A delfinek emberekkel való érintkezésének hosszú története van, de a tudományos kutatások John C. Lilly különc tudóssal kezdődtek az 50-es évek végén. A képzett orvos és pszichoanalitikus Lillyt egyre inkább a tudat működése érdekelte. Így jutott el az izolációs tartályokkal való totális érzékelésmegvonási kísérletekhez és a nagy agyméretű emlősök agyműködésének kutatatásához. Kifejezetten az ember és a delfin közötti kommunikáció tanulmányozására és fejlesztésére hozta létre a Kommunikációs Kutatóintézetet a Virgin-szigeteken. Akkori eredményeit azóta sem sikerült reprodukálni, amihez nagyban hozzájárulhatott, hogy önmagán is végzett kísérleteket, hallucinogén szerekkel, akár a delfinek jelenlétében is. Több cikket publikált a 60-as évek végén azt állítva, hogy a delfinek utánozni tudják az emberi nyelvet. Ha ez így nem is igaz, a delfinek nyelvtanulási képességei azért mindenféleképpen említésre méltók.

Femke, a gyógyult delfin ismét csatlakozik társaihoz a harderwijki delfináriumban. A nőstény két hónapig egy hasnyálmirigy-fertőzést hevert ki a gyógymedencében
(Forrás: MTI/EPA/Koen Suyk)

Fordított szórend és szinkronizált kreativitás

Akárcsak a csimpánzok, gorillák és bonobók, a delfinek is sikeresen el tudják sajátítani a jelbeszédet. Louis Herman, a Hawaii Egyetem professzora és a Delfinintézet alapítója a 70-es évek óta foglalkozik delfinekkel, és kutatásainak eredményeit legalább 120 cikkben publikálta azóta.

Legismertebb delfinje az Akeakamai (1976–2003) névre hallgató palackorrú delfin (Tursiops truncatus) volt, akinek a neve nagyjából filozófust – ógörögül „bölcsességet szerető” – jelent hawaii nyelven. Akeakamai 60 jelet tanult meg, és ezek kombinációiból legalább 2000 mondatot tudott megérteni. Helyesen értett és értelmezett olyan mondatokat, mint „tedd a bal oldali frizbit a jobb oldali kosárba”, ami öt jelnek felelt meg a megfelelő sorrendben (jobb + kosár + bal + frizbi + be). Látható, hogy a Herman által kidolgozott és megtanított jelbeszéd nem csak szavakból, hanem szintaxisból is állt. A szörfdeszka + ember + vidd jelentése „vidd az embert a szörfdeszkához” volt, míg az ember + szörfdeszka + vidd jelentése épp a fordítottja: „vidd a szörfdeszkát az emberhez”. Ez az inverz felépítésű nyelvtan azt kívánta Akeakamaitól és társaitól (a kísérletben négy másik delfin is részt vett), hogy az egész utasítást végighallgassák a helyes végrehajtás érdekében. Az utasítások hossza két és öt szó között mozgott, és ha Akeakamai néha el is tévesztette a tárgyat, a nyelvtant szinte soha.

Egy Irrawaddy-delfin karikákon ugrik keresztül az Oázis Tengeri Világ akváriumban, az indiai Chantaburiban
(Forrás: MTI/EPA/Barbara Walton)

A delfinek rendkívül szociális állatok. Ez a jelértelmezési képességeikben is megmutatkozott. Két delfint megtanítottak, hogy egyszerre hajtsanak végre különböző mozgásokat a tandem jelre. Például a tandem + ugrás egyszerre előadott ugrást kért tőlük.

A trénerek az alkoss fogalmát is megtanították a delfineknek, amivel eddig nem tanított vagy ismert mozgás/viselkedés bemutatását kérték tőlük. Már szinte a lehetetlenség határán van, de a legelőször kiadott tandem + alkoss utasításra a két delfin azonnal megértette, hogy mit kérnek a kutatók. Lemerültek a víz alá, majd egyszerre kiugrottak a vízből és vizet köptek a szájukból. Mondhatni, meg kellett „beszélniük” odalenn, hogy mit is fognak előadni. A nem mindennapi produkcióról videofelvétel is készült. A kutatók maguk sem értik, hogy pontosan mi történt. Már magának az alkoss fogalmának az elsajátítása is rendkívüli eredménynek mondható.

Ezt egy másik kutató, Karen Pryor, már 1969-ben demonstrálta két barázdásfogú delfinnel (Steno bredanensis), Maliával és Houval, szintén Hawaiin. Pryor akkor jutalmazta a delfineket, amikor új viselkedésformát produkáltak. A delfinek nagyon gyorsan megértették, miről van szó. Embereken végzett hasonló kísérletek során az embereknek is hasonló számú próbálkozásra volt szükségük, és ugyanolyan frusztráltsági jeleket mutattak, mint a delfinek, amíg meg nem értették, hogy kreativitást várnak tőlük. A különbség az volt, hogy a feladat megértésével az emberek megnyugodtak, míg a delfinek veszettül elkezdtek újabb és újabb viselkedésformákat bemutatni.

Szó szerint túlmutatatnak a csimpánzokon...

A delfinek más, a nyelvhez és kommunikációhoz kapcsolódó képességekben is jeleskednek. A csimpánzok nagyon nehezen és rosszul sajátítják el a tárgyra mutatást mint a figyelemirányítás módszerét. A mutatás indikáló gesztus, tárgyra vagy eseményre utal, és ilyen értelemben a szavakhoz hasonlóan működik. A csimpánzok egyáltalán nem használják ezt a vadonban, és bár laboratóriumi körülmények között megtanulják használni az emberek figyelemének felkeltésére, meglepően gyengén tudják csak megérteni. Ha az ember ujja nem súrolja szinte a tárgyat, egyszerűen nem értik meg a mutatást. Nem tudják azt az absztrakciót elvégezni, ami a mutatás irányát összekapcsolná a mutatott tárggyal.

Annak ellenére, hogy a delfineknek nincsenek is a klasszikus értelemben vett végtagjaik, nagyon gyorsan megtanulják értelmezni a mutatás jelentését. A fentebb leírt jelbeszédben a tárgyakat mutatással is lehet helyettesíteni a delfinek számára, ugyanazzal a fordított szórenddel, és a delfinek ugyanolyan hatékonyan megértik és teljesítik a kért mozdulatsort. Sőt, azt is megértik, ha a jobb kar a test előtt balra, azaz keresztbe mutat. A tudósok csak spekulálnak, hogy ez miért mehet nekik ilyen könnyedén. Az egyik feltételezés szerint a delfinek a szabadban is használják a mutatás egy változatát. Tájékozódásukban, akárcsak a denevéreknél, nagy szerepet játszik az ultrahangok segítségével történő visszhangképzés. A visszaverődő visszhangokból következtetni tudnak a tárgy tulajdonságaira, méretére és formájára. A kutatók azt feltételezik, hogy a természetben ezt a visszhang-lokalizálást használják mutatásra.

Van egy másik képesség is, amiben a delfinek jobban teljesítenek a csimpánzoknál: a kétdimenziós reprezentáció, konkrétan a televízió képernyőjén mutatott képsorok értelmezése. A tükörképét mindkét faj felismeri, ami általánosságban a magasabb szintű öntudat kritériuma, de a csimpánzok csak nehezen és hosszú tanulási folyamat után értik meg a videón rögzített utasítások értelmezését, amelyek megvalósításával egyébként semmi nehézségük sincs, ha élőben, három dimenzióban történik. A képi reprezentáció egyfajta elvonatkoztatást kíván. Ezzel ellentétben Lou Herman delfinjei a legelső alkalommal helyesen értelmezték a tévéképernyőn mutatott jelbeszédet.

Az intelligencia neve...

Nagyon nehéz a különböző fajok intelligenciáját összehasonlítani, de az egyik megközelítési módszer az agy és a test súlyának aránya, amit az enkefalizációs hányados (EQ) mutat meg. A palackorrú delfinek valamivel nagyobbak, mint az ember – testhosszuk nagyjából 2–4 m, testsúlyuk pedig 150–600 kg között mozog –, de így is nagyon jelentős az embernél is nagyobb agyméretük, ami 1500–1700 g-os az emberek 1300–1400 g-os agyához képest, míg a csimpánzok agya „mindössze” 400 g körül van. Első látásra is egyértelmű, hogy a delfinek e rangsorolásban előkelő helyen szerepelnek: a fajok közül az ember áll az első helyen 7,44-es EQ-val, és rögtön utána a palackorrú delfinek következnek 5,31-es hányadossal. Összehasonlításul: a csimpánzok EQ-ja 2,49, a kutyáké 1,17, az egereké pedig 0,5.

A delfinek hatalmas agyméretéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy csak tudatosan tudnak lélegezni (nem lehet őket altatni például) és alvás közben is csak az egyik agyféltekéjük pihen, hogy a másik irányítani tudja a légzésüket.

Az intelligencia összehasonlításának másik módja az agy neuronszámának meghatározása. Az eszerinti rangsorolás is a főemlősekkel egy kategóriába helyezi a delfineket: az emberi agy neuronjainak száma 11,5 milliárd, a csimpánzoké 6,2 milliárd, a palackorrú delfineké 5,8 milliárd, a gorilláké pedig 4,3 milliárd.

A delfinek kommunikálási képességének és intelligenciájának kifejlődését társadalmuk komplexitása és az együttműködés szükségessége segíthette elő. A delfinek, akárcsak a csimpánzok, csoportokban élnek, és sokáig az anyjukkal maradnak, akitől megtanulják a csoportos együttélés és viselkedés szabályait. De az anyjuktól nem csak ezt kapják. A skót St. Andrews-i egyetem legújabb floridai kutatásai azt látszanak igazolni, hogy a delfineknek az emberekhez hasonlóan saját, egyedi nevük is van, ami egyben az anyjuk nevének egy változata. A delfinek füttyjeleket adnak ki, amiről megismerik egymást. Ez még akkor is igaz, amikor a füttyjeleket szintetizálva módosítják, és csak az alapfrekvencia-változásokat tartják meg. Tehát nem maga a hang, a hanghordozás az, ami alapján azonosítják egymást, hanem valódi, delfinenként eltérő névről van szó. Ez az első eset, hogy az emberen kívül még egy faj igazoltan neveket használ. Álmélkodva várjuk, mi minden derülhet még ki a tenger filozófusainak kommunikációjáról és nyelvi kompetenciájáról.

Források:

Delfinintézet: http://www.dolphininstitute.org/our_research/dolphin_research/
További cikkek: http://www.apa.org/monitor/oct04/smarter.html
http://www.guardian.co.uk/science/2003/jul/03/research.science
http://news.bbc.co.uk/1/hi/scotland/edinburgh_and_east/4750471.stm