1860. szeptember 22-én látta meg a napvilágot Lusztig Ignác, aki később Kúnos Ignác néven vált a magyar és a nemzetközi turkológia egyik legjelentősebb alakjává.

Debreceni zsidó kereskedőcsaládba született, később a Debreceni Református Kollégiumba és a budapesti egyetemre járt,utóbbiban  1882-ben bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1880-ban Munkácsi Bernáttal együtt csángóföldi kutatóútra ment.  Kezdetben finnugor nyelvekkel, elsősorban mordvinnal foglalkozott, majd elsősorban a török nyelv és folklór vált kutatási területévé. 1885 és 1890 között Konstantinápolyban élt, beutazta az akkori Törökország kis-ázsiai és közel-keleti területét egészen Egyiptomig.

Útja során török folklórszövegeket gyűjtött, népmese- és anekdotagyűjteménye máig az egyik legjelentősebb forrás. Feljegyzéseket készített a nyelvjárások sajátosságairól is. Jelentősek a hagyományos török árnyjátékról és az ortaoyunu nevű török szabadtéri színházi játék dokumentálása terén elért érdemei. Munkái németül és angolul is megjelentek.

Hazatérése után egyetemi oktatóként és kereskedelmi intézetek munkatársaként kamatoztatta tudását. Írt török nyelvkönyvet, 1900-tól Munkácsi Bernáttal szerkesztette a Keleti Szemlét, 1915-ben magyarországi hadifogolytáborokban gyűjtött tatár szövegeket (ismét Munkácsival, aki ugyanekkor udmurt foglyokkal dolgozott). Ez utóbbi életében már nem jelent meg, és magyar–török szótára sem készült el.

1945 januárjában hunyt el.

Források

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BAnos_Ign%C3%A1c

Kúnos Ignác letölthető művei

A török hodzsa tréfái

A török népköltés