Az Olasz Nemzeti Részecskefizikai Intézet kutatói a majd 8,5 méteres Templomtekercset választották a vizsgálataik céljára, és protonnyalábok segítségével próbálták megfejteni a tekercsek eredetét – olvasható a  Discovery News (http:news.discovery.com) hírei között.

„A választásunk azért esett a Templomtekercsre, mert ez a legkevésbé szennyezett, így megkönnyítette vizsgálatainkat” – hangsúlyozta Giuseppe Pappalardo fizikus, aki kollégáival a tekercs 7 centiméteres töredékeit úgynevezett röntgen- és  protonindukált röntgenemissziós analízisnek (XPIXE - X-ray and Particle Induced X-ray emission) vetette alá.

„Alapvetően a vízre koncentráltunk. A pergament állati bőrből készítik, s előállítására nagyon sok vízre van szükség. Azt akartuk kideríteni, hogy van-e hasonlatosság a pergamen vegyi összetétele, valamint Kumrán térségében található vízforrások igen specifikus összetétele között” – magyarázta Giuseppe Pappalardo, akinek a nevéhez a XPIXE-technológia kifejlesztése fűződik.

A kutatók először a tekercstöredékeket röntgensugarakkal és alfa-részecskékkel bombázták (Az alfa-részecske a hélium leggyakoribb izotópjának, a hélium-4 izotópnak az atommagja), majd a részecskegyorsító által előállított protonnyalábokkal. A minták által kibocsátott röntgenemisszió arról tanúskodott, hogy az összes töredék tartalmaz klórt, s a klórnak a brómhoz viszonyított aránya a Templomtekercsben háromszor magasabb, mint ez általában a tengervízre jellemző. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a pergamen előállításához a Holt-tenger igen sós vizét használták.

„Kutatásaink során a pergamenre összpontosítottunk, ám még mindig nem tudjuk, hogy hol is írták a tekercseket, így a folytatásban a tintára fókuszálunk majd” – mondta Giuseppe Pappalardo.

Ira Rabin német kutató szerint az olasz technológia igen jelentős, ám más módszerekkel kombinálva kell alkalmazni.

„A Holt-tengeri tekercsek rendkívül összetett rendszert alkotnak, amelyeket nem lehet egyetlen technika révén vizsgálni. Minden módszer a megoldásnak csupán egy aprócska szeletét kínálja, a megfejtéshez ezek összessége szükséges” – hangsúlyozta Ira Rabin.

A Holt-tengeri tekercsek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták a Kumrán hegység egyik barlangjában. A későbbiekben – beduin sírrablók és hivatásos régészek egyaránt – további barlangokat fedeztek fel, összesen tizenegyet, innen 12 teljes és több ezer töredékes irat került elő, a kéziratok között 800-nál is több eredeti szöveg van.

A tekercseket hosszúkás, 60 cm magas agyagkorsók őrizték, melyeket viasszal légmentesen lezártak, ez garantálta azt, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradhattak. A tekercsek anyaga többségében pergamen illetve papirusz, a rajtuk szereplő írások nyelve nagyrészt héber, de néhány görög, illetve arámi nyelvűt tartalmaz, korban pedig a Kr. e. II. század és Kr. u. 1. 70.  között készültek.

A tekercsek szerzői az esszénus közösség tagjai voltak. A kéziratok között Eszter könyvének kivételével a héber Biblia valamennyi könyve megtalálható, de vannak apokrif iratok, ahogy szektariánus irodalom is.