátosan akadémiai – környezetben nem egyedülálló: a legtöbb akadémiai tudományos bizottságban a tagok nem szoktak külön díjazásban részesülni. A helyesírási szabályzatot fejlesztő bizottság azonban egészen sajátos helyzetben – mondhatni két tűz között – van: a helyesírási szabályzat ugyanis veszettül jó biznisz. No de kié is ez a szabályzat, amit az akadémia az adófizetők pénzéből állít elő?

A válasz valószínűleg az, hogy ha már közpénzből készül, akkor a szabályzat közkincs is. Hiszen hogyan is lehetne a szabályzat magántulajdon, ha egyszer mindannyiunkat érint? A helyzet ennél lényegesen bonyolultabb: az akadémia az Akadémiai Kiadó értékesítésével meglehetősen sajátos helyzetet hozott létre. Míg régebben a szabályzatot az akadémia tulajdonában lévő kiadó értékesítette, most a Wolters Kluwer holland kiadóé ez a dicsőség.

A magyar helyesírás szabályai előző, tizenegyedik és már a Wolters Kluwer-féle Akadémiai Kiadó által gondozott kiadását felütve a címlapverzónál, egyebek mellett a következőket olvashatjuk:

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója
A kiadásért felelős: POMÁZI GYÖNGYI

©Akadémiai Kiadó, 1984, 2000, Internetes hozzáféréssel: 2009

Tehát a szabályzatot harminc év alatt összeállítók (az előző 1954-ben jelent meg) nem jelennek meg szerzőként, szerkesztőként. Hiszen a szabályzat nem az ő tulajdonuk, hanem az akadémiáé. De mit keres ott az Akadémiai Kiadó szerzői jogi jelzése, no és az apró betűs szöveg, amely szerint a „kiadó és a szerzői jogi jogosultak” megtiltják a mű előzetes, írásbeli engedély nélküli mindennemű felhasználását, ideértve akár egy-egy szabály másolását és sokszorosítását is? Ráadásul az általunk jogtulajdonosnak vélt akadémia nincs is feltüntetve, pedig ha valakinek, hát neki lenne köze ahhoz, hogy kik a „szerzői jogi jogosultak”.

Új, magyar, helyes.

Ez a helyzet némiképp változik az új kiadásban, ahol már az akadémia is megjelenik jogtulajdonosként, azonban a Kiadó szerzői jogait továbbra is feltüntetik – annak ellenére, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mire vonatkozhat egyáltalán ez a szerzői jog. A kiadásért felelős személyként feltüntetett Pomázi Gyöngyinek alapvetően semmi köze nincs a szabályzattal kapcsolatos érdemi munkához: az Akadémiai Kiadó/Wolters Kluwer nem mással járult hozzá a munkához, csak fénymásolással, tördeléssel, az adatok sokszorosításával – kvázi titkárnői munkálatokkal. És pont ez a baj.

A magyar Harry Potter – közpénzből, kis ösztökéléssel

A szabályzat kiadása – érthető módon – igen jövedelmező üzleti vállalkozássá vált. Egy új szabályzat pedig még zsírosabb falat. Azt, hogy hány példány fogy az Akadémiai Kiadó kötetéből, nem tudhatjuk – de merészen megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy az egyik leginkább fogyó kiadványról van szó. Könnyű belátni, hogy egy esetleges új kiadás hihetetlen mértékben megdobná a Wolters Kluwer hazai forgalmát – annyira talán még a Harry Potter-könyvek sem forogtak a boltokban, mint ahogy az új helyesírási szabályzat fog.

Az új szabályzatot ráadásul nem csak a szülők, pedagógusok, szövegmunkások veszik meg saját pénzükből: a könyvtárak, iskolák, intézmények mind közpénzből rendelik be ezt az alapvető kiadványt. Ez a legvisszafogottabb becslések szerint is százmilliós bevételt eredményezhet az elkövetkező években. Úgy tűnik, a magyar államnak, a magyarul beszélők közösségének, az akadémiának, alapvetően bárkinek a Wolters Kluwer kiadón kívül ez a helyzet elképesztően előnytelen. A kiadónak ugyanis természetes érdeke, hogy mielőbb új szabályzatot adhasson ki – a helyesírási szabályzaton dolgozó bizottság munkájára viszont bármilyen nyomás, befolyás káros hatással lehet.

Ha érdekli, hogy mi változott az eddigi hírek szerint a helyesírási szabályzatban, akkor olvassa el ezt a két cikkünket:
Mi változik az új helyesírási szabályzatban?
Mi újság a helyesírásban?

Ha a szabályzat reformjával, a szabályzattal kapcsolatos kritikákkal kapcsolatban olvasna pár cikket, íme, ezeket ajánljuk most:
Helyesírási szabályzat: apró módosítgatások helyett átfogó reformot!
Nesztek, reformhelyesírás (Index)

A szabályzaton dolgozó bizottsági tagok közül többen elmondták nekünk, hogy igen, érezhető volt egy fajta sürgetés, nyomás a Kiadó részéről annak érdekében, hogy mielőbb megjelenhessen a szabályzat. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy több bizottsági tag nem is értesült a szeptemberi kiadásról – csak az akadémiai honlapon megjelent apró hírből. Sokaknak meglepetést okozott az is, hogy a könyv már nyomdában van – ők úgy tudták, lettek volna még teendők a szövegen, különösen pedig a kötet végén található szójegyzéken.

A tagokat valószínűleg az is meglephette, hogy a kötet a szeptember 3-i bemutató előtt már a boltokba került. Az akadémiai sajtóosztály kifejezett kérése volt, hogy egyetlen bizottsági tag se nyilatkozzon a harmadikai bejelentést és kereskedelmi forgalomba kerülést megelőzően: ezzel kérték ugyanis türelmünket azok a tagok, akiket szerettünk volna nyilatkozatra bírni. Nyilván nem sok értelme van egyelőre „nem elárulni semmit” egy könyvről, ha az már amúgy is a boltokban van.

A legabszurdabb dolog pedig, ahogy a Kiadó a kidolgozott szabályzat elektronikus verzióját – csakúgy, mint a végleges szövegét – féltve őrzi: nem adta ki azt a bizottsági tagoknak – valószínűleg attól tartva, hogy annak véletlen kikerülése rontaná a nyomtatott kiadvány eladási adatait. Míg ez a meggondolás üzleti szempontból teljesen érthető, az, hogy a bizottsági tagok nem dolgozhatnak a legfrissebb elektronikus verzióval, egészen elképesztő. Milyen titkár az, aki nem hajlandó biztosítani a munkatársak hozzáférését a munkaanyagokhoz?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az idők során egyébként felmerült, hogy a Kiadó kisebb összeg kifizetésével kompenzálna egyes tagokat az elvégzett munkáért. Értesüléseink szerint a felmerült összegek – ha valaha is kifizetésre kerültek – kétségbeejtően alacsonyak az évtizedes erőfeszítések tükrében – attól most teljesen függetlenül, hogy a végeredményt hogyan értékeljük. 

Új szabályokra van szükség!

Jól látható tehát, hogy a helyesírási szabályzat további fejlesztése a jelenlegi rendszerben meglehetősen aggályos. Cikkezhetünk bármennyit arról, hogy milyen legyen a helyesírási szabályzat reformja, hogy mitől lenne érthetőbb, átláthatóbb a szabályzat szerkezete, hogy miért van szükség szélesebb társadalmi párbeszédre, ha a kiadás feltételeinek kialakításába akár a legalapvetőbb szinten is beleszólása lehet egy anyagilag érdekelt magáncégnek.

Érthetetlen, miért engedik be egyáltalán a bizottsági ülésekre a Wolters Kluwer képviselőit, és ha már igen, akkor miért nem ülhetnek az asztalnál más kiadók képviselői is? Hogy miért a Wolters Kluwer végzi a titkárnői tevékenységeket? Egy magáncégnek ehhez a munkához semmi köze sincs, ha csak meghívott, tanácskozási joggal rendelkező tagként nem – ebben az esetben persze illene másoknak is biztosítani a bizottsági ülésekhez való hozzáférést. Még akkor is, ha a Wolters Kluwer mellett az akadémia továbbra is kisebbségi, ügyvezetési joggal nem bíró tulajdonos az Akadémiai Kiadóban.

Mielőtt tehát a szabályzat reformjáról kezdenénk beszélni, jó lenne rendet vágni a szabályzat előkészítésének rendjében. A nyest véleménye szerint semmi keresnivalója nincs a bizottságban egy exkluzív piaci érdekeltséggel rendelkező cégnek, sem titkárnőként – sem bármilyen más formában. 

„A szabályzat és a szótár elkészültét kizárólag a Kiadó finanszírozta. Közpénzt senki nem fordított rá. Ez könnyen ellenőrizhető állítás. Az ezzel ellentétes 'valószínűsítést' határozottan visszautasítjuk” –Időközben reagált cikkünkre az Akadémiai Kiadó Zrt. vezérigazgatója,dr. Réffy Balázs, amit erre a linkre kattintva olvashat el.